Itt is megtalálsz:
Monthly Archives

February 2012

    Uncategorized

    A jelenlegi életünk mellett

    létszükséglet, hogy okosan tervezzem meg a menüt. Rengetegszer fordul elő, hogy nincs időm főzni, vagy nagyon későn érek haza és tényleg csak 20 percem van, hogy valami kaját összeüssek.

    Ezeket a receptgyűjteményeket (már ha ez az, bár kötve hiszem) elsősorban magamnak írom, jegyzetként, elsősorban arról, ami bevált.

    Fűszeres sült darált pulykahús (vagy marha)

    kicsi adagokban mehet a fagyasztóba, hagymával, fokhagymával és fűszerekkel sütve. Lehet olyan is, ami:

    • ragu (zöldborsós-répás), ebből később pitetöltelék vagy kis tejszínnel feldúsítva tésztafeltét lehet
    • olaszos (nem is kell magyaráznom. Lasagne, spagetti, makaróni, farfalle, fusilli…
    • csípős paprikás (hortobágyi palacsintába, de indiai kajához és chili con carne alapnak is remek)
    életmentő, és mindig megfogadom, hogy egyszerre legalább 3 kiló húsból készítek és katonás rendben le lesznek fagyasztva a 40 dekás adagok a mélyhűtőben.
    Megosztás:
    Egyéb

    Nagyon-nagyon izgalmas dolgok történnek velem mostanában

    Megráztam magam és letettem egy munkát, hogy a többire tudjak koncentrálni. Iskolába járok és tanulok, ugyanakkor változatlanul tanítok és dolgozom, no meg babázom a már nem is annyira baba fiammal.

    Holnap lesz 2 éves.

    Tavaly óriási buli volt, idén nem lesz, csak hármasban ünnepeljük majd, hogy ilyen nagyfiú lett már.

    Ajándékok betárazva, torta majd holnap sül (karamellás csokitorta lesz) és remélem nagyon meghitt kis ünnepünk lesz.

    Újra ráfekszem a diétára – most stagnálok egy ideje, de legalább nem jött vissza, ami eddig lement, és úgy indítom a dolgot, hogy minden héten tartok egy lénapot, amikor csak iszom.

    Újra van egy ház, ami befutó lehet, de már semmibe nem merem beleélni magam, amíg aláírt papírjaink nincsenek. Tetszik. Nagyon.

    Kiderül.

    Megosztás:
    Egyéb

    Van az a pont

    csak nagyon nehéz kitalálni, hogy mikor jön el?
    Nem tagadom, az egyik legnagyobb hibám az, hogy baromi nehezen engedek el dolgokat. Sokkal tovább maradok benne olyan már-már a tarthatatlanság határát feszegető helyzetekben, amikből réges-rég egy kurva nagy tigrisbukfenccel ki kellett volna ugranom.
    Nehezen szánom rá magam a tigrisbukfencekre… de ez ma egy ilyen nap: felállok.
    Leteszem az egyik feladatomat, hogy több időm legyen a gyerekemre, családomra, a háztartásra, és egyáltalán: legyen szabadidőm. Ugyanis van az a pénz, amiért az ember a gyereke kivételével a többit a háttérbe tolja egy kis időre, és van az a pénz, amiért nem teszi.
    Drukkoljatok.
    Megosztás:
    Uncategorized

    beteg vagyok

    készítettem forró teát és leégettem vele a nyelvemet. Most fáj. A gyerek ordít, én alig tudok kikászálódni az ágyból, ettől még a gyerek visít, én meg… tévézek.
    Olvasok. Írok. Teázni nem fogok, mert nincs nyelvem (de ezt már mondtam). Hallgatom a hóhelyzetet.  Almás crumble-t eszem és azon gondolkodom, hogy mikorra fog helyrerázódni a körmöm, ami nagyon megsínylette a gél-lakkozást.
    Medve nagyon dolgozik, nekem ehhez nagyon sok inget kellene vasalnom, és egész egyszerűen öklendezni kezdek, ha csak ránézek a vasalódeszkára. Nem tehetek róla, UTÁLOK vasalni.
    Megosztás:
    Uncategorized

    Messze nem vagyok a tökéletes közelében sem.

    Van, hogy kiabálok. Van, hogy a mosogatóban hagyom a tányérokat és csak másnap reggel teszem be a gépbe. Van, hogy lerúgom magamról a cipőt és nem pakolom be a szekrénybe. Utálok vasalni. Rövid mesét mesélek este, ha iszonyú álmos vagyok.
    Megveszem a drága sminkszereket, ha jók, illetve ez a szakmám, széles kell, hogy legyen a paletta. De hogy egy nyomorult szempillaspirálon mi kerül 8000Ft-ba??? – azt ma sem értem.

    Elfelejtek dolgokat. Túlvállalom magam annyira, hogy sokszor enni sincs időm.

    Nevetséges, hogy mennyire képtelen vagyok diétázni.

    Idült orvos-és rendőrfóbiám van (kivéve egy ózdi rendőrt, aki nem modell).

    A gyerekemet mindig roppant divatosan akartam öltöztetni. Ez elmúlt, a praktikumé lett a főszerep: minden felső menjen minden alsóhoz, oszt jónapot.
    Utálok hajat szárítani, pedig nagyon akkurátusan kéne: ha magától szárad meg, akkor se nem hullámos, se nem egyenes, úgyhogy megy copfba.
    Nem emelgetem meg az ablaktörlőt a szélvédőn, mielőtt elindulok, pedig tudom, hogy ellenőrizni kell, mert ha hirtelen egy PUMA csapódik a szélvédőre és az véletlen le van tapadva (mármint az ablaktörlő), akkor HALÁLOS balesetet szenvedhetek, ami… hát… halálos. Nos, a nemtörődömségemet, felelőtlenségemet még tetézi, hogy magamban sírva nyihogok a röhögéstől, mikor látom, hogy a férjem komolyan leellenőrzi indulás előtt, pedig neki van igaza.

    Megosztás: