Itt is megtalálsz:
Monthly Archives

október 2014

    Egyéb

    Csakazértis

    öröm: Gergő kimondta az első, apa-anya-Bababá utáni, tudatosan használt szavacskát. Nem.

    pihenés: amikor végképp nem engedhettem volna meg magamnak, na pont akkor 15,5 órát aludtam egyhuzamban. Fenomenális érzés volt.

    jókedv: ugyan Gergő már csak fosik, de legalább nem gennyes-aftás, és Barnabás is belázasodott tegnapra, azért a jókedv megvan. Elkezdtek úgy tényleg, igazán együtt játszani.

    finomság: ma ringlós pitét sütök, sok fahéjjal és szegfűszeggel. Meg sült krumplit házi ketchuppal. Estére viszont cserépedényes hús készül majd!

    kreatív: készül a novemberi napi album, ha érdekel Benneteket, hozok képeket az elkészültekről:)

    kutya: úgy fest, hogy eldőlt, a nyurga lábú Bekecs fiú lesz családunk legújabb tagja, ugyanis Anita, a tenyésztő (barátnőm? lassanként igen)  úgy látja, hogy itt jó helyen lesz a kutya. Igaza van. Már most imádjuk.

    könyv: Shakespeare-t olvasok. Ne kérdezd.

    garázsvásár: komolyan mondom, isteni érzés, ahogy egyre nagyobb a tér. A legtöbb dolgot egyébként a facebookon kívül adtam el:P

    otthonteremtés: pakolunk, rendszerezünk, behozzuk a hatalmas babércserjét a teraszról, levisszük a pincébe a napozóágyat és a leandert, és bizony, ilyenkor már lassan elkezd mocorogni a fejemben a karácsonyi manó.

    szeretet: mert mindent megold. Kapukat nyit és új távlatokat, embereket kovácsol össze és segít túljutni nagyon nehéz időszakokon. Komolyan, egy öleléstől mindig, minden jobb lesz.

    Megosztás:
    Egyéb

    Valszeg a szürke ötven árnyalatának

    legdurvább verziójában sincs olyan változatos szopóálarc, mint ami rajtunk van az utóbbi időben.
    Gergőke üvöltött egész éjjel. ÜVÖLTÖTT.
    Én reggel vérvételre el, ahol akishölgy 4x szúrt meg, majd megforgatta mindegyik esetben a tűt, és a végén, amikor tök véletlen talált valamit, ahonnan jön a vér, egyszerűen elkezdte fejni (!) a karomból a vért.
    Most nem tudom behajlítani a kezem.
    Haza, ott Gergő még mindig keservesen sír, megnézzük, hogy melyik fogacskája jön, és ezen a ponton elképedünk: a 4 felső, kibújt fogai mögött masszív gennyes seb. 
    Gyermekfogászat telefon. Igen, 4 hónapon belül esett arccal. Nem, nem esett ki, de vérzett. Hogy elhalt a fog?? Igen? Meg kell nyitni a gennycsatornát? Hogy ne legyen baja a csonthártyának??
    Megfúrják mind a 4 kis fogát, hogy ott jöjjön ki a genny, és elszürkül majd, nem tudja használni, de benn kell tartani, mert ha nem, akkor nem tudja majd a maradó fog, hogy merre bújjon ki és a szájpadlás felé is bújhat? Műtétek?
    Mind a négy fogacskába fúrnak egy csapocskát, amit orvossal kell tisztíttani, ha eldugul? Hetente? 
    Nem fog tudni harapni, majd vágjuk apróra az ételt és csak hátul rágjon a gyerek??
    De sebaj, mert 6 éves korára rendeződik?
    És majd ki kell peckelni a száját, hogy ki tudják nyitni ott a gennyzacskót?
    Kettőtől rendel?
    Indulhatunk?
    Ne ijedjünk meg???
    Minden rendben lesz, de nagyon fog fájni a gyereknek PÁR HÓNAPIG????
    —————————
    Faszomszarosszarfosszar.
    —————————
    Mivan??? Nem szájsebészeti-fogászati eset? AFTA??
    Elmennek ezek a picsába. Meg én is, hogy előre benyeltem, amit mondtak.
    ————————————————————-
    No akkor nézzük a mai nap pozitív oldalát: 
    – 139.- az avokádó a lidl-ben, és én avokádó függő vagyok. 
    – megvettem a hőn áhított camel alaska csizmát
    – Barnabással szuper kártyázós délutánunk volt – a lehetőségekhez képest persze 🙂
    – a kelbimbó isteni sütve. gombával. fokhagymával. sóval. nyami.
    ca 125.
    hétfőn eredmény, jöhetnek a drukkok.
    Megosztás:
    Egyéb

    Mérföldkövek

    Fél éve tartom, tartjuk a diétát.
    Tudom, hogy sokak szerint betarthatatlan, borzasztó, kibírhatatlan, drasztikus, elképesztő.
    Ezen mindig nagyon jókat derülünk azokkal a csajokkal, akik szintén tartják.
    Leginkább fagyi-süti zabálás közben szoktunk kacarászni, hogy akkor mi most már biztos legalább kétszer meg is haltunk/süketültünk/vakultunk.
    Igen, a férjem és a gyerekeim is tartják. Igen, köszönjük, mindenki sokkal jobban van.
    Igen, így maradunk, valószínűleg még világ a világ. Igen, a gyerekek is. Sült krumplit esznek fokhagymás-bazsalikomos csirkével és paradicsomsalátával. Lehet őket sajnálni.
    Igen, ilyen lesz a Karácsonyunk is. A szülinapi torták is. Nincs kibúvó, nincs kivétel, mert nem tesz jót. 
    ——————————————

    Gergő 16 hónapos, és 5 szót tud: apa, vau-vau, anya, Barnabás, hamm. Ennyi pont elég a boldog élethez.

    ——————————————

    Egy kutya az kutya. Két kutya az szemöldök felvonás. Három kutya az elkönyvelt totális elmebaj, mi mégis várjuk, nagy szeretettel várjuk azt a hosszúlábú, nyurga komondor fiút, aki bearanyozza majd az életünket és megvédi a házunkat.

    ——————————————-

    Készül az első December Napjai albumom, de olyannyira rákaptam az ízére, hogy készül egy novemberi is – novemberi abc címmel.

    ——————————————-

    Ki merem mondani: nem szeretem a jázmin rizst. A basmatit sem. A sima, mezei, hosszúszemű rizst szeretem, sztem az aldis a legfinomabb, a piros riceland keserű.

    ——————————————–

    Egyre szebb a hálószobánk: felkerült a marokkói lámpa is, most épp függönyt szeretnék az ágy fölé, dúsan leomló, gazdag, hímzett függönyt. Terrakotta színűt. Miért mérföldkő? Mer újra ezzel van kedvem foglalkozni.

    ——————————————–

    Megosztás:
    Egyéb

    Hisz maga olyan fiatal

    és tényleg az vagyok. Hallom a saját lépteimet  az ócska linóleumon, pislog a neonfény. Nem pislákol, pislog. Hunyorog. Hunyorít. Nem tehetek róla, kinyújtom a kezem és végigsimítom a kartonozóban a leleteket – ilyet se láttam még, hogy a folyosón tárolják a leleteket.
    Mennyi Szabó meg Tóth, te jó ég.
    Vajon nekik is? Nekik is azt mondták, hogy mellément a kontrasztanyag és célzott bordaröntgen kell, mert ismét, ó, ismét, újra és újra felmerül, hogy talán áttét van?
    A sok Szabó, Tóth és Vass is itt ült? Hallotta az edénycsörgést, érezte a zöldségleves és a főtt krumpli illatát a levegőben? Náluk is keveredett a jellegzetes röntgen szaggal?

    Üresek voltak?

    Féltek?

    Ők is fáradtak voltak?

    Felőrölte őket is a várakozás, a csak egy tumormarker, egy röntgen, egy ct, egy bárakármi?
    Ültek éhesen, sorukra várva, csendesen, belül sírva az örökké százéves épületben?

    Bíztak?

    Vártak jóindulatot, emberi szót, megnyugtató leletet?

    Megkapták? Hazamehettek élni az őrület után?

    Tudtak tévét nézni, mosást beindítani, enni, postára menni és UPC-vel tárgalni?

    A sok Tóth és Szabó túlélte?

    ————————–

    Zokogtam, amikor hallottam, hogy lezárult, végleg lezárult a kérdés: nincs áttét. A múltkori lófasz sincs ott után újra a kérdések, a bizonytalanság, a fájdalom… újabb célzott vizsgálat. Egy vérvétel van hátra, aztán januárig semmi.

    Csak az ősz, a tél, a karácsony.

    Megosztás:
    Egyéb

    Nincs a bordámon lófasz se.

    Csak gyulladás.

    Nem simogattam falat. Kiültem napozni.

    ————————–

    Hazafele nadrágvásárlásba és egyre rosszabb közérzetbe burkolóztam. Másnapra már beindult a pokol, hidegrázás, láz, köhögés.

    Most teázom és tévét nézek, délután megyek a tüdőgyógyászhoz negyedéves röntgenre és aztán megint teázok, tévézek…

    Meg eszem.

    Most épp brokkolis-tejszínes krumplipürét.

    ————————–

    Csajok,fáradt vagyok. Elfáradtam ebben a huzavonában, orvoshoz járásban, félésben, aggódásban. Nagyon elfáradtam.

    Megosztás:
    Egyéb

    Nna.

    Holnap véget ér az utazás a bordám körül.

    Fél éve tárgyaljuk a fájdalom-áttét?-repedés?-gyulladás?- csontszken-nemtudjuk-defáj-demivanhamégisáttét kört.

    Nos, vagy kiderül valami holnap és akkor elölről kezdődik a kemó, vagy… vagy van egy másik terv. És nekem a másik terv sokkal jobban tetszik.

    Előszöris felkelek és iszom egy isteni kávét. Felöltözöm, bepakolok a kocsiba és elindulok a kékgolyóba.
    Ott találkozom Mónival, beszélgetünk, megölelgetjük egymást, aztán bemegyek a profhoz. Ő elküld röntgenre vagy mittudomén, utána pedig mosolyogva azt mondja, hogy ez teljesen rendben van, majd felír az augmentin duonál egy sokkal erősebb és célzottabb antibiotikumot, merthogy csonthártyagyulladás ez, úgy, ahogy hittük.

    És akkor kimegyek az udvarra és jól kisírom magam.

    Majd összeszedem minden bátorságomat és összebarátkozom az Országos Onkológiai Intézettel.

    Haverok leszünk.

    Lehet, hogy még a falakat is megsimogatom.

    Mosolyogva visszamegyek a besugárzóhoz,megsimítom a kártyabeadót, ahova 33 napon keresztül minden nap bedobtam a cetlit, hogy megérkeztem besugárzásra.

    Elmegyek a hosszú üvegfolyosón, nem sietve, lassan, élvezve, hogy mennyi ott a fény.

    Elsétálok a kápolnáig, felmegyek a gyógyszertárba.

    Igaz, a kemót nem itt kaptam, úgyhogy az majd egy másik kör lesz, de a lényeg itt eldől.

    Barátom lesz ez az épület. Már nem fogok félni tőle. Nem csordul ki a könnyem és nem kapódik össze a gyomrom.
    Egy szép épület lesz és kész.

    ————-
    Elmegyek és némi shopping terápiába ölöm bánatomat/friss megkönnyebbülésemet és tovább töltögetem a jól alakuló kapszula ruhatáramat ebben a színvilágban:

    Aztán hazafelé beugrom ahhoz a csodás csajhoz, akitől a kislány kutyát hoztuk és megnézem azt a jóképű komondor kisfiút, aki házőrző lesz itt nálunk jó ideig, merthogy hiába minden, a munkát el kell végezni, nem szeretném, ha megint félnem kellene egyedül itthon.

    Aztán átjövünk hozzánk, megnézi a bandát, megbeszéljük, hogyan tovább. este pedig főzök egy jó tejszínes tésztát és kinyitok egy palack bort.  Odakuckózom Medvéhez és alszom egy nagyot. Nagyon nagyot.

    ————–

    Nem tudok írni Gubancról. Még mindig nem. Borzasztóan fáj, nagyon hiányzik és nagyon szeretem – mindig szeretni fogom.

    Megosztás: