nyílik a bodza – nekem pedig van egy rakat pici üvegem. Bodzazselé készül majd csütörtökön, és már most örülök, milyen jó is lesz majd télen egy kis vajas-mézes bucira kenni és azt reggelizni.

Olvasom a Lazarus kriptát Tom Harpertől, nagy meglepetést nem okozott: ugyanúgy váltogatja az izgalmas történelmi és nagyon mai idősíkokat, ugyanúgy akciódús, kalandos, szóval tetszik.

Itt folyamatosan lóg az eső lába, kezdem unni: se teregetni nem lehet normálisan, se a lomtalanításra készülni, márpedig most szombaton rengeteg dolognak mennie kell ebből a házból. Faxos telefonok (legalább 3, de egy sem működik), nyomtató (legalább 10 éves, törött), régi szék (szintén törött), kibelezett kazettás magnó (nem, nem az, amivel a házibulin szolgáltattuk a zenét, ez egy másik). Roncs, lyukas aljú virágkaspók, cserepek, műanyag lavórok. Ruhák, cipők tömkelege (az a Vöribe megy, de egy szusszal paterolom ki a házból). Rozzant kerti bútor, ami a gyereket is nehézkesen tartja meg. Soroljam még?:)