Itt is megtalálsz:
Monthly Archives

május 2015

    Egyéb

    Annyira randa az idő, hogy inkább

    itt teszek-veszek.
    Gergőke holnap már nem megy bölcsibe, itthon marad egy kicsit, megint folyik az orra, úgyhogy ma kell eltennem-megoldanom-elkészítenem, amit még el szeretnék, holnaptól semmi nem megy majd 😀
    Valami hetedik érzék lehetett, mert becsepegtettem tegnap a kutyákat advantix-szal, úgyhogy mára már megkötött rajtuk a szer, holnap biztonsággal Gergőzhetnek, de nagyon keresem a hatásos kullancs elleni szert a természetes megoldások között. Ez hatásos ugyan, de hát… khmm. Egyrészt drága (jó-jó, mihez képest? de 8000Ft négyhetente azért izmos, na.), másrészt valami olyat szeretnék, aminél nem kell 2 napig vigyázni, hogy jaj, csak hozzá ne érjek, mert akkor baj lesz.
    Egy csomó bio és tök jól használható cuccra bukkantam az Auchanban, azokat már ígértem Dettinek (helló, Detti, igen, megérkeznek hozzám a mailek), hogy lefotózom. Volt olyan is, amit sosem vennék újra, nyilván azt is mutatom majd.
    Meglepően sokan kérdezték, hogy a gyerekek mosnak-e fogat rendes fogkrémmel is. Igen, mosnak. Gergő természetesen még nem tud oil pullingozni (ej, de szép ez így leírva:)), Barnus pedig mindig megmossa a fogát utána, de lecseréltük a fogkrémét. Eddig ez tetszik neki a legjobban:
    Mi fogporral mosunk fogat, szuper, nagyon szeretjük, és mostanság gyűjtöm majd össze és dobom ki azokat a fog- és szájápoló szereket, amiket már tuti nem fogunk elhasználni.
    Szóval ilyen anyás dolgaim lesznek ma a munka mellett. Elindítok 3 kampányt. Összerakok egy sajtóanyagot és megírok egy két hónapos tervet. Berakok egy adag legót a mosogatógépbe. Ellenőrzöm, hogy van-e mindenkinek zoknija holnapra. Kibányászom a szobákből  félig megevett almákat és kipucolom a zöld fürdőszobát. Összeírom a bevásárlólistát és felporszívózok.
    Délután konferenciahívás, utána le kell adni erről egy összefoglalót, aztán almatortát sütök és ketchup is készül majd az esti sült krumplihoz.
    Aztán megjönnek a gyerekek, úgyhogy onnantól fél gőzzel vagyok csak a gép előtt. Onnantól békebíró vagyok, meg puzzle összerakó. Ennyi.

    Ja, nem. Még meg kell érdeklődnöm, hogy pirított karalábés tésztát szeretnének holnapra vagy szimplán karalábéfőzeléket.

    Megosztás:
    Egyéb

    Kókusztej

    Alpro kóstoltatás az Auchanban.
    – … kóksztej és mandulatej, kóstolja meg a kisfiú, tessék.
    – Csak a kókusz érdekelne, mandulát nem lehet nekünk. Mi van a kókusztejben?
    – Csak a színtiszta kókusz, meg kristálytiszta víz, még cukor sincs.
    Barnesz belekortyol.
    – Ne haragudjon, csak a rutin, elkérhetem a dobozt?
    – Persze, tessék.
    Már nem is tudom, hogy guar gumi vagy xantán gumi volt, talán még karragén is, de kurva messze volt attól, hogy okés legyen.
    Várj, mutatom:
    Karragén, guar gumi, xanthán gumi. Tök jó, mert 5,3% kókuszt is tartalmaz, no meg bizonytalan eredetű ízesítőket, ami egész egyszerűen csak flavouringsként van feltüntetve.
    Mindezt azt hiszem több, mint 700 Ft-ért /liter.
    – Barnabás, köpd vissza a pohárba! 
    – Miért?
    – Mert – és itt már a csajhoz fordultam – mert nem az van benne, amit a néni mondott. Mert ha nem megelőzésből diétáznál, hanem komoly bajod lenne, lehet, hogy fél óra múlva véreset kakilnál, de minimum hánynál.
    … és itt jön a csajtól a parádés válasz:
    – Jó, hát sajnálom, aki érzékeny ennyire, vagy BETEG, az nem szokott kóstolni az áruház sorain. (Próbáltam helyesen visszaadni a szóhasználatot, szórendet, szövegformálást. Így. )
    Én pedig nagyon megmondtam volna, hogy te szerencsétlen, ez nem vicc, ez nem hiszti, tekintsünk el attól, hogy ki mire allergiás, ha én egy kurva lazúrfestéket kérek, akkor ne csillámfilctollat adj, és ilyen pl. Ausztriában elképzelhetetlen, mert ott már komolyan veszik, és döbbenet, hogy én érzem egy hisztérikának magam, mert tudni akarom, mit veszek/eszek, és…
    De nem tettem.
    Valószínűleg gyáva vagyok vagy unott, de az is lehet, hogy szimplán csak hisztérikus, vagy ez itt Magyarországon elfogadható, és még a vásárlónak kell úgy éreznie, hogy kellemetlenkedik, ha kérdez.
    Na mindegy.
    Egyébként nagyon résen kell lenni.
    Ez pl. jó:
    És hogy mire/mibe? Thai csirkemellhez. Jéghidegen fagyasztott eperrel turmixolva epres-kókuszos fagyihoz. Kókuszpudingot főzni. Meginni. Koktélba. 
    Nagyon finom:)
    Megosztás:
    Egyéb

    Nagyon szerettem ma, hogy

    1., szuperül sikerült a rántott hús. Készítettem sütőben is, serpenyőben is, mindenhogy isteni lett: a hús vajpuha, szaftos maradt, a panír meg ropogós, fűszeres… mámor volt, na.

    2., nemcsak szimplán ágyat húztunk, de kivittük a matracokat a tűző napra, leszedtük a memóriaszivacsot, átfújtuk a kókuszréteget, kimostam az össze párnát és takarót, úgyhogy mindennek kicsattanóan tiszta illata van.

    3., megfőztem úgy 50 kiló csirkefarhátat a kutyáknak. Szépen be van dobozolva, így most egy jó hónapig le van tudva ez is.

    4., sütöttem almás pitét. Sosem lesz olyan, mint Apa feleségének, Évinak a gluténmentes almás pitéje, de… ő fekete öves lett. Elérhetetlen magasságokba emelte a témát.

    5., az egyik legjobb barátnőmnek lett egy cuki kicsi kuvasza.

    6., holnap kirándulni megyünk az óvodával…

    7., … majd beviszem az orvosnak ezt:

    Csontáttét nem igazolható.

    Megosztás:
    Egyéb

    Bejövők – kakaóvaj

    Ha vannak kimenők, akkor kellenek bejövők is, ugye? Ugye.

    Kakaóvaj.

    Így, minden flinc-flanc nélkül, csak simán, darabosan, finomítatlanul.

    Elképesztően finom krémet lehet belőle készíteni: felfőzni, összekeverni egy kis almacukorral, belekeverni egy kanál natúr kakaóport és egy csepp tejszínt. Epret mártogattam bele tegnap, és nem sajnáltam magam. Egy cseppet sem:)

    Nagyon finom körömágybőrre, sarokra.

    Természetes napvédő, és az is remek hír, hogy nem büdös (a shea vaj azért az, vagyis nem is büdös, inkább olyan nagyon ter-mé-sze-tes szaga van:)), szóval szeretem, bejön, használjuk, esszük, kenjük.

    Megosztás:
    Egyéb

    Folytassuk könnyű kis témák fergeteges sorozatával – 3. gyerek

    Pontosan egy hétig rágtam a kefét, végiggondolva azt a fel-fog-ha-tat-lan helyzetet, hogy újra terhes legyek akkor, amikor (és ez nem fontossági sorrend, mégcsak a bizarrság-faktorhoz sincs köze)

    – másfél éve még folyt belém a kemó
    – egy éve ilyenkor még koszlott szösz volt a fejemen, nem haj
    – a kisebb kölyök még nincs kettő és olyan rettenetes, mint a Pun háborúk

    És mégis, egy hétig vártam, hogy mi lesz. Tudom, tudom. Manapság az ember rápisil egy pálcikára és tudja, de… most annyira sokkot kaptam, hogy egyszerűen csak kikerekedett szemmel lestem a tükörben magamat és próbáltam csitítani a reggeli hányingert.

    Bele se mertem gondolni, hogy mi lesz, ha ebben a helyzetben döntenünk kellett volna. Illetve tudom, hogy igazán nem is voltunk soha döntési helyzetben – ha jön, jön.

    Aztán elborított a vér, és nem kellett tovább gondolkodni.

    – Tudod, Nyuszkó, ha lett volna, kislány lett volna szerintem. És természetesen szeretettel vártuk volna. És megoldottuk volna.

    Semmit nem tudtam mondani.

    Győzelem.

    Ez a szó villant meg a fejemben. Győzelem. Győzelem, mert mintha újra elkezdett volna élni a testem. Mert a félelemnél ezerszer erősebb az életbe, az életembe vetett hit. Mert nemcsak túlélek, hanem virágba borulhatok, ragyoghatok, tündökölhetek még. Mert ezernyi élmény vár még rám.

    – Látod, Nyuszkó, az Égiek a gondunkat viselik. Tudják, min mentünk keresztül, és MÉG nem küldik a babát.

    Elborította a könny az arcomat. Hálás voltam a férjemért, az emberségéért, a kedvességéért, a kérdőjelmentességéért.

    Győzelem, basszus.

    Viktória.

    Megosztás:
    Egyéb

    Nehéz a szívem

    Tulajdonképpen én rontottam el. 
    Akkor, amikor több, mint egy évvel ezelőtt elkezdtem a diétát, örültem, hogy van egy szalmaszál, amibe kapaszkodhatok.
    Betartottam, sőt, szigorítottam rajta, kivettem még azokat az ételeket is a listából, amit valami miatt nem tartottam jónak.
    A szalmaszálból egy elég erős köteg, mára pedig egyenesen védőháló lett: egy év alatt mintha kicserélődött volna a testem. Nem fogyókúra, de rengeteget fogytam. Nem hízókúra, de a fiaim kikerekedtek, pirospozsgásak és a gyógyszerek jelentős részét elhagyhattuk.
    Javult a májértékem (mit javult? csodálatos!), beálltak a hormon értékeim, a cukrom, a pajzsmirigyem és még hosszasan sorolhatnám.
    Aztán felmerült a lehetősége, hogy könyv lesz belőle, én pedig ostoba módon megosztottam ezt az örömhírt itt a blogon. Óriási munka egy ilyet összehozni, és nem volt még elég anyagom hozzá, úgyhogy az elmúlt hónapokban szorgosan főztem, mértünk, dolgoztunk.
    ——————–
    Az, amit nem vártam, az igazán csak ezután jött.
    – Te, lesz ebből a könyvből valami?
    – Még mindig írod?
    – Hány példányban lesz?
    – Hogy szereztél kiadót?
    ——————–
    Nem szereztem kiadót. Nem árulom a rákos sztorimat (ez sarkalatos pont volt). Nem kovácsolok megélhetést és nem építek brandet . Nem azért élem az életem és az élményeim sem azért vannak, hogy pénzzé tegyem mindenáron.
    Nem örülök, hogy megtörtént velem a rák. 
    A rák nem ad karriert, megélhetést és kurvára nem definiálja azt, aki vagyok.
    Formált, alakított és nyilván ért egy csomó impulzus, de nem, nem, nem lettem túlélőkönyv író, élet értelmét megértő gyógyító és bizony az ezzel kapcsolatos tevékenységem jelentős része a háttérben zajlik.
    Nem írom ki minden alkalommal, amikor egy ismerős ismerőséről kiderül, hogy mellrákot diagnosztizáltak nála, és zokogva hív fel, hogy ettől és ettől kapta a számomat és mi lesz…?
    És akkor orvost keresünk, mert megvannak a kiskapuk, a közvetlen számok. Elirányítom a megfelelő fórumba, ahol felteheti a kérdéseit és valós, gyakorlati választ kap rá. Beszélek a családtagokkal, és bizony a puszta jelenlétem a példa, hogy ezt meg lehet ugrani. A diónyi tripla negatív mellrákot is.
    Kicsit olyan ez, mint valami kappa-kappa-gamma lánykollégium:) Hálót tartunk egymás alá, és igen, eszméletlen jó érzés önzetlenül, feltétel nélkül segíteni, irányba állítani valakit akkor, amikor a legnagyobb a káosz és legsötétebb a vihar. 
    Teljes értetlenséggel fogadom távoli ismerősök sokszor nyílt, de legtöbbször burkolt faggatását a könyvről. Hogy mennyit fogok keresni vele? Hogy hogy érdemes bemarketingelni. Hogy mi a titok, illetve hogy jó nekem, mert -figyelj, ez a legkeményebb- a rák könnyen. eladható. sztori.
    Ezúton szeretnék értesíteni mindenkit, akit törölni fogok facebookon, hogy 
    • nekem nem volt célom könyvet írni, de örülök, hogy lesz, mert szerintem sok embernek segíthet.
    • lesz, de hogy mikor lesz, abban pont a Kiadó a legérzékenyebb, legbarátságosabb: akkor, ha kész leszek vele. Megvárnak. Ha szeptemberben, akkor akkor, ha a jövő Könyvfesztiválra jön ki, akkor meg akkor.
    • pont akkor, amikor a munkám ( a valós, fizető munkám, amit egy pillanatra sem hagytam abba, még akkor sem, amikor a kezeléseket kaptam) engedi.
    Nincs miért sietnem, nincs kivel versenyeznem és nem, nem leszek írónő, aki a hamptoni házában fehér kavicsokat gyűjt. 
    Egy csodálatos, megkockáztatom, hogy életmentő szakácskönyvet írok majd annak a két embernek a segítségével, akik visszaadták a tudományba és az orvoslásba vetett hitem a legsötétebb időkben is, továbbá hagyom, hogy minden olyan nyugalomban és természetesen fejlődjön, ahogy meg van írva.
    Mert megtehetem. Kivívtam magamnak, hogy MEGTEHETEM.

    Megosztás: