Elég volt egyetlen reccsenés, és a sárkánynak letört az egyik szarva. B ügynök hangosan sóhajtozva jött oda hozzám.
– Anya, letört a sárkány szarva. De ha már úgyis ott vagy, kimoshatnád a bárányt, ezt is vedd fel a dudú listára.
Viszonylag sokat dolgozom angol nyelven,ebből következik, hogy van egy to do listám – amiről a gyerek rendszeresen hall a telefonban.
Ez teljesen hidegen hagyta a Nagy Katasztrófáig (már nem karasztófának mondja, most már katasztlófa), mostantól azonban minden dudú listára kerül.
———————-
Szóval most sok van a dudú listámon:
– meg kellene varrni Medve kacsatoll paplanját. Itt trónol a dolgozószobámban, a karosszékben, és akárhányszor felemeltem, megrémített az ordas kupleráj, amit eddig eltakart, úgyhogy szépen visszatettem, és ezzel részemről be is fejeződött a sztori. De ho-ho-ho-hóóó, nem úgy most!! Kupi felszámolva, paplan javításra kész!
– ki kéne találnom, hogy mit főzzek holnapra: hajlok rá, hogy spenótos-tejszínes-keménytojásos fusilli legyen pecorino sajttal.
– összekészíteni a képeket a keretezőhöz.
——————————
Ismét újabb kezelés, de sajnos/szerencsére hosszabb időt vett igénybe a beállítás, így volt időm hosszasan átgondolni, hogy vajon most, a jelenlegi világból mi hiányzik nekem a legjobban.
A kezelés alatt végig álmodoztam. Oké, talán sziruposat, de… most erre vágyom:
2 hozzászólás
Ma este olvastam végig a blogod júniustól kezdve, egy szuszra. Nem találok szavakat. Sírtam, nevettem. Hülyepicsánakérzemmagam, mert mostanáig az volt a legnagyobb problémám, hogy ma betöltöm a negyvenet. Köszönöm Neked, hogy emlékeztettél az Élet fontos dolgaira. <3
2014-01-16 at 23:18Én is szintén tegnap találtam rá a felhívásodra, majd aztán az egész blogodra. Az egész délutánt, estét itt töltöttem, nevettem, sírtam és nagyon nagyon sokat gondolkoztam. Sajnos érintett vagyok a betegséggel kapcsolatban én is, a déd-és nagymamám is mellrákban haltak meg, a nagyapám végbélrákban. Náluk tapasztaltam meg, hogy mekkora ereje van ennek a betegségnek, hogy mit tud tenni egy családdal negatív értelemben. Tegnap nagyon jó napom volt. Nálad végre megláttam, hogy mit tud tenni ez a betegség az emberrel, micsoda fejlődésen tud átmenni és hogy hogyan tudja -hasznosan- támogatni a családja a beteget! Köszönöm! Köszönöm, hogy ezentúl nem fogok félrenézni és lesütni a szememet, nem beszélni róla! Csodás ember vagy és gyönyörű családod van! Csak így tovább, sok pozitív élményt kívánok, hosszú életet! Nagyon sokunkért, nagyon sokat tettél, hogy leírod a történetedet, hogy felhívást tettél közre (igen, néha az embereknek tényleg ennyire konkrétan meg kell mondaniuk hogy mit kell TENNIÜK)!
2014-01-17 at 13:32