Itt is megtalálsz:
Monthly Archives

May 2013

    Uncategorized

    Bodza zselé

    Tegnap leszedtem egy adag bodzát, holnap már el is készül az első adag zselé:) Almásat, fehérborosat és narancsos-citromosat tervezek.
    az igazság az, hogy próbálok lelkesedni a mindennapokért, de most nagyon nem megy. Bosszantó, ostoba és sehova nem vezető időszak van most az egyik munkámban, szélmalomharc, küzdelem. Más hülyesége miatt kerülök kellemetlen helyzetbe, dolgozom feleslegesen és ami még ennél is szörnyűbb: a kedvemért más is feleslegesen dolgozik/dolgozott hiába. Ég a pofámról a bőr, és bár tudom, hogy nem tehetek róla, akkor is zavar, hogy nem tudtam kivédeni a helyzetet. Szar ügy, na.
    Tulajdonképpen nem a munkával van baj. Sosem a munkával van baj. Ha valamihez értesz, beleásod magad,  dolgozol éjjel-nappal az nem kimerítő, legalábbis számomra nem. Az emberek felesleges kerékkötését, akadékoskodását, pozíció féltését, hozzá nem értését (lustaságát?) legyőzni, na az teljesen kiforgat önmagamból.
    Ha valamire van egy hónapod, hogy megcsináld, és nem engedik, nem reagálnak, fogy az idő, majd másfél héttel a határidő előtt észbe kapnak, hogy akkor na, most, azonnal, de még így is magyarázd meg lépésről lépésre, hogy mit akarsz, engedélyeztesd, hagyasd jóvá – az rettenetes.
    Nem csinálják meg, de te dolgozz, de nem szabadon, hanem minden anyagot küldj át elbírálásra azokhoz, akik nem csinálták meg… értitek, milyen faramuci helyzet ez?
    Ráadásul rántasz magaddal egy csomó embert: haptákba állnak, hogy segíthessenek neked, aztán jön a nagy büdös csönd – kiszállsz és nem vállalod.
    Most, hogy így leírtam, ez az egyetlen jó dolog az egészben.
    Mondhatom azt, hogy ez annyira méltatlan, hogy nem csinálom. Nem vállalom. És bosszankodok, mikor látom, hogy mi lehetett volna, és hogy ehelyett hogy oldják meg.
    Bosszankodok, dühöngök, szomorú vagyok.
    És bodzazselé főzésbe ölöm a bánatomat.
    Megosztás:
    Egyéb

    Nem EU-szabvány

    elismerem, de hatékony.
    Meg szoktam kérni a gyereket, hogy egy kicsit odébb sértődjön meg, mert telefonálok. Hogy pakolja össze a legókat, mert ami nincs összepakolva, az bizonyára nem kell, és én nem tehetek mást: kidobom. Hogy azért nem szállhat le a székről evés közben, mert a”csak, mert azt mondtam”. Hogy ne szurkáljon a bottal, mert az én villám nagyobb.
    Egyszerűen ez az “engedd, hogy nyíljon a lelke és ne szólj semmiért” cucc nekem nem jön be. 
    Megosztás:
    5 perc a semmiből

    5 perc a semmiből – ismerős mozdulatok

    Megint magasan a kiságy. Vízhatlan alátét, alatta a gyapjú, alatta a kókusz matrac. A tetejére újra puha, babaillatú lepedő kerül majd. 
    Magasan van, nagyon magasan. Nem is emlékeztem már, hogy ilyen, hogy ennyire tehetetlen lesz, hogy nem fog leesni, lefordulni, leugrani, vetődni, hanem csak fekszik, és rácsodálkozik a világra. Vagy alszik.
    Pelenkázó is áttörölve, azt hiszem, most már nem divat a hintőpor, de még Barnusnál kellett, szerintem most is használom majd. 
    Hamarosan itt lesz, és olyan jó lesz majd neki: nemcsak egy alvás után ácsingózó anyukája és egy munkába igyekvő apukája lesz, hanem egy nagy és erős tesója is, akinek már most komplett tervei vannak, hogy hogyan fogja szórakoztatni az újszülött öcsikéjét.
    … én pedig csendben fohászkodom, hogy a jó ötletek egyikében se szerepeljen fa kocka, konnektor,szúró-vágó szerszám vagy bicaj.

    Megosztás:
    alma meg a fája

    Szuperhatékony

    Talán ez a jelző illik leginkább erre a hétvégére. Szombaton este még elmentünk egy OBI- Metro körre, úgyhogy letudtuk a nagybevásárlást is (a végén már minden bajom volt), de lényeg a lényeg: az Eurovíziós döntő alatt már vígan pucoltam a zöldséget a Vasárnapi Nagy Feladathoz.
    Ó, igen.
    3,5 kg darált hús
    1,2 kg hagyma
    fél liter vörösbor
    egy egész fej fokhagyma
    2 liter paradicsompüré
    1,5 kg sárgarépa
    egy nagy zeller
    fűszerek
    Ragu. Hat órán át főzve, majd hűtve, zacskózva, fagyasztva. Ha csak kiolvasztom, jó ciabattába zöldséggel. Ha hozzáöntök egy jóféle hámozottparadicsom konzervet, akkor remek szósz tésztára. Ha besamellel keverem, akkor csak a lasagne lapok közé kell tenni, de sajttal a tetején isteni lesz a házi pizzán is.
    Igen, Gergő születése utáni időszakra tárazok, és próbálom a lehető legjobban megkönnyíteni a saját dolgomat.
    —————————————-
    Ehhez persze kellett az is, hogy Medve teljesen kitakarítsa-kifertőtlenítse a régi fagyasztót, kipakolja a lenti spájzból a soha nem használt régi konyhaszekrényt, így most befért oda a fagyasztó, és egy nagy működés után már biztosan mondhatom: hűt, mint állat:)
    —————————————–
    Átutaltuk Gubanckára az előleget, megnéztük a friss képeket-videókat, majd egy kicsit felemás érzéssel megállapítottam, hogy sok esetben egy nő nem kap annyi figyelmességet, jó szót, kedvességet a szülés után, mint ahogy a tenyésztő beszélt az anyakutyával… A képen 2 hetesek a pockok.
    ————————————–
    Alakul a mosókonyha is: már csak az új mosógép van benn, szépen apad a ruha halom is (csak mosom-csomagolom-szortírozom, adomány, kuka, szekrény), úgyhogy nagy a boldogság: kezd igazi mosókonyha formája lenni a történetnek. Még alaposan felsúrolom a csempét, elrendezem a polcon a tisztítószereket, és akkor oké lesz az is.
    A mosással viszont nem volt szerencsém. Basszus… mindössze 3 percen át zuhogott az eső – az a fajta eső, ami a ragyogó napsütésen át támad, és még az eget sem homályosítja el. Arra azonban tökéletesen elég, hogy 3db tripla szárítón átnedvesítse a majdnem teljesen száraz ruhákat. Ehh….
    ————————————–
    Barnusnak kész lett a szekrénye. Ezzel kellett volna kezdenem, akkora változást hozott:) Véééégre mindennek van helye, sok polc lett, így könnyen megtalál mindent, ezáltal ügyesen, EGYEDÜL tud öltözni. Óriási élmény, hogy alhatok még 3 percet, mert EGYEDÜL talál magának alsónadrágot és melegítőt, miután levette a pizsamát.
    ————————————-
    A maradék rebarbarából szív alakú tortát sütöttem (pillanatok alatt elfogyott), ez volt a záróakkordja az Első Teraszon Elköltött Vasárnapi Ebédünknek. Leveshez nem volt hangulatunk (egy szép fehérbor levesnek számít? Ha igen, akkor volt:)), de a krumplipüré, spárgás-tejszínes-zöldborsós csirkemell és a rebarbarás torta osztatlan sikert aratott… 
    ————————————-
    Holnap egész délelőtt amolyan kényszerprogramon leszek: Medve helyett nekem kell elvinni a kocsit a szerelőhöz (nem természetes a mosolyom), és amíg szerelik, addig
    1., szórakoztatni Barnabást, ha nem megy bölcsibe, mert továbbra is szörcsög. Egy vicc egyébként, ami megy. Teljesen egészségesen adom be a gyereket a bölcsibe, hogy nehogy megfertőzze a többi gyereket. Más meg beküldi begyógyszerezve-lázcsillapítózva, atom fikával, arcüreggyulladással… és a gyerekem három nap múlva megint beteg lesz. Lassan azért nem jár ő bölcsibe, hogy az idiótább szülők nyugodtan kórházat-lábadozót csinálhassanak a csoportszobából. A dadus nénik kivannak teljesen, de meg van kötve a kezük: ha nem lázas a gyerek és nincsenek pöttyei, nem küldhetik haza, márpedig beantibiotikumozva-lázcsillapítózva pont kihúzza szegény kisgyerek láz nélkül a gondozási időt. Max bágyadt, mint a harmat és fekszik ide-oda.
    Szóval szórakoztatni Barnabást, mert ha nem látok javulást, azért nem küldöm be, hogy egy nap alatt még rosszabbul legyen, aztán egyből a Heim Pálban nyissunk, mert rámegy az asztmás tüdejére… Ha jön velem, akkor fogalmam sincs, mi a búbánatot csinálunk másfél-két órán keresztül.
    2., egyedül megyek és bemegyek a MOM-ba lődörögni. Vagy moziba. Vagy benn maradok a kocsiban, és kialszom magam, amíg szerelik:)
    Megosztás:
    Uncategorized

    Rebarbara, tea, szortírozás

    Tegnap megtört a jég: annyi éven át kerülgettük egymást, de tegnap végre egymáséi lettünk: visszavonhatatlanul rebarbara rajongó lettem. Már csak az volt a kérdés, hogy Medve hogyan értékeli a rebarbara savanykásan fanyar ízét, de mint később kiderült, nem kellett volna aggódnom. Nekik mindig volt a kertben, amikor kisfiú volt, köszöni, nagyon szereti és mi lenne, ha ültetnék ide hozzánk is? Mi lenne, mi lenne?! Hajrá, Buzz, a végtelenbe és tovább!
    Asztmás rendelésen, légzésfunkción, vérételen túl azt hittem, már nem lehet sűrűbb a napom, de tévedtem: hazafelé beugrottam a sötétítőkért (álomszép, gyönyörűen varrott, óarany), aztán bementem a vegyszerboltba (bórax, mosószóda, perkarbonát és a szappankészítéshez nátrium hidroxid), majd a gyógyszertárba (savlekötő, asztma gyógyszerek, magnézium), utána pedig a Herba-házba mentem.
    Jojoba olaj, sárgabarackmag olaj, egy kiló kókuszvaj, bio köles, bulgur, árpa, rozsliszt, fűszerek, tönkölyliszt, pelyhek… és engedtem a csábításnak, vettem Clipper teát.
    Irány haza, összeszedtem Barnust a bölcsiből, aztán elmentünk a matracáért, csodaszép lett, kókuszos-habos-anatómiai akármis, szóval olyan igazi nagyfiús – a kis tulajdonosa pedig roppant büszke, hogy ilyen óóóóriási matracon aludhat.
    Holnap autószerelő és szőnyeg, Barnabás ruhásszekrényébe polcok és szortírozás ezerrel: szombaton Medve lomtalanít (juhhú, komolyan, az önkormányzati lomtalanítást jobban vártam idén, mint a szülinapomat!), én pedig dolgozom: menyasszony – tanítványok – testkezelés, aztán protokoll – cikkjavítás – mentorálás azán pedig sajtó – kommunikáció – szervezés. Egyszer majdcsak vasárnap lesz:))
    Megosztás:
    Egyéb

    Alakul a fiúszoba:

    megvettem az ágyhoz és a pakolós-olvasós fa padhoz a selyemfényű lazúrt (mahagóni színben). Csodaszép, antik ruhásszekrényt “örökölt” ide Barnus, annak van ilyen bordós-barnás színe, egészen különleges hangulata van tőle a szobának. Bent a Stúdióban még van egy kis komód, az is ilyen színű, valamikor azt is elhozzuk, kell a hely a nagyfiús dolgoknak: a komódba papírok, ceruzák, festékek kerülnek majd.
    Lassan nekifogok a hímzéseknek is, a keretek már megvannak, igazából a minta is, csak annyi de annyi mindent kell csinálni…
    • Teljesen véletlenül megláttam a teszveszen a nappalinkban lévő szőnyeg ikertestvérét. Mivel ezer éve gondolkodunk rajta, hogy kell oda mégegy szőnyeg, a dolog nem kérdéses többé, a helyzet megoldva, ráadásul két kicsi, ugyanolyan mintájú szőnyeget adnak mellé ajándékba. Azonnal leütöttem a licitet – most pedig el kell majd hozni.
    • Nyílik a bodza, úgyhogy vár a befőzés: bodzavirág zselé készül majd, almásan-citromosan. Holnap-holnapután leszedetem Medvével a virágokat, hogy vasárnap be tudjam főzni.
    • Én nem tudom, hogy más család hogy csinálja, vagy hogy irtja ki, de nálunk lakik egy zokni zabáló szörny. Több trillió pár zoknit veszek a gyerekemnek, mégsincs soha zoknija, úgyhogy kísérletet teszek 10 párral megint. Gyanítom reménytelen a küzdelem.
    • Elkezdett pirosodni a meggy!! – mondjuk ez egyáltalán nem kapcsolódik a tennivalókhoz, csak megörültem neki.
    Íme a minta (a színeken még hangolni kell. ez így botrányos:))
    Megosztás: