Itt is megtalálsz:
Monthly Archives

április 2013

    Egyéb

    Nem annyira

    vagyok jó a menütervezésben, de most szerintem nagyon szuper lett, amit kitaláltam!
    Egy nagy csokor medvehagyma volt itthon, még Anyu hozta, azt lepürésítettem (olajjal és vajjal), majd megkentem vele a medvehagymás csigát. Egy jó adagot le is fagyasztottam, remek lesz nyáron egy-egy szelet grillezett húshoz. Egy csomó maradt, így visszatettem a mixerbe, adtam hozzá pirított mandulát és sajtot – megy be a fagyasztóba, pénteken csirkemellre teszem és megsütöm.
    A ragu maradékát – mint már írtam- felhasználtam töltött krumplihoz, így az is pipa. A csigához zellerkrém levest álmodtam, amit a mixerben maradt pesto maradékával pürésítek össze.
    Tehát a heti menü:
    Vasárnap vacsora: bolognai spagetti
    Hétfő ebéd: ugyanaz
    Kedd ebéd: töltött krumpliból kivájt krumpligombóckákat megpirítottam és meglocsoltam medvehagymás szósszal.
    vacsora: nekem egy kis zellerkrém leves (a többi megy a fagyasztóba), Medvének töltött krumpli paradicsomsalátával.
    Szerda: maradék töltött krumpli (mindenkinek, paradicsomsalival), reggelire-vacsorára medvehagymás csiga.
    Csütörtök: a zellerkrém levest megmelegítem, pirítok hozzá baconcsíkot. Szegény, sanyarú sorsú férjem is kibír egyszer egy lájtos ebédet (ööö… baconnel).
    Péntek: pestos csirkemell, zöldsaláta, almatorta
    Szombat: ugyanaz
    Bevásárlólista (nos, nagyjából)
    répa, zeller, krumpli, fehérrépa, egy kiló darált hús, egy kiló csirkemell, vaj, sajt, bacon, paradicsompüré, fűszerek, alma, saláta, pár szem paradicsom, tejföl – ez nagyjából (de tényleg csak nagyjából) olyan 5000-6000 Ft.
    Nyilván liszt, olaj, paradicsompüré, ilyesmi van itthon, így ezeket nem számolom, de még ha számolom, akkor is vállon veregetem magam, hogy ilyen szuper menüt találtam ki!

    (azt pedig végképp szuper, hogy

    1., tök hamar megvolt minden
    2., egy nagy adag bolognai szósz lefagyasztva várja, hogy egyszer majd, egy igazán rohanós napon csak kikapjam onnan, és egy 10 perc alatt kifőtt tésztára kerülhessen
    3., a krumpli kikaparása /paradicsom szeletelése közben simán lehet Trónok Harcát nézni – hajrá s3e3!)

    Megosztás:
    5 perc a semmiből

    5 perc a semmiből – sár az egész házban

    5 percnyi írás a semmiből, a semmibe, remélem valamiről
    óra indul:
    egy pár negyvenhetes és egy pár huszonhetes gumicsizma, mindkettő bokáig sárosan és össze-vissza dobálva. ezek ők, ketten. mégsem haragszom – férfias, macsó hősök a gazdái, akik kertet járnak hétmérföldes léptekkel és fát ültetnek (igaz, a leglehetetlenebb időpontban, de) nekem. birsalmát. mert szeretem. 
    szeretem, mert fanyar, szeretem, mert jó emlékek kötnek hozzá, szeretem, mert olyanra emlékeztet, ami elmúlt. 
    elmúlt, eltűnt a nagyszülői ház – már teljesen idegen. már nincs rózsa a kiskertben, már nincs napfény illat, nincsenek barátságos bútorok és giccses nippek. nem pöröl a nagymamám, nincs harsány nevetés, nincs élet.
    a vödör hangja a krumplipucolásnál, a nyári konyhában a víz csobogása, az asztal az udvaron – mind emlék, mind elveszett, már nem olyan.
    hogy hol romlott el, csak sejteni tudom. a szemem előtt látom, milyen az, ha egy anya nem tudja összetartani a családját. látom, hova vezet és azt is, hogy nem egyedi az eset – sokkal több a széthullott, cserepekre tört család, mint az összetartó. a nagymamának nem sikerült. 
    ezt sosem felejtem el, és remélem, nálunk nem így lesz. ha lesznek unokáim, és a tesómnak is lesznek unokái, akkor mind-mind itt ülnek majd a kertben, én pedig napfényt, biztonságot és birsalma sajtot adok mindegyiknek.
    amikor a sárnyomokat nézem, egy kicsit azt képzelem, hogy nemcsak fát, hanem családot is ültettek.
    Megosztás:
    Egyéb

    Medvehagymás pesto, lista, Cesky Krumlov

    Így, ebben a sorrendben.
    Utolsó itthon töltött nap a nagy hétvégi nyüzsgés előtt: szerdától vasárnapig loholni fogok, mint a megveszekedett…
    Megírtam a mai anyagokat, egész délelőtt e-maileztem és telefonáltam, és most viszonylagos nyugalom van: a gyerek alszik, a kutya napozik, a medvehagymás csiga tésztája épp kel, és kitaláltam, hogy mi lesz a mai ebéd.
    Maradt még a raguból, így félkeményre főztem 4 nagy krumplit, azokat félbe vágom, kikaparom a belsejüket, összekeverem a raguval, ütök hozzá egy tojást és sajtot reszelek a tetejére. Sütő, tejföl, boldogság. Ha úgy lesz kedvünk, akkor a teraszon.
    Délután dínós pralinét készítünk a gyerekkel, és ha minden jól megy, készítünk néhány fürdőbonbont is: úgy szereti és olyan kis puha lesz a bőre tőle. 
    Ilyenkor mindig próbálom összegyűjteni, hogy miket kell vásárolnom a következő napokban, de hiába – úgyis mindig kimarad valami.
    Gyógyszertár:
    • kakaóvaj (sok!)
    • magnézium citrát
    Drogéria:
    • állatmintás vécépapír a gyereknek (óriási motiváló ereje van…:D)
    • zsebkendő
    • dezodor
    • tusfürdő
    Biobolt:
    • köles (függőséget okoz)
    • kuszkusz
    • rozsliszt
    • kukoricaliszt
    • gesztenyeliszt
    • … és ha már arra járok, akkor a szejtános szendvicsem se marad ki:)
    …………………………………………………..
    Megbeszéltük, hogy jövő májusban elutazunk Medvével. Kettesben. És ezután minden évben így lesz – lesz 4 nap, ami csak a miénk, amikor nincs telefon, nincs munka, nincs semmi más, csak ő és én.
    Jövőre ide megyünk:
    Cesky Krumlov
    Király, nem?

    …………………………………..

    Megosztás:
    Egyéb

    Kertészet, kertészkedés, sállálá

    Hehe, olyan címe van ennek a posztnak, mintha bármit is csináltam volna a kertben, pedig nem.
    Gyönyörű kertészet van itt nálunk, túlzás nélkül mondom, hogy rendezettebb, szebb, felszereltebb, csinosabb, mint a jóval nagyobb társai. Egy ideig még próbálkoztunk, ha valami különlegesebbet szerettünk volna venni (mert itt biztos nincs), és mindig rájöttünk, hogy ide kellett volna mennünk először (mert tuti van, és tuti, hogy jó áron).
    Petúnia és muskátli jött velünk, meg egy törzses rozmaring, aztán mikor hazaértünk, én nekiálltam főzni (isteni ragut főztem. maxiriszpekt.), Medve pedig kiment a kertbe nemtudommitcsinálni (ásott vagy mi).
    Barnus ébredés után csatlakozott a Medve+Drazsé csapathoz, és elültették a birsalma fácskát, meg még egy almát, meg a másik mandulát, szóval szuperhatékonyak voltak. Medve már Barnabástalanul küzd a kerítéssel (a szomszéd kutyák mindig felfeszegetik, és valahogy atombiztossá szeretné tenni, mielőtt elé ülteti a sövényt), én pedig az alábbi gondolatokkal segítem a munkáját:
    • micsinálsz?
    • mindjárt sötétedik
    • kinn van a derekad
    • akkor most biztos nem eszel? 
    • … mondjuk nem pont oda gondoltam, lehetett volna 30 centivel odébb, de mindegy, majd megszokom
    szóval iszonyú idegesítő vagyok, de legalább hozom a formám. Ha van egy kis szerencsém, még a rózsáimat is el tudja ültetni: az egyiket a kukatároló mellé gondoltam (az futó), a másikat meg a gázórához (bokor, hogy takarja).
    Át kellene ültetni a jukka pálmát (azt már nyilván idebenn, nem a trópusokon élünk), mert már baromi kicsi neki az a cserép, amiben jelenleg él és persze nem tettem le arról sem, hogy legyen a hálóban függöny – nos, valamikor majd a héten. Ma már tuti nem.

    ……………………………
    Babaruhát pakoltam, csoportosítottam, rendszereztem egész délután. Rengeteg ruhája van/lesz Gergőnek, és őszintén mondom, hogy nagyon nehezen tudnék olyan babaholmit megemlíteni, ami még nincs nekünk.

    Na jó, azért nagy nehezen sikerült – (Mami, figyelsz?):
    Megosztás:
    Egyéb

    Hogy ne egy kutyakozmetika boltkártyáján legyen

    I. – A tuti csokimáz recept (Ádám nagymamájától):

    • 15 dkg porcukor
    • 3 evőkanál kakaó
    • 3 evőkanál lobogva forró víz
    • 1 evőkanál olaj
    Sűrű, fényes csokimáz lesz.

    II. Az Arribás must-have lista (Klaudia, köszi) – Quesadilla

    • chorizo
    • hagymás-paradicsomos öntet
    • koriander
    • kukorica
    • sajt-tejföl
    és nagyon fontos az extra guacamole.

    Na most kidobhatom a kártyát.

    Megosztás:
    Egyéb

    Így könnyebb lesz

    … ez a mondat volt az első, amin megakadt a tekintetem, amikor belefogtam a mai rendezkedésbe. Pakolok, megint, újra: most a kreatív ingyombingyomos szekrényt lomtalanítjuk Barnussal. Egy helyre kerülnek a krepp papírok (szép kaspót kaptak), végre nincsenek szanaszét a hímzőfonalak és nem csupán a szerencse kérdése, hogy találok-e celluxot, ha benyúlok a szekrénybe.
    Óriási innen-oda és onnan-ide vándorlás indult a szekrényekben: a dolgozómban lévő alsó szekrényekben eddig színes papírok voltak, de átköltöznek ebbe a kreatív szekrénybe, ott kell a hely a csipkéknek és a terítőknek. 
    A kreatív szekrényből az anyagok átköltöznek a régi bieder nagyszekrény zárható részébe, mert annyi (szép, és még-jó-lesz valamire) maradék anyagom van, hogy kell nekik egy külön rész. 
    Barnabás leendő szobájából is átkerül így egy pár dolog a kreatívba (nem írom ki mégegyszer, hogy szekrény:)), így ott felszabadul teljesen az a (megint nem írom ki, de szekrény. igen, most kábé négy szereplő van), amibe majd a ruhái kerülnek. 
    Olyan ez kicsit, mint az életem. Mint az előző szülésem.
    Mindennek volt látszólagos helye, és úgy éreztem eddig, hogy felesleges bolygatni: kuszán és kaotikusan van ugyan odabenn, de rá lehet zárni az ajtót, ami fényes és polírozott. Olyan mesterien vannak elrendezve odabenn a kupacok, hogy nem borul ki az egész, ha kinyitod, azt az egy-két kieső elemet meg vissza lehet tuszkolni a tökéletesség látszatába.
    Minek megpiszkálni?
    ———
    Hát ma nekiálltam. Így könnyebb lesz – ordította a fejembe a felirat, és miközben rendszereztem a cérnákat és kidobáltam a papírfecniket, egy kosárba tettem a ragasztókat és szemeteszsákba a kiszáradt filceket, elmerültem odabenn.
    Nem feltétlen az a jó szó, hogy félek a szüléstől. Várom, de nem tudom, mi vár rám, nem tudom, hogyan készüljek. Nem tudom, milyen lesz Gergő – mondják, hogy ugyanaz a szeretet önt majd el, mint amikor megláttam Barnabást, én pedig várom, nagyon várom az első találkozást. 
    Remélem minden rendben megy majd, és fáradtan-boldogan kezdünk neki a közös életünknek. 
    Oké, a műhibától félek. Kimondtam, leírtam. A fél évig tartó rémálmoktól és a lelki kimerültségtől, attól, hogy megint késve hat az érzéstelenítő, ha császárra kerül a sor. Nem, erre gondolni sem szabad: egyrészt nem lesz császár, másrészt ha az is lesz, nem fogom érezni a szike hasítóan kegyetlen… állj. Nem lesz császár. Itt a mondat vége.
    ———-
    Pakolok és megmentek – fecniket, gombokat, embereket és emlékeket, amik fontosak vagy nagyon nehéz megválni tőlük. Olyanokat, amiknek helyük van a változásban is, a változás után is – téglák ezek, alapok, amikre az életem épült, ha nem lennének, nem lenne múltam, lelkem, én pedig nem lennék az, aki vagyok.
    Minden másnak mennie kell. Nem tarthatok meg olyat, ami fájdalmat okoz vagy nem visz előre. Ki kell dobni a régi miniszoknyákat és a falatnyi bikiniket is – már nem jön el az idejük. Fáj rájuk nézni. Elmúlt, most felesleges, és még ha bele is férnék (itt félúton vannak a gondolataim az öblös muhahaha és a hetyke “de majd eljön még az én időm” között), akkor is… már nem én vagyok. Lehetnék, de már nem lenne ugyanaz, mint akkor volt. Már csak szerep lenne a pimasz-csini-trendi. 

    Nem lehetek egyszerre tökéletes

    • főállású anya (rajzol-énekel-sebet puszil-lelket épít), 
    • házitündér (mos-főz-takarít-kenyeret süt-befőz, toronyóra lánccal), 
    • éjszakába nyúlóan dolgozó sminkes (trendi szerkóban), 
    • friss gondolatokkal megáldott, átfogó stratégiai megoldásokat kínáló kommunikációs szakember
    • jóbarát, vadkurva, önkéntes, tolmács, kertész, zenebohóc, tigrisidomár…
    Változtam, változik az életem (lásd előző bejegyzés rinyálása) és talán meg kell tanulnom (hajaj, a végén MüllerPéterbe oltott CoelhoOshoBuddha  leszek), hogy a változás nem feltétlen rossz.

    És nem feltétlen működik úgy, hogy MINDENT megtartok. 

    Hely kell az újnak: a lelkemben, a mindennapjaimban, az életemben. A szekrényemben:)
    Macerás, mert át kell néznem MINDENT, szembesülni vele, szelektálni, kigyűjteni, rendezni.
    Belátni, hogy ápolni kell, amit elhanyagoltam (és milyen rossz bevallani, hogy elhanyagoltam…). Kidobni régi “névjegyeket”, ahonnan nagyon rég nem jön “üdvözlő lap”. Huh, kemény lesz, és kegyetlen is, de kell a hely. Kell a hely.
    Nyilván, nem olyan (lesz) ez, mint amikor Hamupipőke kinyitja az ablakot, táncra perdül, és segít neki száz kisegér, majd a végén trillázzák, hogy “szorgos munka meghozza gyümölcsét” vagy “ó, be más így a napfényes világ” – hanem annál sokkal hosszasabb/keményebb/prózaibb folyamat. Valszeg többször érzem majd úgy, hogy “VODKÁÁÁÁÁT”, mint azt, hogy “ó, be más így a napfényes világ”.
    Mégis pakolnom kell: tuti, hogy rengeteg dolognak nem lesz meg a végleges helye, és sok olyat tartok meg, amit ki kellene dobni, de arra nagyon figyelek, hogy megtartsam/leporoljam azokat a dolgokat, amiktől én én vagyok, és talán ez segít, hogy megtaláljam a helyem ebben az új, ismeretlen, nagyon kusza világomban.
    A miniszoknya megy, de egy ilyen jön. Juszt is két mérettel a mostani alatt.

    Hely lesz, ezt eldöntöttem. És így (minden) könnyebb lesz.


    Megosztás: