Itt is megtalálsz:
Egyéb

A csiricsáré nadrág

Talán a harmadik napon kapott el a minden mindegy hangulat: itt vagyok, nincs kézfertőtlenítő, az emberek beleisznak a másik ember vizébe és simán felverik az ökobudi melletti placcra a sátrukat. Mindenki bő nadrágban van, virággal a hajában.

És a legtöbb ember mosolyog.

Ivett barátnőmmel vihogtunk az egészen, többször javasolta, hogy amikor a legfeszültebb a pillanat (vagy valaki kimondja, hogy a bennem élő belső gyermek) akkor röhögjek, pattanjak fel, és kezdjek el ordibálni, hogy „Nevetve TÖL-CSÉRT-CSINÁLOKA-KEZEMBŐ, SKIÁLTOK-VIDÁ-Á-MAN TÜRÜRÜRÜRÜRÜRÜRÜ” de aztán nem tettem meg, mert papírkutya vagyok.

Vettem azonban egy szemkiverős nadrágot, kompenzációképp, hogy beszari módon nem ordítottam el magam 45 fős csakrameditációk alatt, hogy KI FINGOTT? HAHAHAHHA (hm. a bennem élő belső gyermek, ugye.)

Nnna, nadrág. Utoljára ilyen ballépésem akkor volt, amikor megnéztem az Anne a Zöld oromból összest és utána hosszú szoknyát vettem fel csipkezoknival (Éva, emlékszel??:D), de ott szerencsére előbb-utóbb szembetaláltam magam egy kirakattal, itt a fesztiválon azonban teljes és totális tükör-stop volt. Ami azt is jelenti, hogy se fék, se kontroll, se pásztor, se gazda. Nekilódulhattam a veteményesnek és meg is tettem: elindultam megkeresni az A NADRÁG-ot.

A követelményrendszer (merthogy ilyen is volt) a fesztivál szellemében fogant:

1., legyen buggyos

2., legyen színes

3., legyen valahova ráírva a címkére, hogy organic/pure/bio

4., legyen valamiféle pszichedelikus mintázata. Mint valami őrült hányás

5., félelmetesen, lehetetlenül, abszurd módon legyen színes.

Sokáig kutattam, de jelentem, sikerült:

Suhantam, susogtam, selymeskedtem benne. Nagyon sajnálom, hogy nem vettem többet, mert nagyon kényelmes. És kezdem megtalálni a szépséget is benne, olyan nagyon…. színes voltam.

Megosztás:
Previous Post Next Post

No Comments

Leave a Reply