Itt is megtalálsz:
    mindennapok

    Insta bővebben

    Kicsit csalok – nem mind Instagram kép, de talán ez nem akkora baj. Most, december végén és januárban ilyenek vagyunk és ebben vagyunk:

    27153075_1531993026869841_767457388_n

    Alig kezdődött el az óvoda, Gergő nagyon beteg lett. Antibiotikumot kap, itt már valamivel jobban volt csak köhögött, de azért odaült az asztalhoz, mikor Barnabás tanult. Előszedi a Tappancsokat, töltögeti, kérdezi, mi a feladat, szóval érik, én meg hagyom. Lassan és magától – nála ez csak így megy. Öröm nézni. Öröm nézni, ahogy fogja a ceruzát, ahogy számol ügyesen, ahogy egyre biztosabban vezeti a vonalakat, annál is inkább, mert Gergő komoly, nagyon komoly kihívásokkal küzdött ezen a téren. Barnus tanítgatja, óriási türelemmel meg szeretettel (de ha meg nem, akkor sárkányüvöltéssel verik egymást), a én anyai szívem meg repes (és az anyai szám káromkodik a verekedésnél. Hjah.)

    27153028_1531993006869843_1029228287_n

    Na ez nagyon nem volt az enyém. Érdekes, a szürkét, ami most fenn van teljesen komfortosnak éreztem, viszont valami hiba csúszott a rendszerbe és egy nappal lakkozás után egybe, egy héjszerű darabban lejött az egész az egyik ujjamról. Sajnálom, kár érte – anyaghiba lehet, mert sosem fordult még ilyen elő.

    27044893_1531994286869715_1004418371_n

    Lassan haladok. Olyan dolgokon tudom lemérni, hogy jó az irány, hogy jobban bírom a mindennapi strapát. Jó volt múltkor egy fürge (és tényleg fürge) sétát tenni a parkban Kolossal és Gergővel, amíg Barnus furulyán volt. Van, hogy nem megy annyira, de akkor meg hagyom, akkor az úgy van jól és kész, egy a lényeg: mindig van valamennyi.

    27043518_1531992976869846_96834969_n

    Fú, ezekre szinte nem is emlékszem. Talán a Brúnó kapitányt szerettük és úgy rémlik, hogy a másik kettő is jó volt.

    26996940_1531992993536511_897800762_n

    Szutyi az apján. Jó, hogy hittem benne, hogy ilyen apuka tud lenni. Jó, hogy ilyen apja van a gyerekeimnek. Jó, hogy nem hibátlan, nem tökéletes. Jó, hogy nem is várja el magától. Csak ott van nekik, meghallgatja őket, jelen van az életükben – ennél több szinte nincs is. Elég csak Kolos nyáladzó pofiját megnézni.

    27042993_1531994270203050_475599634_n

    Mondom, hogy nyáladzó 😀

    26996068_1531993016869842_1906765306_n

    Mi pedig gyűrjük Barnussal a másodikos mindennapokat. Ezen a ponton az orromon jött ki a kávé a röhögéstől 😀 Nem mondom, hogy hiányozni fog, mert sajnos / szerencsére(?) marad nekünk az otthonoktatásból bőven, körbekérdeztem és nagyjából az idő felében-harmadában még biztosan itthon lesz. Később ez változhat, de teljesen egyénfüggő. Maradnak a Lyenő, Lyapán, jokúrt pillanatok 😀

    27042901_1531994280203049_2109181021_n

    Ezt csak azért mutatom, hogy akinek gondja van a vasával, az szaladjon a Müllerbe és vegyen ilyet. Csoda.

    18447701_1531994276869716_1462095181_n

    Könyvtári nagy kedvenc: mindenféle népek harcias, fiús, hősies meséinek gyűjteménye, Gergő nagy kedvence. Gergő azt hiszem lefordította magának a középsőséget, ebben pedig megpróbáltam a lehető legtöbbet segíteni neki:

    • nem mindig a legkisebb királyfi győzedelmeskedik. Mikor neki mesélek, akkor mindig a középső a faszagyerek, az győzi le a sárkányt és mivel a két nagy általában említésre sem kerül a mesében, a végén mindig hozzáteszem, hogy “megmentve ezzel az öreg király, a bátyját és az öccsét.” Imádja.
    • Egy ideje nem engedem, hogy az ágy szélére feküdjön. Mindig berakom kettőnk közé, és elmondom, hogy neki ott a helye, mert ő a középső, ő van a szívünk közepén, és neki a melegített hely jár, meg az, hogy jobbról és balról, alulról és felülről, mindenhonnan védjék.
    • Sóhajtozni szoktam, hogy mennyire nehéz dolga van, nem is értem, hogy bírja: egyszerre kell szemmel tartania a bátyját és az öccsét, de mennyire jól állja a sarat.
    • Vannak saját titulusai: a kapszulás kávé mestere, a legélesebb emlékezetű kisfiú (állati memóriája van), a legnapsugarasabb kisfiú, a legerősebb kisfiú, a legsegítőkészebb kisfiú. Fürdőzik benne.

    26994776_1531992980203179_1679245835_n

    Nagyjából így telt a Karácsony és az Újév. Nagyon szeretem ezt az embert. Tíz éve már nagyon szeretem ezt az embert. Ma reggel meglepődtem, mert elsírta (!!) magát, hogy milyen rossz lesz neki most pár napig, hogy Olaszországba kell menni nélkülünk. Először azt hittem viccel és gúnyolódik, de rájöttem, hogy tök komolyan megviseli – most ilyen kuckózós – belénk bújós időszaka van, és frankón pityergett. Szentimentális, gyöngyvirágos Medvém…

     

    Megosztás:
  • mindennapok

    Képzeljétek,

    Barnus lehet, hogy iskolába fog járni!!! Na jó, keep calm. Csak harmadiktól. Csak úgy, hogy akkor, ha magas -nem, nem…

  • mindennapok

    Negatív a CT

      Röhej, de igen, most tudom elkezdeni tervezni az évet, és ezen a héten még engedélyezek magunknak egy kis lógást….

  • mindennapok

    Túl vagyunk

    az évzáró nagy beszélgetésen. Minden évben – így most is- leülünk és megosztjuk egymással, hogy kinek milyen éve volt, mi…

  • mindennapok

    Lassan zárjuk az évet

    Megvolt a CT, eredmény jövő pénteken, nem tagadom, izgulok. Na jó, ez így nem igaz. Rettegek basszameg. Eme rettegésemet evésben…