Itt is megtalálsz:
Monthly Archives

September 2014

    Egyéb

    Tudja, lehet, hogy…

    Három hónapban gondolkodik. Meg 3×3 hónapban.

    Annyi egy gyerek.

    Annyi egy rákkezelési ciklus.

    Maga mindent ebben a ciklusban csinált életében – tök véletlenül.

    De Ági, lehet, hogy magának most jön a nyár. Volt tél, kemény, hideg, és volt tavasz is – újjáépülés, nyiladozás. Ha számolunk, elvileg novemberben jön a nyár.

    ————-

    Legyen meleg. Legyen élettel teli, harsogóan friss, napsugaras és fűben fekvős, bárányfelhőt nézős. Legyen termékeny: foganjon meg új gondolat, szökkenjen szárba ezer terv, legyen dolgos, megelégedett, fejvakarós, adrenalinos nyár.
    Legyen pihenés: láblógatás, dalolás, semmittevés.

    Tartson sokáig, tartson ki az aranyló őszig, ahol majd újra befelé fordulhatok, magamba zárkózhatok és rendezhetem soraim.

    És segítsen át a következő télen, ami jön, mert jönnie kell, de már nem lesz ennyire kemény. Nem a halál ígéretét, fagyot és kétségbeesést hoz, hanem lassú felkészülést az újabb tavaszra.

    Élni, drágáim. Élni.

    ÉLNI.

    Ezt szeretném.

    (meg hogy Robi-Bobi sose romoljon el.)

    Megosztás:
    Egyéb

    Általában minden bejegyzést egy szuszra írok meg, de

    ez most legyen ilyen… saláta.

    Szerű.

    Saláta-szerű. Indokolatlan kötőjellel.

    ———

    Húsnap van. Csirkét sütök jénaiban, csak csirkemellet, jófélét, bőre nélkül, fokhagymás tejszínbe áztatva. Krumplipüré lesz hozzá, saláta, közös családi ebéd és néhány jó szó. Rászoktunk erre. Ebédelünk, beszélgetünk, iszunk egy teát, jól érezzük magunkat.

    ———

    Én pláne, ugyanis megérkezett családunkba Robi-Bobi (B. nevezte el) a robotporszívó. Jelenleg R.B. testi-lelki jóléte mindennél fontosabb számomra, félve nézem, hogy kap-e áramot, nem akadt-e be valahova, és hát… minden éjjel boldoggá tenném, ágyba vinném  a reggelit neki és megfoltoznám a zokniját, csak takarítson!!!

    ———

    Tegnap vettünk meleg ruhát télire, olyan technikai szarokat, esőhatlan, szélhatlan, hideghatlan, télhatlan, neo-ultra-teflon-lélegzik-örökremeleg-sokcsatos praktikus-ezerfunkciós darabokat.
    Bibííí, 42-es az enyém. És ez nem nyúlik ám!!
    Medvének fekete a nadrág is, a kabát is, az én kabátom szürke, de csak azért, mert mindig megmosolygom az egyforma kabátos házaspárokat:)

    ———-

    Felemás hét volt ez: rengeteget dolgoztam, nagyon sok dolgot átgondoltam, nem is hittem volna, de élvezem, hogy ősz van…

    ———-

    … ennek örömére vettem egy bokacsizmát. Óbasszameg, üljek már a pénzen, na.

    ———-

    Megyek, levágom Barnesz haját, mert holnap már megy óvodába és jelenleg úgy néz ki, mint valami kis hajótörött. Mínusz a borosta.

    ———-

    Gondolkodom egy virtuális garázsvásáron.

    Megosztás:
    Egyéb

    A nap, amikor az út szélén hagytuk…

    Na az a nap tegnapelőtt volt.

    Jelentem, a magyar óvodarendszernek köszönhetően 3 és fél hónapja van velem itthon a gyerek. Nem vihettem óvodába, mert kistestvére van.

    Mikor elmentünk az óvoda udvara mellett a játszóra, sírt, hogy be akar menni, nem lehetett.
    Akkor sem, ha ott állok a kapuban.

    Akkor sem, ha mindenki ismeri és összevont csoportok vannak.

    Akkor sem, ha még az épületbe sem kell bevinni, mert ott az anyja a kapunk kívül, és hazaviszi.

    Nem és nem és nem.

    Úgyhogy maradtunk egymásnak.
    Persze, játszóház meg játszótér, szakkör meg játékdélután, de az nyilván nem olyan.

    Gyűrtük egymást éjjel-nappal, naphosszat. Munka alatt, este.

    Szenvedtünk mindketten.

    Veszekedtünk, nyűglődtünk, borsot törtünk egymás orra alá.

    Aztán valami elpattant bennem a kocsiban és a 98. nap nonstop vinnyogása után elkezdtem ordítani.

    Hogy elég volt. Hagyjon egy kicsit békén. Nem sokat, egy lélegzetvételnyi szünetet kérek. Nézőközönség nélküli pisilést.

    AnyaANYAANYAAAAAAAAAAAAA mentes indexelést. Egy. Kis. Csendet.
    Hogy KUSS legyen már, összesen 3 percre.

    Hogy ne kelljen a semmin vívni.

    És akkor megálltam.

    És kinyitottam (feltéptem) az ajtót, és mondtam, hogy gyerekem, itt és most két választásunk van.

    Az egyik, hogy továbbra is veszekszünk. Mert kérlek , és nem csinálod (vedd fel a zoknid, ne dugj szőlőt az orrodba, ne mássz fel a játszóház tetejére), vagy mert hiába kérlek, csinálod. (ugyanez. megközelítés kérdése.)

    Kiabálunk.

    Harcolunk.

    Úgyhogy ez nem megy tovább.

    A másik lehetőség, hogy megfelezünk egy almát és helyrehozzuk ezt a szart. És van egy tervem.

    Nos, van nálam egy nagyon nagy láthatatlan zsák, amibe bele tudjuk tenni a haragot. A nyűgösséget, a félelmet, a betegséget. A kiabálást, a hisztizést, a szófogadatlanságot.
    Beleteszem a zsörtölődést, a ciccegést és a “most azonnal”-t. Tedd bele a “de anyaaaaaaaaaaa”-t, a “nem akarom”-ot és az “akarom”-ot is.

    Megvan?
     Jó.

    Akkor kötök egy csomót a tetejére, majd egyszerűen kidobjuk itt é most az autópálya mellett. Jó messzire. És most ugrás be a kocsiba, hagyjuk el a pihenőt, induljunk a hazavezető úton és teli torokból üvöltsük a Maugli zenéjét.

    Mert megkönnyebbültünk, mert nagy csomagot hagytunk itt, mert nagyon nyomasztó volt és mert nagyon sokat sírtunk miatta.

    Menjünk.

    Megosztás:
    Egyéb

    Vannak olyan dolgok, amiket egy fiús anyának

    tudni kell.

    A fiúk AC/DC-t meg ilyen hülyeségeket hallgatnak és borzasztóan élvezik az apjuk műsorát.

    Nincs mese, meg kell tanulnom rokkerkedni.

    Ebben nincs lágy csípőmozgás, édes ringás.
    Nincs tapsolás meg ringatás.

    Nincs ebbe lófasz se, amit ismernék.

    “Széles terpeszbe kell állni, hogy a többiek, amikor pogóztok, ne rúgják ki a lábadat.” (???wtf??)

    “Metálvilla megvan?”

    ” Fejrázás, hosszú hajjal.” (ááhh, eszembe sem jutott elővenni a rákos voltam, rövid a hajam lemezt. Ez túl komoly ügy. Ez itt nem lehet kifogás.)

    ” És akkor furakodsz a kezeddel, meg rugdoss a lábaddal”.

    “És ordíts.”

    “Na ez a rokkerkedés.”

    … na ez a rokkerkedés, mondta, aztán visszament, hogy megpucolja az almát Gergőke püréjébe. Folytatta a Thomasos mesét, puszilt beütött térdeket, épített vonatpályát.
    Ringatott, pelenkázott, bújt és duruzsolt.

    Kicsit azért magasabbra dobta a kölyköket, mint szerintem indokolt lenne.
    Mégiscsak rokker, na.

    Megosztás: