Itt is megtalálsz:
Monthly Archives

November 2013

    Uncategorized

    Fagyasztott ételek

    Egy ideje már úgy főzök, hogy egy nagy, 3 napos sütés-főzés kavarás keretében mindent elkészítek egy hónapra előre (például itt és itt), úgyhogy mostanra összegyűlt az első adag tapasztalat (a tapasztalatot adagokban mérik?:)), úgyhogy…

    1. A kész lecsót is le lehet fagyasztani. Ínyencek nyilván ölre mennek egyébként is, hogy hogy jó a lecsó: hagymával vagy hagyma nélkül – Ádám nagynénje például teljesen kivolt, hogy n hagymával teszem el, mert az úgy a jó, ha csak a paprika és a paradicsom kerül bele, a hagymát meg frissen vágom alá. Igen. Lehet, hogy úgy valóban zamatosabb. De nekünk akkor, amikor konkrétan kapaszkodtam a csempébe, hogy ne essek el, de tudtam, hogy valamit adni kell a gyereknek enni jó volt így is. A fagyott lecsóról éles késsel levágtam a zacskót, beletettem a tömböt a wokba (az volt kéznél), öntöttem alá egy deci vizet, és vártam (elmentem hányni). Tádááááám, mire végeztem (fogmosással) ki is olvadt, ráütöttem két tojást, majd szórtam a tetejére sajtot, és újra elmentem hányni (de csak mert szeretem a keretes szerkezetet). Kurvára mindegy volt, hogy friss íze van-e a hagymának, vagy hogy hogy zamatosabb: jó volt, finom volt és garantáltan tartósítószer mentes. Paradicsom, paprika, hagyma, olaj (meg némi kacsazsír), só, bors, gondolatnyi kömény. Megvártam még kihűl, bezacskóztam, lefagyasztottam. Mind a 22 litert.
    2. Isteniek a tésztára kerülő szószok is így: ugyanúgy készülnek, mintha frissen tenném rá – mindig az kerül bele, ami épp van otthon. A fetás-fokhagymás-spenótos például állandó szereplő, mert remek. Egy pár gerezd fokhagymát (4-5) kis olajban megpirítok és hozzáteszem a kiengedett tejszínes spenótot (egy kiló), majd a végén a tetejére morzsolom a fetát (vagy a Lidl-ben/Aldiban kapható krémfehér sajtot 250g). A sajt elolvad, én pedig adagokra osztom, és megy a fagyasztóba. Még jobb, ha van otthon fekete olajbogyó is, akkor abból is teszek bele. Én nagy adagokban fagyasztom, nem csöppölök, de természetesen lehet emberi adagokban is.
    3. Tamara csirke: megpirítom egy kis olajon/vajon/libazsíron/kacsazsíron/mikormin a felcsíkozott csirkecomb filét (nem nagyon, csak hogy kifehéredjen), majd belekanalazom egy tepsibe (a zsiradékkal együtt). Mehet rá a fagyasztott kukorica és a mazsola, egy-két ducibb gerezd fokhagyma, egy főzőtejszín és némi víz (úgy 2 deci), só, bors – aztán betolom a 160 fokos sütőbe. Én egy kiló combot, egy kiló kukoricát és egy 200-250g-s mazsolát számolok. Nem, a mazsolának itt nincs mazsola íze, nem marad rágós, mint a birkacsöcs, hanem olyan lesz, mintha szőlő lenne… isteni. A tejszín egy fél literes. Ebből a mennyiségből 3 adag lesz (ezért szoktam 3 kiló csirkemellből készíteni, és úgy általában mindent háromszorosával számolni – úgy “egy kosszal” 9 adag étel lesz). Mikor kiengedem, úgy melegítem fel, hogy adok hozzá egy deci vizet. Isteni finom rizzsel, salátával, hidegen, melegen…
    Összességében nagyon-nagyon bevált ez a rendszer, az ilyen napokon ugyanis kinek van kedve órákon át a konyhában állni?

    Megosztás:
    Uncategorized

    5 perc a semmiből – még mindig nem elég

    Úgy néz ki, még mindig nem volt elég.
    Hasznos tanács, hogy időről időre masszírozzuk végig a lelkünket, és találjuk meg a gombóckát. 
    Betartottam.
    Aztán ugyanúgy, ahogy például a mellráknál is, több dolgot tehetsz: úgy teszel, mintha nem vennéd észre, vagy reménykedsz, hogy magától elmúlik (magától megváltozik a helyzet, fanfárok szólnak az égből és hirtelen HUSS, ottsevót-sosenem), vagy teszel valamit, hogy ne legyen ott. 
    Amit szerettem azt nem csinálhatom többé, de azzal, hogy azt kényszerűségből abbahagytam, a kis gombóc a lelkemben még nem múlt el.
    Tartogattam.
    Hátha megváltozik minden – de nem, és persze ez nem is meglepő.
    Hátha jön helyette valami – de a törvény már csak ez: amíg nincs hely, nem jön semmi.
    Hátha még húzhatom egy darabig – és itt elakadtam. Meddig? Meddig van még időm? Nem tudom.
    Úgyhogy vettem egy nagy levegőt, és ugrottam.
    … és megírtam az e-mailt.
    Úgy fest, mindennek meg kell szűnnie, amit ismerek, és nem kapaszkodhatok tovább az ismerősbe, a biztonságosba, a kényelmesbe.

    Be vagyok tojva? Be. Tudom, mi lesz? Nem. Van választásom? Nos, van,de élni szeretnék.

    El kell engednem.
    A gombócnak mennie kell.
    Most kifájom magamból, aztán meg bátran, lobogó hajjal nézek a napfelkeltébe, mint Pocahontas.
    Nem, területet nem szeretnék váltani: az online kommunikáció az én műfajom. De hogy hol és hogyan, azt majd hozza a jövő.
    Megosztás:
    Uncategorized

    Hoppá, hoppá,

    még tartunk egy remek Márton napi libavacsorát, és máris azon kell gondolkodni, hogy mi legyen a karácsonyi vacsora. Igazi “guilty pleasure”, afféle titkos-ciki élvezet ez: esténként menüt tervezni úgy, hogy a kemó előtti méregtelenítés jegyében PÁROLT KARFIOLT ettem, egy kis tökmagolajon átpirítva. Nagyon átpirítva, úgyhogy tulajdonképpen nem is volt annyira rossz. Ha már a guilt pleasure a téma, megemlíteném, hogy SZULEJMÁNT nézek (röhögj csak, gaz gyaur!), aztán ebayen olyan full kínai bizsukat nézegetek, amiket “seray jewellry” és egyéb hasonló neveken találok meg… tovább is van,mondjam még? Oké! Egyes egyedül a hajékszereknél érzem, hogy túlzás lenne (merthogy kopasz vagyok), de pl. eljátszottam a gondolattal, hogy megrendelek valami SZERÁJ ÉKKÖVE vagy FATIMA YÜZÜL ÁLMA nevű fröccsöntött ékszerszettet, és lecsattogok vele kicsiny falunk CBA üzletébe – abba az üzletbe,  ahol nyerítve felröhögtek,amikor mandulatejet akartam venni, illetve ahol a tollasütőtől az önindítóig, a kis csemegepulttól a virághagymáig minden van.

    Királynőként vonulnék selyemben-bársonyban, és ilyeneket mondhatnék, hogy “szóljon kedves Béla bég Ibolya asszonynak, hogy fizetném a damaszkuszi rózsaolajat (vénusz napraforgót) és a marsalai nemes bort (pöttyös túrórudit, amivel korrumpálni akarom a gyerekem).”

    Mondanom sem kell, hogy kinyúlt melegítőben vagyok most, ugye?

    Na koncentráljunk, koncentráljunk:

    két menüt kell megálmodnom: egyet Szentestére, egyet pedig másnapra, amikor jön az egész famili. A 25-i ebéd nem lehet bonyolult, és el kell készüljön előző nap, mert aznap még egy keresztelőre is megyünk. Meghívni még ugyan nem hívtak meg minket, de megyünk:D
    Oké, az alap biztos: szenteste nálunk Ádám mindig fenyegetőzik a halászlével (de nem lesz belőle semmi, úgyhogy borleves lesz), utána mindig kacsa van, utána meg nézzük a zserbót, amit hoz a Nagyi, és nem eszünk belőle (öt szeletnél többet fejenként:D), merthogy másnap családi jelenés van, és vigyázunk a vonalainkra (nem akarom, hogy idén is megkérdezzék, hogy megint terhes vagyok-e).
    Másnapra én húspástétommal, lazackrémes fánkkal, karácsonyi sós kaláccsal és pikáns gombasalátával készülök. Meg még nem tudom, hogy mivel, úgyhogy irány a Pinterest, lássuk, mit találtak ki a nálam sokkal kreatívabb emberek….
    Na egyelőre eddig jutottam (ugye, hogy mennyire mérhetetlenül diétás??):
    tojáslikőrös pite. nem kell többet mondanom, ugye?

    kolibri torta – évek óta szerettem volna, ha rajta van a listán. no majd most.

    füstölt lazac (orbitálisan nehéz receptet választottam, mi?:D) saját készítésű diós rozschipsszel, krémsajttal (ne keresd a képen, azt már én álmodtam hozzá).

    Megosztás:
    Uncategorized

    39,9

    Ennyi volt a legmagasabb ma éjszaka. Bevetésre került a kúp is, kemény 38,5-re le is tudta tornázni a gyerek lázát.
    Szuper.
    Most a kicsi a Maminál, Ádám dolgozik, én itthon Barnabással, és próbálom megoldani, hogy az a gyerekem, aki egy helyben 5 másodpercig képtelen megmaradni, valahogy mégis nyugton legyen…
    Fáj a fejem, nyűgös vagyok én is, és egy kemény szelektáláson/pakoláson vagyok túl: átválogattam a sminkbőröndöm tartalmát, és nagyon szigorúan kettéválasztottam, hogy mi az
    1. amit megtartok saját magamnak, mert szeretem, mert a színem, mert imádtam vele dolgozni
    2. amit elajándékozok, mert olyan szín, ami egy fotózáshoz jól jöhet, de én az életben nem használom majd
    3. amit pedig úgy adok tovább, hogy “nekem nem jött be, nem volt tartós, de hátha Neked igen. ha kell.”
    Fura volt. Nagyon fura. A bőröndöt felteszem a gardróbszekrény tetejére.
    Tegnap megint elájultam (a kemó mellékhatása) és most a “rendes” fejfájás mellett van egy “beütöttem és azért fáj” fejfájásom: Ádám párna helyett hirtelen egy ananászt tett a fejem alá, amiről nulla másodperc alatt bukott tovább a fejem a konyhakőre. Tudom. Kussoljak. Lehetett volna sün vagy körfűrész is a keze ügyében, adjak hálát, hogy csak egy ananász volt.
    … és a mai szerelem: Chopard Casmir. Édes, de nem ragacsos, fűszeres, de nem fejfájós. Meleg, aranyló, puha és nagyon nem modern. Menthetetlenül romantikus és menthetetlenül álmodozó illat. Már ha van ilyen:)
    Megosztás: