Itt is megtalálsz:
Monthly Archives

January 2016

    mindennapok

    Blézer

    Vennem kell egy blézert. Egy olyan blézert, ami újra A BLÉZER lehet nekem.

    Tulajdonképpen mindig volt egy (két, három, sőt,négy) A BLÉZEREM: a kedvencem egy navy,tökéletes szabású, tűpontosan varrt darab volt, amit legjobban fehér inggel és farmernadrággal szerettem viselni. Csodálatos darab volt, egy Ralph Lauren darab, életem egyik legdrágább cucca evör.

    Azóta teljesen, mondhatni kurvára és röhejesen megváltozott az életem, szóval minden tekintetben (ár. anyag. felhasználhatóság. kosztaszítás.) más szempontok vezérelnek, mint akkor,amikor még 38-as volt a méretem és tökéletesen manikűrözött a körmöm.

    Most egy blézer kell, nem is kell, hogy túl drága legyen, nem kell neki váltótárs, semmi flanc, mert úgyis csak farmernadrággal hordanám, semmi mással.

    Szóval C&A, Zara, Massimo Dutti, Mango.

    A feladat adott.

    ————————————

    Holnap.

    Azaz ma, mert ezt a posztot elfelejtettem kiküldeni a nagy virtuális térbe, így ma reggel arra kapcsoltam be, hogy itt villog nagy boldogan.

    No. Hogy mit kaptam a névnapomra? Arcüreggyulladást.

    Nyúlós, ocsmány, sárga fikával (jaj, ne finnyáskodj, neked is volt már) és bődületes fejfájással, igazi akvárium-van-a- fejemen érzéssel.

    Tegnap viszont megérkezett az elsős olvasókönyv és az írásfüzet meg a feladatlapok is, úgyhogy még este 8-kor is írt a drágám, és reggel azzal ébresztett, hogy hozta a könyveit 🙂 Egyébként az a pillanat, amikor gyakorolta a szótagolós tapsolást, hogy majd “felmondja” apának hibátlanul, na az… na AZ csodálatos volt.

    Ugyanígy Apa láttamozta az írásfüzetet, mert Barnus kérte, hogy “Apa,írd oda, hogy jól van Barnabás,nagyon ügyes voltál kisfiam, csak így tovább és akkor kapsz egy igazi, élő papagájt” 😀

     

     

    Megosztás:
    mindennapok, otthonoktatás, otthontanulás

    Miért?

    1e86b3e0-8b2b-4588-93a7-e01042a527d9

    – De miért? – kérdezte a könyvtáros, miután végighallgatta a beszélgetésünket egy másik otthonoktatós anyukával.

    Hogy miért?

    Jó kérdés.

    Náluk azért, mert a nagyobbik fia rendkívül sokat betegeskedett. Nálunk azért, mert Barnabás “nem fér be” a keretbe.  Persze a nagyon sokat fejleszteném, akkor két év múlva talán megállná a helyét egy 30 fős osztályban. Így is kell szakember a fejlesztő tornához, és persze kell logopédus és pszichológus is, de így nem megugorhatatlan számára a dolog. Ez pedig iszonyú boldoggá teszi őt is és minket is.

    Nehéz vele. Szétszórt, egyemberes, rendkívüli türelem kell hozzá. Javítani kell a memóriáját és sokkal tovább kellene tudnia nyugton maradni. Dadog. Sokat sír.

    Nem szeretném, ha azt hinnétek, hogy hős vagyok, vagy így tiltakozom az iskolarendszer ellen, vagy hogy valamiféle burokban akarom tartani a gyerekem, mert egyik sem igaz. Teszem a dolgom a lehetőségeinket kihasználva, a tudásom és (sokszor véges!) türelmem legjavát adva. Van, hogy szárnyalunk, van, hogy szenvedünk.

    Nem választottam volna ezt magunknak, de mivel ezt dobta a gép, így ebből a citromból készítünk limonádét. Egy dolog biztos: az életemnél is jobban szeretem a fiaimat, és azon leszek, hogy ne csak limonádénk legyen, hanem napernyőnk, színes szívószálunk és mentalevelünk is. (Vagy legalább ne kerüljön még sirályszar is a limcsibe.)


     

    Na mindegy. Eljutottunk a könyvtárba, és -figyelj!- vagy másfél órán keresztül bolyongtunk. Isteni volt! Apa vitt minket, úgyhogy nagypapázott is Barnbabás, sőt, már könyveket is kölcsönöztünk.

    Én Ugron Zsolna szakácskönyvét, egy Pettson és Findusz könyvet és böngészőt, valamint az A nevelés mindennapi művészetét választottam,meg 4 cd-t.

    Az Ugron Zsolna szakácskönyvet nagyon szerettem volna, ugyanakkor örülök, hogy nem vettem meg, mert egyáltalán nem vagyok lenyűgözve, többet vártam sokkal.

    Barnesz teljes extázisban volt, hogy van saját kölcsönzőjegye, nagyon élvezte, mondta, hogy menjünk BÁRMIKOR, és megyünk is,mert van egy csomó kisgyerekes program, játszósarok, diavetítős napok, szóval csodálatos helyre bukkantunk, és hát az a könyvtenger… Meg is beszéltük, hogy mikor csak délelőttös Gergő, bevetjük magunkat a könyvtárba, és onnan megyünk érte. Van ingyenes wifi is, szóval dolgozni is tudok…


    Munka fronton is van most érdekes megkeresés: újabb wellness koncepció megalkotása merült fel, van egy olyan gyógynövényes szappanokat forgalmazó kézműves cég, amelyiket fel lehetne karolni, és a Barátnőm is nagy fába vágja a fejszéjét, ott is elkél minden szorgos kéz (illetve billentyűzet.)

     

     

    Megosztás:
    mindennapok

    Tolódott a könyvár, ma más dolgunk volt

    1., El kellett menni vérvételre (ennek sosem lesz vége?). Mindegy, negyed óra alatt megvolt. Tíz ropogós ezresbe került.

    2., Vettünk ceruzát: a Faber Castell Grip ceruzái voltak a legkényelmesebbek Barnabásnak,szóval olyat vettünk

    3., Megrendeltem a zöldségdobozt, ezen a héten savanyú káposzta és édesburgonya is lesz benne, ennek nagyon örülök, mert imádják mindkettőt a gyerekek.

    4., Tegnap hozott apósom saját töltésű kolbászt. Mára nincs belőle. Az összes ízületem be van gyulladva, de megérte. Komolyan.

    5., Bevállaltam az óvoda Nagy Közös Külföldi Gyógyszerrendelését. Mert egy idióta vagyok. Mindenféle itthon nem kapható csodaolajakat rendelek, remélem hasznos lesz. Nagyon szenvedünk mostanában a gyerekek elaltatásával. Igaz, azt már sikerült bevezetni, hogy az esetek nagy-nagy többségében 8-kor már ágyban vannak, de az a huzavona, ami utána jön…

    Holnap megyünk.


     

    Megosztás:
    otthonoktatás, otthontanulás

    Hát, elindult.

    Nagyon sok véleményt olvastam és nagyon sok hasznos tanácsot is kaptam Tőletek, és ez nagyon sokat segített abban, hogy kitaláljam, hogy merre indulunk el Barnabással.

    Eleve az otthonoktatás egy rebellis, szélsőséges dolog (wtf??) én pedig még ezen belül is az unschooling irányzatot érzem magunkhoz közel. Egyáltalán nem szeretnék tanítónénit játszani, tanteremmel, iskolapaddal, 45 perces egységekkel és amennyire csak lehet, lazán kezelem majd a tanmenetet.

    Ugyanakkor vallom, hogy vannak olyan alapkövek, amiben nem lehet a gyerek “természetesen megérik rá, majd ha érdekli” ritmusát követni. Ilyen az írás és az olvasás. A leglassabban, legalaposabban, legszőrözősebben szeretnék haladni, majdhogynem gyógypedagógiai szinten. Diszlexia és diszgráfia prevenciós módszerrel tanulunk majd, ami egyébként tökéletesen alkalmas a nem diszes gyerekek, így Barnus oktatására is, ráadásul a GYAKORLATI síkon nagyon sok TECHNIKAI egyezést mutat a Waldorf írás és oktatás tanítással. Többen ajánlottátok, és hosszas keresgélés után én is úgy vélem, hogy nekünk ez lesz az alap, így meg is rendeltem a könyvet, a munkafüzetet és a gyakorló lapokat.

    Minden mást azonban teljesen lazára hagyok, amúgy nagyjából a következő hónapban (pár hétben?) megvan a fókusz:

    Barnus könyvtárba megy.

    Saját olvasójegye lesz, és már ki is találta, hogy mi az a téma, ami a legjobban érdekli most (figyelj, beszarsz!)

    • a dinoszauruszok
    • hogyan kell szőni (vettünk neki egy kis szövőkeretet, nagyon jó a kis írásra készülő ujjacskáknak, és nagyon ügyes vele!)
    • a punciból hogy jön ki a kisbaba (több óvodás társának is született mostanában tesója)
    • ugyanott jön-e ki, mint a kaka (ezt gyorsan leszögeztem, hogy nem)

    Megtervezte, hogy mit mond majd a néninek, aki majd ott várja, hogy aszondja “egy dínós-puncis könyvet legyen szíves keressen nekem”, de aztán erről még frissiben lebeszéltem.

    Nagyon vagány lesz: van ingyenes wifi, kávé, puha babzsákok, szóval szerintem klasszul töltjük majd az időt…

    És aztán jöhet a kör másik fele: az itthoni katalogizálás. Kiválogatjuk, megbeszéljük, csoportosítjuk a könyveinket (ha nagyon tudományos akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy különböző tulajdonságaik alapján halmazokba rendezzük őket) és  nyomdát készítünk, amivel belepecsételjük a családunk kezdőbetűjét. Ahhoz csak némi dekorgumi és egy tintapárna kell, viszont klasszul el tudunk majd közben beszélgetni formákról, szimbólumokról…

     

    Megosztás:
    mindennapok

    Hatékonyság

    Pipa

    • heti nagytakarítás – pipa
    • iskolaérettségi papír – pipa
    • heti zöldségdobozok – pipa
    • napi mosás elindítva (ezt is fel kellett írnom a listára, mert ettől szuperhatékonynak érzem magam)

    Folyamatban

    • Barnabásnak tolltartó
    • Wala Solum olaj beszerzése (van köztetek aktív gyógyszerész?)
    • dupla kuka (Medve intézi. Sej, ha két kukánk lenne, mennyivel gyorsabban menne a lomtalanítás…)

    Egyébként pedig…

    • süt a Nap
    • mindjárt rendet teszek a kicsi erkélyen
    • kigyűjtöm a téli dalokat egy pendrájvra, azt hallgathatjuk a kocsiban
    • egy jó krumplipürét főzök és rántott hús lesz (Medve, Barnus) és vegán fasírt (Gergő és én)
    • hálás vagyok a Jóistennek- 11:13, én pizsamában, az ablakon ömlik be a fény, mellettem egy nagy bögre tea és a kutya, a háttérben pedig Bach
    • és külön öröm, hogy nem azért, mert sznob vagyok, hanem azért mert szeretem.
    • nagyon jót beszélgettünk Barnabással – elmondta, hogy mit szeretne tanulni. Részletesen.

    Most pedig megnézek valami filmet. Alszom egyet. És megpróbálom végleg kitörölni, hogy ezen a héten megint megérintett a nagy hidegség.

    Megosztás:
    mindennapok

    Óriásit aludtam

    Talán már nyugodtabban tudom elmondani, hogy mi történt tegnap és hogy… mindent. Úgy egyáltalán.

    A Doktornő nagy ász. Jóhírű, mondhatni szupersztár a szakmában, alapos, határozott.

    Úgy másfél éve vagyok nála, CT-vel kezdtünk, mindent rendben találtak, aztán volt egy nyugis negyedév és kezdődött.

    Valami van a máján. Ja, semmi.

    Valami van a csontján. Ja, semmi.

    Valami van a tüdején és a csontján. Ja, semmi.

    Valami van a mellében. Ja, semmi.

    Én pedig összetörtem. Összetörtem, elbizonytalanodtam és valahol legbelül kezdtem elhinni, hogy ebből nem lehet meggyógyulni, hogy egy időzített bombán ülök, hogy semmi sincs rendben és hogy csak idő kérdése,mikor üt be a ménkű.

    Elképesztően lojális, mondhatni balfasz ember vagyok: hiszek abban, hogy mindenki hibázhat, és megtanultam együtt élni a rosszal, mert -ahogy mondják- máshol talán még ennél is rosszabb lesz.

    Észre sem vettem, hogy időközben megváltoztam, és az élet minden területén megtanultam kiállni magunkért, új utat választani, elhagyni a biztonságos pályát. Kivéve egy területet: saját magamat.

    Az én drága radiológusom tegnap annyira felpaprikázta magát, hogy gyorsan le is beszélte, hogy három hónap múlva már a másik helyen fogadjanak.  Váltok.

    —————————

    Beléptünk a boltba. Nagy levegő.

    – Jó napot kívánok!

    – Jó napot! Segíthetek?

    – Igen, füzetet szeretnénk, meg krétákat, meg festéket, akvarell papírt, ilyesmit.

    – Na jó, de mit kér a tanítónéni?

    – Háttööö… miket szoktak?

    – Nézze,én azt nem tudom, minden iskolában más,kérdezze meg az iskolát.

    – Nálunk egy kicsit másképp lesz, szóval olyanokat kérek, amit általában szoktak…

    – Hát ez így nehéz.

    – Igen, az. Nos, nézze, ez egy elég spéci, waldorf termékeket árusító bolt, felteszem  nem sok ilyen van, szóval biztos, hogy beesett már Önökhöz waldis otthonoktatós anyuka más is…

    – Nem. Otthon oktatni? Lehet ilyet? De AZT ÍGY HOGY? Szerintem az nem fog menni.

    —————————–

    Egész éjjel sírtam.

    Sirattam magam, a hülyét, a gyengét és a balféket, aztán hangosan felnevettem, hogy nem, nem, nem, ez így nem mehet. Élni fogok. Nem negyedévtől negyedévig, nem ítélettől ítéletig, hanem csak úgy.

    Teli tüdővel.

    Hangosan, színesen, bátran.

    Teli torokból – befelé figyelve.

    Megosztás: