Vannak olyan pillanatok az életben, amik igazán nagy pillanatok. Fénykép készül róluk, emlékplakettet kapunk értük, sorsdöntőek és meghatározzák a jövőt.

És az életünk könyvében vannak olyan lapok, amik nem kapnak egy külön fejezetet, nem is főcímek, nem kíséri őket fanfár, de jó emlékezni rájuk, ha csak egy pillanatra, ha csak egy sárga cetli erejéig, ha nem is marad belőlük nagy anyag, csak egy post it jelzi, és már rohanunk is tovább…

2011-ben nekem sok ilyen volt. Íme pár:

• sushi vacsora a barátokkal
• Barnabást először csúszdázni látni
• a nyúl, a szülinapi tortám tetején
• anyu vadasa
• az első fürdés a Balcsiban
• önzetlenül és naaagyon örülni Ádám sikerének, tapsolni és matricaként rátapadni, hogy ugyemilyenszép? ugyemilyenokos? ésazénférjem!
• koncert a Fonóban
• meggyógyultam egy nagyon komoly betegségből
• közös reggeli az ágyban egy vasárnap reggel: meleg, házi briós volt teával, vajjal és mézzel. 3×10 lábujj kandikált ki a paplan alól.
• húsvéti reggeli, aminél már ott ül a kisfiam és tolja a sonkát ezerrel
• séta kettesben a szerelmemmel a Várban
• napozni és közben könyvet olvasni – gyereksírás nélkül