Itt is megtalálsz:
Monthly Archives

August 2014

    Egyéb

    Nem, nem siklottam el felette,

    de nem írhatok az étrendről. Sajnos/szerencsére nem írhatok róla. Nem is tudom, milyen szmájlit írjak a végére:):(

    Egyébként most épp…

    • Viszketek. Újraüttettem a szemöldökömet, most pedig még viszket mint állat, én meg sebzett vadként picsogok.

    • Holdünnepet tartottam tegnap: kimentünk a teraszra, összekucorodtunk a napozóágyon, néztük a Holdat (ha már ilyen közel jött, ugye…) és beszippantottam a friss, tiszta levegőt. Klassz volt. Gyógyító.

    • Hajvágós project indul: nekem is, Gergőkének is, Barnabásnak is, mert már egyikünknek sem komfortos így.

    • Holnap pizzát sütünk Kriszta barátnőmnél. Alig várom, 3 hete nem ettem pizzát. Botrány, na.
    • Elkészült Barnesz bölcsis albuma, nagyon örülök, hogy végre összeállt! Ez maga az album, egy darab kartonból hajlítottam ilyen becsukhatósra, papírral díszítettem, rátettem a kis léghajót és kapott egy szép zöld bőrzsinórt is.

    Miután kinyitjuk, ezt a dupla oldalt látjuk, B ügynök 2012-ben és 2013-ban.

    Még egy hajtás, ott kicsi képek, meg egy egész lapos nagy, gyermeknapon készült, emlékszem ki se lehetett vakarni abból az autóból.
    Az üzenő füzet belső oldalára ment egy ’13-as kép, 

    Itt ilyen kólásüveg formájú a gyerekem, nem tudom megfejteni, hogy mitől. Aki már látta, az tudja, hogy keskeny csípőjű szarkagyurka, szóval fogggalmam nincs, mitől néz itt így ki. Muhaha.

    Jellemzés Erika nénitől: “kisebb társait előszeretettel irányítja” (khömmm. családtagjait is.)

     Ezeket az én aranykezű pikasszóm festettem, amíg tartott a papír és azután is, végig, fáradhatatlanul, asztalon-bútoron át, a végtelenbe.

    Megosztás:
    Egyéb

    A világ legfinomabb és legpuhább anyagó

    legszebb esésű tunikája jött velem szembe LEÁRAZVA, úgyhogy meg kellett vennem, nem volt mese. Imádom, szuper lesz majd ősszel is egy farmerrel és csizmával.

    Még nincsenek itthon a gyerekek, Medve is elment itthonról osztálytalálkozni, úgyhogy gyakorlatilag kontroll nélkül rosszalkodhatok egész este, ami ez előtt 10 évvel magassarkút és hajvasalót, szűk farmert és sok (SOK!) campari-narancsot jelentett volna.

    Ehh.

    Manapság azért ez nagyon másképp van. Bő nadrágot, Büszkeség és balítéletet az M1-en, kreatív papírok rendezgetését, egy pohár teát és 8 óra alvást jelent.

    Így múlik el a világ dicsősége, na.

    Megosztás:
    Egyéb

    Polaroid

    … és akkor este a Kobuciban néztem azt az égősort. 
    Pont egy éve volt a műtétem, most pedig itt állok, nevetve, Medvével, a szabad ég alatt. Barátokkal. Egy fröccsel a kezemben nézem az égősort, dübörög a muzsika a mellkasomban, és mosolygok, hogy mennyire tökéletesen tökéletlen ez az egész. Itt-ott kopott. Egy-két égő kiégett. A füzérsor azonban világít. Van tovább. Nem baj, ha kiégett egy pár körte, attól a lánc nem szakad meg, attól a többi legyet fényes, színpompás, csodálatos. Ilyen az életem is. Megkopott. Kiégett egy ponton. De nincs vége. Sok fényes izzó jön még a sorban…
    … és akkor a Balaton partján egyértelmű lett, hogy kívül állunk a körön. 
    Nincs hekk, nincs lángos, nincs sült hús, nincs palacsinta. Mindez lehetne, csak máshogyan, másképp, más alapanyagokból. Most ezen töröm a fejem.
    … és akkor nagyon megszerettem valakit.
    Valakit, akivel az első pillanattól nincsenek játszmák. Valakit, aki nagyon rosszul járt ezzel, mert sokkal keményebb leszek vele és sokkal többet követelek majd tőle, mint bárkitől, akivel eddig dolgoztam. Valakit, aki így ebben a formában nagyon megszívta, mert már emberileg is fontos nekem, hogy jól muzsikáljon, nem csak szakmailag. Valakit, aki több lett, mint barát. Szövetséges.
    … és akkor újra cseng a hangja.
    Mert remény van benne. Mert gyógyul a seb, gyógyul a méh, van út, melynek a végén ott lesz, ott jön az a várva várt kisbaba. Így lesz, tudom. Annyi fájdalom, bánat, kacskaringó és vargabetű után ott lesz. Nem is emlékszem, mit mond, csak arra, hogy hogy csilingelt.
    … és akkor egyedül csatolta be a karabinert.
    Mert magasra mászik, mert egy fasza, vagány kiscsávónak látja őt a világ, és nem, nem tudja senki, hogy az én retinám, agyam, lelkem másképp képez. Nincs kúúúl nadrág. Nincs erős kar, félrecsapott sapka. Nekem pőrén maradt meg, aprónak, törékenynek. Érzem a hajának, a bőrének az illatát, látom a fogatlan ínyét, megélem az elmúlt perceket, amikor csak ketten voltunk, csak én tudtam, mit mesél… vagy még én sem. Talán még én sem. Barnabás.
    A menő csávó.
    Anya, ne segíts, majd én, majd én, majd egyedül… Jó? De azért figyelj, jó? Itt vagy, anya? Jó…
    És hát itt vagyok. Ég az izzósor.
    Megosztás:
    Egyéb

    Vasárnap

    juj, de jó ez. Napoztam. Tejszínes csirkét ebédeltünk zöldséges rizzsel, salátával. Jéghideg paradicsomsalival.

    Átnéztem a jövő heti TÉVÉÚJSÁGOT. (!!!)

    Traccsoltam-trécseltem, miközben Barnabás a függőágyban hentergett, Gergő meg aludt.

    Régi fényképeket nézegettem, rendeztem.

    Megosztás:
    Egyéb

    5 perc a semmiből – könnyű

    Könnyű vacsora, mert paprikás rizottó. Könnyű este, mert a gyerekek hamar elaludtak. Könnyű választás, mert igazából mindketten itthon akarjuk tölteni a hétvégét. Füvet nyírunk, sziklakertet rendezünk, krumplit teszünk el a fagyasztóba.

    Könnyű a szívem, mert jól haladok a kijelölt úton – véééégre.

    Könnyen mondhatom. Tudom, milyen a pokol, így felismerem az út napsütéses, szép szakaszát is.

    Helló, helló, augusztus. Legyél egy varázslatos, nyári hónap. Hálás vagyok, hogy itt lehetek. Hogy újra találkozunk.

    Remélem sok élmény vár ránk: szeretném, ha bográcsoznánk, limonádét iszogatnánk, elolvasnánk a régóta várakozó könyveket. Kérlek, hozz napot, hagyd meg a szerelmet, és adj egy kis gyerekszuszogással aláfestett nyugalmat is.

    Szeretetet.

    Egészséget.

    Köszi,

    Megosztás:
    Egyéb

    Mászott,

    kúszott, húzta-vonta, kikerülte, megoldotta… én pedig elképzelhetetlenül büszke vagyok rá – és persze full be voltam szarva ott a helyszínen.

    Megosztás: