Itt is megtalálsz:
Monthly Archives

July 2015

    Uncategorized

    Boldog szülinapot!

    Két éve… az Ég a Földdel összeért és én még csak nem is tudtam róla. Riadt voltam, tudatlan és szerencsétlen.

    Két éve még nem tudtam, hogy van ingyen kegyelem. Van olyan állapot, amikor kapsz egy teljesen tiszta, vadonatúj lapot csak úgy, mert megérdemled, mert valamiért az Ég úgy akarja, a Föld bólint rá, és valahol valaki egy mosollyal kiradírozza az eddigi dolgokat a lapodról.

    Két éve még nem tudtam, hogy nem mindig a sötétebb lap veszít. Sokan haltak meg, túl sokan haltak meg az elmúlt két évben. Olyan lány is halt meg, aki engem vigasztalt, hogy ne aggódjak, nem lesz baj, ilyen nagy daganatot is gyógyítottak már meg, mint az enyém… én pedig csak sírtam és sírtam, mert annyira lehetetlennek tűnt, ugyanakkor annyira kész voltam megtenni mindent, hogy élhessek.

    Két éve még nem tudtam, hogy soha nem lehet tudni, hogy ki nyer és ki veszít. Láttam embereket, akik szerettek volna meghalni, mert nehéz volt nekik ez az élet, mert valahol elromlott, nem sikerült, nagyon fájt és nem volt kiút. Nekik úgy volt jobb. A halál tehát nem feltétlen rossz, és eljön majd, ez az egy száz százalék.

    Két éve nem hittem volna, hogy ennyire szerelmesnek lehet lenni az életbe. Nem tudtam, hogy vannak kijavítható dolgok. Nem tudtam, hogy ér hibázni, újrakezdeni, vastagon elcseszni, bocsánatot kérni. Hogy nincs aranyfonal-ami-ha-elszakad-össze-lehet-ugyan-kötni-de-a-csomó-megmarad tébolyult hülyeség. Ha az aranyfonal valóban aranyból volt, akkor összeforr. Csomó nélkül.

    Két éve rettegtem az ismeretlentől.

    Most kíváncsian várom, merre kanyarodik az út, és azt is, hogy ha elágazáshoz érek, vajon megsúgja-e valami majd odabenn, hogy merre kell mennem.
    Na jó, ez kamu volt.
    Tudom, hogy megsúgja.

    Megosztás:
    Uncategorized

    4 csodaszer – ACC 600, Calcium, FoNo VII, Medhirud

    Kettő eddig id állandó tagja volt az itthoni patikánknak, kettő viszont teljesen friss szerzemény, de már mindkettőt újra is vásároltam, mert imádom.

    Az acc negyedelve tökéletesen feloldja a már tüdőbe lement, szörcsögős, recseg-a-gyerek-háta típusú váladékot. Ha még időben elkapjuk. Asztmás gyereknél ez úgy fél nap /egy nap, utána görcsöt kapnak a hörgők és begyullad az egész, jöhet az antibiotikum. Ha ez még nem történt meg, akkor Salvus vizes inhalálás a maszkos gyógyszerporlasztóval és acc, hogy talán-talán megforduljon a folyamat. Nagy szó ez, mert ez a fázis teljesen kimaradt mindig, ugyanis egyből a “bedurrannak a hörgők” fejezettel indítottunk.

    A Calcium Sandoz pezsgőtablettát nem kell bemutatnom. Csíp, viszket, melegkiütés, csalánkiütés, allergia? Segít. Állandó darab itthon.

    Új legény a kakukkfüves gyógyszertári köptető: kakukkfű tinktúra narancsolajjal és egy pici szegfűszeg olajjal ízesítve. Kábé ötszáz forint, nem lettek kiütésesek a gyerekeim (az összes epres-narancsos nyúlós sziruptól igen), úgyhogy totális win-win, állandó tag lesz itthon.

    Múltkor kerestem valamit visszérre, és a gyermekem drága keresztanyja mondta, hogy nem tudja mi van ebben a krémben, nem is érdekli, de hat. Mindezt a legszebb görög szigetről, nyaralás közben küldte facebookon, szóval úgy gondoltam, hogy mindenképp kipróbálom, ekkora kékséget-szépséget az ember csak akkor szakít meg, ha tudja a tutit. És tudja. Nagyon-nagyon nagy segítség volt az elmúlt időszakban ez a kence.

    Megosztás:
    Uncategorized

    Ünnepeljünk!

    Ünnepeljünk, mert ismét fantasztikusat főztem – és teljesen a diétánk keretein belül maradva tobzódhattunk az ízekben! Juj, nagyon finom volt, úgyhogy ezt a receptet gyorsan le is írom: pár szem paradicsomot feldaraboltam (mennyi? úgy 6 db) és 2 szál pórét egy kis olajra dobtam, ment bele 3 gerezd zúzott fokhagyma is. 
    Öntöttem rá egy kis almaszirupot (paleolit boltban lehet venni, ez olyan, hogy kivételesen mi is ehetjük, dacára annak, hogy paleo ;)) és tettem hozzá egy marék mazsolát, vágott diót, egy fél citrom levét és sót. Összerottyant, én pedig felöntöttem rizstejszínnel.
    Kerekszemű rizzsel ettük, én pedig kérdeztem Medvét, hogy hiányzik-e neki a hús belőle, és csak dünnyögni tudta, hogy nem, mert tele volt a szája. Háromszor szedett belőle, úgyhogy nagy kedvenc lesz.

    Ünnepeljünk, mert olyan súlytalanul súlyos dolgokkal foglalkozhatok, mint a feng shui. Nincs háború,éhezés, nem kell menekülnöm, nincs veszélyben az életem, szóval a munka mellett fa függönykarnisokról és kagyló képkeretekről töprenghetek. Önmagában ez a fajta szó szerint vett létbiztonság is ok az ünneplésre, nem?

    Ünnepeljünk, mert hamarosan 7 éve leszünk házasok Medvével. Nem mondom, hogy elröppent, azt sem, hogy nem volt veszekedés, sírás, nehézség és hogy mindig ő-rü-le-te-sen imádtuk egymást, de vagyunk, szövetségben vagyunk és szerelem is van. Akad. Na jó, elő-előtűnik a napi rutin mögül. Ó, kurvaélet, kit akarunk áltatni? – az évfordulók közeledtével megbeszéljük, hogy szeretsz? szeretlek! oszt jóvan.
    Hét év. Rézlakodalom. A hagyomány szerint ami nem megy szét ekkorra, az marad, és lehet benne valami: maradunk.
    Már ki is találtam (kinéztem Pinteresten, egy csomó ötlet van!), hogy mivel lepem meg Medvét – a réz jegyében.

    Ünnepeljünk, mert 3 centivel ismét előrébb tudtam húzni a lábam a napköszöntő ászanasornál (ezért jó a bordázott jógamatrac, lehet látni a fejlődést), és megint -ha csak egy pillanattal is- de erősebb és hajlékonyabb lettem.

    Ünnepeljünk, mert az Everness óta egy ilyen csodás angyalfüzér ékesíti a házunkat. Ragyogóra csiszolt hegyikristály a legalsó csepp, és úgy szórja a fényt, hogy öröm nézni.

    Ahogy Budaházi Brigitta mondaná: Ünnepeld az életed! – és én megfogadom a tanácsát.
    Nincs okom nem ünnepelni.

    Megosztás:
    Egyéb

    Ahogy Medve mondaná, én vagyok nálunk a kultúrfelelős.

    A következő hétre ultrafostaliga időt mondanak, de valahogy ez egyáltalán nem keserít el: annyi de annyi látnivaló van a Balatonnál, hogy az csak csuda!
    Elmehetünk Zircre az arborétumba. Vagy Veszprémbe az állatkertbe. Tihany önmagában élmény, de Tapolca is remek a (barlang! csónakázás! mi kell még?), vagy vártúrára is mehetünk (Szigliget, Sümeg), de Salföld is érdekes lehet.
    Mondjam tovább? Oké! Keszthely úgy ahogy van, kalandparkok (több van, a füredit és a tihanyit tavaly már megnéztük), Bakonybél – Pannon Csillagda, és persze Füreden a minden… 
    … és remek, remek a programkínálat! Ha jógázni akarunk, van rá mód. Ha Niára vágynék, arra is. Ha agyagozni, gyöngyöt fűzni, hajókázni, mozizni szeretnénk, az is oké.
    Találtam mindenmentes fagyit (nagyon találni nem kellett, már majdnem mindenhol van “mentes” fagyi), itt is elkértem az allergén listát, se glutén, se tej, se színezék, se szója, se.. se… se….. – szóval ehetjük. És esszük is 🙂 Van mentás citrom, sima citrom, eper, málna, erdei gyümölcs és nagyon finom!
    A fiúk szobájára is van már ötlet (na jó, az eddig is volt, de most a megoldás: Móni barátnőm a csuda gépével vág nekünk indiános stencileket, és a mintákat szivaccsal visszük fel a Nagy Ágytakaróra… amit még meg kell varrni.
    Valószínű, hogy egy hullahopp harikára (baszki, ez milyen leírva :)) de a hula-hoop se jobb) varrom majd fel a lepedőket, vagy nem tudom, vagy valami, vagy bármi. Valami lesz.
    —————————–
    A következő hét napban még rengeteg dolgom lesz: előkészítem Apukáméknak a házat (ide jönnek, amíg mi nem leszünk), nyomtatnom kell képeket, le kell ellenőriznem a koncertjegy foglalásunkat. Ki kell találnom, melyik nap menjünk Kapolcsra (ó, micsoda gondok!), mert aztán időközben nekem van egy negyedéves kontroll (hasi ultrahang, mellkasröntgen).
    Valami természetes szúnyogriasztó olajkeverék is kell, mert el-ké-pesz-tő mennyiségű szúnyog van a Balcsinál, továbbá össze kellene állítanom jó pár listát (ami tök jó, én listázós vagyok!), hogy mi az, amit érdemes utaztatni (serpenyők, mert inkább itthonra veszünk újat; kenyérsütő, mert nem kell kettő; porszívó, mert anélkül meg vagyok lőve) és mi az, amit nem. Sok dolgot egyébként nem érdemes, mert van Tesco, Aldi, Lidl, Penny, piac, szóval van minden, amit itthonra venni szoktam, ami meg nincs, azt úgyis webshopból rendelem itthonra is. Az étkezés természetesen horror, mert nem vehetünk semmilyen gm kenyeret sem (kukorica van benne, azt meg nekünk nem lehet), szóval marad a sütés, szendvicsgyártás, lángospakolás.
    Egyébként mára eljutottunk odáig, hogy egyáltalán nem jelent gondot. Persze, macera, és nagyon-nagyon fárasztó, de megszoktam, megszoktuk, ez a rend, nincs belőle kikacsintás. Nem, egy napra sem (vagy legalábbis nem fordul elő). Meg is van az eredménye: Ádámnak csodálatos lett a legutolsó laborja, úgyhogy szuper, szuper, éljen, éljen, én pedig 28-án megyek vérvételre, de nagyon meg lennék lepve, ha nem lennének jók az eredmények. (Viszont a tüdőröntgentől parázom. Nem attól, hogy van ott valami, hanem a múltkori kálvária után attól, hogy látnak ott valamit, és akkor megint lesz egy kurva rossz hetem). El kell menni még háziorvoshoz is, már csak bejelentkezésre is, mert 4 hónapja be sem dugtam az orrom a rendelőjébe, de kell néhány beutaló, meg recept (őrület, hogy receptre van az algopyrin. Megértem, persze, de így nem annyira könnyű, én meg ilyen-olyan gluténtartalmú szirupokat nem szedhetek be mondjuk lázra).
    Sok a dolog, na. Vasárnap wampra szeretnék menni, remélem semmi nem jön közbe, szerdán pedig Niára, mert múlt héten az a borzalmas vihar elmosta a jó kis programomat. És persze munka van, rengeteg, sokszor éjjel is, mert boltnyitás/bemutató/2 sajtótájékoztató van a héten, és ilyenkor őrültek háza van, szóval örülök, hogy most majd újra mennek a gyerekek óvodába-bölcsibe, mert ezt most nem tudnám másképp megoldani.
    Vissza a programokhoz: ha van még ötletetek, hogy hova érdemes menni, akkor hajrá, nekem még a Paloznaki Jazzpiknik jutott eszembe, no meg a DumaFüred, de írjátok meg, mit érdemes még talonban tartani.
    Megosztás:
    5 perc a semmiből

    5 perc a semmiből – változás

    Egész hétvégén a változást tapasztaltuk meg.

    Könnyes búcsút százéves, elkorhadt bútoroktól. Álmoktól, cégtábláktól, csavaroktól, eszközöktől. Búcsú soha be nem teljesedett álmoktól, fiatalságtól, illúzióktól.
    Mindez azért, hogy helyet kaphassanak a mi álmaink: nagy összebújások, napsütötte bőr, homokos talpak és nagy kirándulások.
    Festett kavicsok, beszélgetések, bográcsozások.

    Nekünk is el kellett engedni a legalsó szint emlékeit. Búcsúztunk a “majd ha ott tartunk”-tól és a “hátha még egyszer arra visz az élet”-től, magunk mögött hagytuk a “jó lesz még valamire”-t és a “majd jövőre, ha….”-t.

    Kriszta barátnőm kérdezte, hogy vajon miért kapjuk meg harmadszorra is ugyanazt a feladatot: más életét rendszerezni, más élete munkáját lezárni, úrrá lenni a káoszon?
    Sok oka lehet, de számomra a legfontosabb üzenet talán mégis az, hogy meg kell tanulnunk a híres-nevezetes hurrikán szabályt: ha jön a vihar és három dolgot foghatsz meg, mihez ragaszkodsz?

    Érdekes, hogy ugyanazokat a dolgokat írtuk fel a papírra Medvével:

    1. egymás
    2. a kis családunk egysége
    3. az otthonunk
    Minden más nem a mi hatáskörünk, vagy ha igen, akkor… bocs, de mi akkor is ezt a hármat fogjuk, és csak reméljük, hogy más is belefér még a védett zónába.
    Aminek mennie kell, azt viszi a szél, aminek maradnia, annak meg lesz helye. 
    Én nem vagyok a változások embere – nagyon nem. Most is lassan megy, lépésenként, de legalább már megy, már nem fáj, már nem okoz annyi álmatlan éjszakát.
    Megtanultam. Háromból ment, de sikerült 🙂

    ——————-

    Megosztás:
    Egyéb

    Jaj,kezdődik – és folyamatosan frissül, szóval nézz vissza többször

    • mindjárt ideér a 60 kiló farhát a kutyáknak, azt meg kell főzni, le kell fagyasztani
    • közben Medve elment a teherautóért
    • … és bepakolja a bútorokat
    • majd hazajön, és bepakoljuk a többi motyót
    • Gergő kiütéses és hőemelkedéses, jó lenne tudni, hogy mitől, úgyhogy lehet, hogy be kell vinnem a doktornénihez
    • holnap reggel indulnánk a Balcsira…
    • … ha nem lenne nekem időpontom konzultációra
    • … és ha Gergőt engedi az orvos.
    • ha odaérünk, akkor takarítás, lomtalanítás és súrolás
    • két gyerekkel.
    • alig várom a hétfőt.
    péntek 17:30 – kiderült, hogy nincs kipakolva semmi de semmi a legalsó szintről, ahova mi épp berendezkednénk ezen a hétvégén. Semmi. Tele van. Raktár. Nekünk kell kipakolni.
    péntek 21:35 – legyűrtem a kurva kutyakaját. Hat-van ki-ló. Azt hittem megbolondulok. Pláne, hogy Gergő és Barnus ott sertepertéltek.
    hétfő 8:49 – borzalmas volt. Nagyon-nagyon fáradt vagyok, nem emlékszem rá, hogy mikor voltam ennyit talpon utoljára.
    Kipakoltuk a lomokat, bepakoltuk a bútorokat. A fiúk szobája van a legrosszabb állapotban, ott padló sincs, csak le van betonozva.
    A konyha viszonylag oké, bár dobtam ki 5 éve lejárt perecet, fekete penészes tormát, és amit összetakarítottam… hát, az nem egyszerű. De kész.
    Hátra van (takarítás szempontjából) a vécé, ahhoz hozzá sem volt lelkierőm, egyszerűen nem, nem, nem. Így is egész nap súroltam. Nem lemostam, hanem sú-rol-tam.
    Súroltam az ajtókat, súroltam a korlátot, súroltam az ablakpárkányt, súroltam a konyhapultot. Minden elvadult, elburjánzott a kertben is, a házban is, szóval…

    Jó az, hogy rengeteg holmit lenn tudtam hagyni, szépen befért (ó, bőven!), minden a szekrénybe, úgyhogy más van lenn törölköző, ágynemű, ruhák, ilyesmi.

    A legnagyobb fejtörést a fiúk szobája okozza, ami sajnos annyira kicsi, hogy a két felnőtt ágy franciaágyként fér el benne, és slussz, tele a szoba. Még egy egyméteres sáv van az ágyak előtt, ahogy belépünk, de kész, az egész szoba maga a dupla ágy.
    Száraz, nem dohos, frissen van meszelve, de hát bizony több, mint rusztikus, na. A jó hír, hogy nem kell kímélni a falakat. Egyáltalán. Festhetünk, rajzolhatunk, szabadon alkothatunk az egész falfelüretre, és én ebben már látom a kihívást… nagyon is!

    Megosztás: