február 2015
Kattints, lájkolj, de még semmi nincs ott:P
Oké, tankoltunk, és vettünk kaját.
És kész.
Ja, NYILVÁN vettem vécépapírt, voltam gyógyszertárban, de ennyi.
Mennyit spóroltunk? Rengeteget. Le se merem írni.
Hogy bírjuk?
Jól.
Úgyhogy mindenképp kitartunk a 30. napig
———————-
Egy dolog becsúszott: ahogy írtam, elromlott a konyhai aprítóm fedele, úgyhogy kellett újat rendelni (figyelj, elájulsz) 7000 Ft-ért.
Hétezer.
Beszarás.
———————–
Mi van még?
Hát… jól haladok a lomtalanítással is, és évek óta először jóleső érzés volt végignézni a házon. Úgyhogy ezt sem hagyom abba;)
———————–
Jövő csütörtökön teljes átvilágítás: mammográfia, mell ultrahang, mellkasröntgen, hasi ultrahang, kismedence ultrahang. Ultra jó lesz.
Instabővebben
Zabpelyhet nem eszünk. Pici rizsliszttel és egy tojással forgatjuk össze a darált zöldséget, hogy összeálljon a fasírt.
Nem csalás, nem ámítás, ez ká-posz-ta-pör-költ. Elképesztően finom! Kábé fél éve kísérletezünk vele, de most lett jó: nem puffaszt, nem bánt-szúr-csíp, krémes, melengető, csodás!
Ilyenek voltunk Barnesz születés után 9(?) nappal. Washi, aranyozás, repesztőpaszta, csiszolás, festékpermet.
Ez pedig az 5. szülinapi tortája! Isteni volt!
Bekóca vasárnap a kiállításon. Előtérben Barnus-nyak, jobbra a tenyésztő édesanyja, háttérben pedig a tenyésztő férje.
Selymes. krémes – gombóc lesz belőle:) Hagymás, fekete olajbogyós.
A művésznaplómból ismét: gélpaszta, stencilek, festékspray, fotó, nyomda.