Itt is megtalálsz:
Monthly Archives

April 2015

    Egyéb

    Drága kicsi Barnabásom – 2011

    Akkor még nem óbégattál, hogy “én vagyok az ajtó királya”, meg nem hisztiztél, hogy “Gergő felolvasnám, hogy működik az EMÉSZTŐSZERVRENDSZERÜNK, de téged ez hidegen hagy”. Nem hívtad kukafejűnek az öcsédet, nem tudtál gyönyörűen színezni, nem pergetted élvezettel az R betűt, nem akartad kipróbálni az orrmosó kancsót és nem mondtad azt a nagyon meglepő dolgot, hogy
    Anya, nagyon magányos voltam a Gergő nélkül.
    —————-
    Nagyon sírtam. Nagyon remélem, hogy mindig ott lesztek egymásnak.

    Megosztás:
    Uncategorized

    Oil pulling – olajrágás – olajhúzás

    Az egyik legbizarrabb dolog, amivel életemben találkoztam és mégis, mára a rabja lettem.
    A történet lecsupaszítva annyi, hogy minden reggel fogok egy kanálnyi kókuszzsírt, beveszem a számba és elkezdem zubogtatni, mintha szájvízzel öblögetnék, kínosan ügyelve arra, hogy ne nyeljek le belőle egyetlen cseppet sem.
    Miért? 
    Mert az olaj csapdába ejti a bacikat, tökéletesen feloldja őket, és miután 20 percig zubogtattam, egyszerűen kiköpöm a “fáradt olajat” a vécébe, úgyhogy huss a baciknak.
    Mert nagyon a nagyon durva antibakteriális, gyulladáscsökkentő hatás mellett csillogóak és látványosan fehérebbek lesznek a fogaim.
    Feloldja a lepedéket a nyelvről, gyógyítja az ínyt, csodálatosan helyrehozza a szájflórát és annyira tiszta lesz az olajtól a fogam, hogy egész nap csak csettintgetek a nyelvemmel.
    Több ezer éves ayurvédikus módszer, nekem nagyon bevált, azt hiszem mindkét gyereknek megtanítom majd. 
    Húsz perc oil pulling, utána fluoridmentes zeolitos fogporral fogmosás… és ismét az út egy olyan szakaszán vagyok, ahova sosem indultam, nem is tudom hogy kerültem oda, kiezacsaj-akiolajjalaszájábanközlekedik???
    Viccet félre, póbáld ki.
    Én nagyon meglepődtem.
    Most azzal kísérletezem majd, hogy egy csepp teafa/zsálya/oregano/narancs/borsmenta dob-e a cuccon (üdébb, frissebb, élvezetesebb az egész szarakodás), vagy hagyjam, örüljek, hogy a kókuszolajnak szinte semmilyen íze nincs és ne variáljak.
    Majd beszámolok.
    Megosztás:
    Egyéb

    Insta-bővebben

    Minden este mesél neki. Na jó, van, amikor én, de nagyjából 30-70 Medve javára. Dörmögő, mély hangon, türelemmel, szeretettel, sőt, ő még a szereplők hangját is utánozza. Verhetetlen.

    Az utolsó böjti étel volt: lecsós rizs rukkolával. Aztán jött a szombat és megszeltük a sonkát.

    Hülyeség, hogy azért, hogy sose felejtsem el, hogy mennyire hálás lehetek, hogy élek. Sosem felejtem el. Ölelhet, ölelhetem, remélem még sokáig.

    Nem gond fel-, át-, össze-, keresztbe-, alá-, rá-, mögé-, le- és kimászni.

    Kedves, nagyon kedves kép most vasárnapról, a Vasúttörténeti Parkból.

    Meséltünk és bejött Felhőke. Csukott szemmel hallgatta, ahogy mondom.

    Megosztás:
    Egyéb

    Az elmúlt hét

    • Gergő nagyon beteg volt, a feje tetejére állt minden, de most már minden rendben, még egy orvosi kontroll és akkor visszatérhetünk az unalmas hétköznapokhoz. Az előző hét sírós, elkeseredett és javarészt borzalmas volt.
    • Ez a hét horror lesz, kedden-szerdán annyira sűrű a program, hogy azt sem tudom, hogy érünk a végére. Negyedéves kontroll, vérvételek, ilyesmi.
    • Készül az oldal, eszement munka, de nagyon szép lesz:)
    • Annyira finom fehérboros gombaragut főztem tegnap, hogy az csak csuda! Boroztunk, ettünk, beszélgettünk…
    • Apukám 60, a férjem pedig 38 éves lett
    • Tortahegyek, almás pite, ünnepi menüsor, ajándék
    • Megérkezett a hús a kutyáknak –  az első igazi tavaszi nap a kutyaiskolában ért:)
    • Színházban voltunk, megnéztük a Szépség és a Szörnyet az Operettben
    • Kocsit takarítottunk
    • Tökéletesen sikerült a “scrap your stash” projekt: Apa 60. szülinapi albumába mindent beragasztottam!
    • Meg kell lépnem a következő szintet: irány a 40-es méret:) 

    Megosztás:
    Egyéb

    Véget ért a böjt – új tervek

    Annyira nagyon büszke vagyok magunkra, hogy megcsináltunk!
    … úgyhogy habzsidőzsi volt: báránybordát ettünk habkönnyű krumplipürével…
    és aszalt paradicsomos vörösbor redukcióval. Nem szósszal, vazze, mi szószt meg szaftot nem eszünk. Re-duk-ci-ó.  Ó, Medve….!
    Egyébként az Ünnep csendesen telt. Nem jöttek locsolók és a fiúk se mentek locsolni, ez most így sikerült.
    Díszítettünk aranyeső ágat. Feltettem a horgolt terítőket, előszedtem az ünnepi gyertyatartókat. Ettünk. Beszélgettünk. Célokat tűztünk ki, összebújtunk a kanapén. Mindenki elmondta, mire vágyik, kivéve Gergőt, aki a verbális képességeit még nem csillogtatja egy nagy családi megbeszéléshez szükséges fokon, de legalább minden mondat után el tud kezdeni üvölteni, hogy Hurrrááááááááááááááááá!, úgyhogy nagyon vicces volt.
    Aludtunk, olvastunk, betegeskedtünk. Gergő rottyon van, vele most megy Medve az orvoshoz, én pedig dolgozom, takarítok és Barnabást készítem a holnapi óvodára. Azt mondta, hogy “ki van éhezve egy jó kis harsogó harsonás zöldségre”.úgyhogy spenótos gnocchi lesz holnapra sült fokhagymával. Sok-sok fokhagymával.
    ———-
    Most, hogy vége a hivatalos böjtnek, egy újabb 3 napos léböjtöt tartok majd (sajna kell, nincs mese), jövő héttől pedig elkezdem a jóga kihívást. 
    Pont itt az ideje annak, hogy valamit jó érzéssel, jó ütemben és rendszeresen mozogjak, erre pedig a jóga az adu ász, úgyhogy bele is vágok, remélem nem úgy fogom érezni magam, mint egy teleszart elefánt, hanem könnyed leszek, kecses, erős, ugyanakkor légies. Hm.
    Nagyon mást nem is terveztünk a következő időszakra: írok, írok, írok és írok, mert az álmaim mostmár tényleg csak karnyújtásnyira vannak.
    Megosztás: