“…fantasztikus munkát végzel anyaként! Imádom, ahogy önazonos vagy, nincs cukormáz, de minden egyes mondatodból sugárzik a szeretet. <3 És aki az otthonmaradó fiaidat buzerálja az otthonmaradás miatt, szerintem mind irigy! Mert legszívesebben mind beköltöznénk hozzátok (hogy a főztödet is együk)”

• látnád a porcicákat az ágy alatt
• idegesítene téged is, hogy nincs ajtó a gyerekszobán és a hálószobán, illetve a hálóban nincsenek lámpák, csak az izzó lóg a falból – #sosemleszvégeafelújításnak. (Medve fontosnak tartja kiemelni, hogy azért nincs lámpa, mert én picsáskodok és nekem semmisejó. Van benne valami, de ő ma már nem vacsorázik.)
• személyesen is hallanád, hogy bizony van, hogy elszakad a cérna és én is odadörrenek, kiabálok, vagy épp az asztalra csapok
• nekiállhatnál vasalni. Halmokban áll. Egyébként is befognálak dolgozni.
• hiába keresnél finom falatokat: innivalót, nasit, gyümölcsöt – minden a szekrényben van. A legtöbb dolog pedig nincs is itthon.
• szólnék, hogy ne vedd le a cipőd az előszobában, mert minden tiszta fenyőág – Felhő benn alszik és behozza a bundájával. Ugyanitt permanens kutyaszag van.
• kultúrterror van: most megint nincs tévé, nem hallgathatsz akármilyen zenét és nincsenek videojátékaink sem. Tudod… csak a laptop.
• nem buzerálják a fiaimat, inkább sajnálják. Gondolom azt hiszik, hogy be vannak ide zárva a gyerekek, nem találkozhatnak emberekkel, a postás is elmorzsol egy könnycseppet, mikor félénken odaintenek az ablakból, mielőtt lecsuknám a redőnyt… 😀 Nos, nem. Jövünk-megyünk, haverkodunk, világot látunk. De ha beköltöznél, minden nap délben ebédelned kéne, mert ez nem büfé: itt percre pontosan van kaja, nincs olyan, hogy nem vagy éhes. Ha nem vagy éhes, a következő étkezésig nem eszel. Ez nem túl Mary Poppins, de lefosom. Nem. Vagyok. Büfésnéni.
• nem akarsz nálunk lakni. Hidd el nekem. Lassan a családom sem akar nálunk lakni. Eljött a terhességem fingós korszaka.

Na ez az a könyv, amiről kérve kérem azt, aki olvasta, hogy mesélje már el, hogy érdemes-e nekiállni, én ugyanis majd’ egy hónapig aszaltam az ablakpárkányon, majd visszavittem a könyvtárba.

Reform kocsonya: lehet sovány csirkehúsos (bőr nélkül) vagy csak egy jó erős zöldségleves, ha kész, hideg vízzel turmixolt almapektin megy bele (én egy nagy lábashoz 3 evőkanál pektin+3 dl víz trutymálékot öntöttem), majd rottyant még egy 5 percet. Kiporcióztam, másfél óra múlva ilyen volt.

Minden reggel ilyen. Nagyon büszke vagyok rá: szorgalmas, kitartó és hab a tortán, hogy nagyon évezi! Mindent és mindenhol olvas, és egy gyönyörű kislánynak köszönhetően nagyon motivált, hogy szépüljenek és olvashatóvá váljanak azok a betűk…

Hú, ez nagyon tetszett. Klassz, jól követhető és egyszerű a történet és végtelenül bájosak az illusztrációk. Szívből ajánlom, Gergőnek többször is el kellett mesélni, és mindnyájan hosszasan nézelődtünk egy-egy oldalon.

Bogyós gyümölcsök, fűszeres teák, The English Teashop karácsonyi válogatás – rendszerint ez a délutáni menetrendünk. Valami kaláccsal, sütivel, itthon sült finomsággal. Ma épp zserbót készítek, és a maga 100/24-es CH értékével azt kell mondjam, világbajnok.

Waldorf berkekben nagy divat a selyempapír /transzparens papír ablakkép. Ezt a mintát teljes egészében Barnus rajzolta, tervezte, vágta ki, én csak a papír beszabásában segítettem.Most egy angyalkásat vagy karácsonyfásat szeretne, még nem döntötte el. A kölykök minden nap KŐMŰVESKEDNEK (ahogy Gergő mondja),festenek, ragasztanak, gyapjúképet készítenek, tésztát formáznak, kollázsokat állítanak össze, Barnussal hamarosan a porpasztell is előkerül majd.

Sima, egyszerű. A kályhánk, egy angyal, egy auralite kristály, egy kis örökzöld és egy illatkő. Egyszerűen gyönyörű. Most ez nagyon ilyen amúgy. Minden lassabb, elnyújtottabb, ráérősebb: zserbó, bejgli, kókusztej, vaníliás csók, egy tüdőgyógyász, első hó, sok zene, sok sírás (ez most ilyen időszak, de ez már nem a neheze, hanem az utózönge) és nagy megkönnyebbülések.

Már nem várom, hogy legyen vége 2016-nak, már marasztalom, méghozzá azért, hogy minél több dolgot betehessek a puttonyába. És viszi. Csupán két munkahelyet tartottam meg, mind a kettőhöz emberileg ragaszkodom, mert kedvelem azokat az embereket, akikkel ott találkozom. Szívfájdalom nélkül búcsúzom ismerősöktől, akikkel kiüresedett vagy elsilányult a viszony. Elengedtem a tökéletest, a kényelmest és az észszerűt – élek, ahogy tudok. Mindent mást vigyen innen 2016. Vigye innen, vigye messze és jöjjön harapós, hideg, jeges, de friss levegővel a január.

Már majdnem minden megvan- ezt kapják tőlünk:

1.,

Gergő- Kuflik a hóban.

Ő az ultimate Kufli fan, és megfertőzte az apját is. Szeretném ezúttal megragadni a lehetőséget arra, hogy ellenszenvessé tegyem magam, és le merjem írni, hogy hé, EMBEREK, ha valaki valaminek/valakinek a rajongója,az nem FUN, hanem FAN (mint fanatic). Rettenetesen bántja a szemem az “én is nagy fajáték fun vagyok”, “én is nagy kesudiótej fun vagyok” és az “én is nagy Coelho fun vagyok”. Bocs.

2.,

Barnabás – Mókuskaland

Múltkor bementem egy játékboltba, ahol megkérdeztem, hogy milyen olyan társast tudna ajánlani a gyerekeimnek, ami jó lehet egy 3,5 és egy 7 éves gyerek számára, és azt kell mondjam, hogy megállt a tudomány.Nem szerettem volna, ha a gyerekeim taktikailag LEVADÁSSZÁK – egymás POFÁJÁBA tejszínhabot hajítanak – egy figura fejéből UNDORÍTÓ dolgokat húznak ki, mint a takony meg a csótány, de BASZOTT VICCES AZÉ’, jajbocsánat, akkortetszikkérni?

Addig kerestük anyuval, míg találtunk egy ilyet, aminél biztos vannak izgalmasabbak, de ezzel ketten is tudnak majd játszani.

3., Gergő is és Barnus is

Mindketten kapnak egy-egy akkus elektromos fogkefét, és mindketten Verdásat. Még Star Warsos lett volna, de azt Barnus nem látta még, semmit nem mondott volna neki. Majd megjelöljük.

4., Kaláka cd-s könyv – Barnabás

Ennek a kiadványnak megvan a madaras része, Barnus nagyon szereti, ennek is örülni fog ebben biztos vagyok.

5., Gergő és Barnus

Még a nyáron mindkettejüknek megvettem az életkoruknak megfelelő Agymenőket 🙂

6., Gergő, és igen, mi is kurvára unjuk a szerszámkészleteket. El nem tudom mondani, hogy mennyire. Rettenetesen.

Viszont rendkívül elégedett vagyok a Mikulás esténkkel: csodálatosan sikerült, igazi öröm volt, és ez a legislegnagyobb mértékben az Apukámnak köszönhető, aki már csak Pallasz néven fut nálunk, ugyanis a dédi szerint ha a lexikonban kikeresnénk a “nagyapa” címszót, az ő képe jelenne meg és szavak sem kellenének. Levél a Mikulástól, személyre szabott édesség (megfelelő ch tartalommal), kézzel készített szeretetkártya, Dörmögő Dömötör és Minimax Magazin.

Vártuk, hogy

• előszed egy kisebb fatüzelésű kemencét is a sapkája alól és nekiáll kürtőskalácsot sütni (Jaj, és megint. Nem kürtje van a kalácsnak, hanem kürtője. Kürtőskalács.)
• összecsavaroz fütyülve egy mini karácsonyi vásárt MIKÖZBEN énekel
• szikrákat szór a cipője, ahogy elhagyja a házat és kiderül, hogy a citroen át tud változni rénszarvassá.

Őszintén annyira tökéletes volt minden, hogy nem tudtuk, hogy a szemünket törölgessük a meghatottságtól, vagy csak szimplán hányjunk a szánkba, pláne, hogy a nagy kapkodásban mi nem állítottunk össze csomagot a kölyköknek, úgyhogy a férjemmel mi inákább a mostmilegyen-találtamkétmecsbokszot-belebaszomapádzsákjábaaztis-jómegittatöbbiszaraszekrényemben-viddezeketis- aztnebazmegazegybugyi stílusban nyomtuk az estét…