Na mostanra értem be magam munkafronton. Óriási volt a tegnapi meg a mai hajtás, volt egy durva határidős feladatom is, ami meglepően hamar és flottul összeállt, szóval most lazítok egy kicsit, és amint befejezem ezt a posztot, nekiállok fahéjas kekszet sütni Gergővel.

Felhőke változatlanul tüzel, mi pedig szakadatlanul drukkolunk, hogy sikerüljön az akció, és legyenek gyönyörű kiskutyák. Ha így lesz, akkor természetesen nem itthon szül majd, hanem visszakerül szakértő kezekbe a tenyésztőhöz, ott hozza le az almot, és az elválasztásig ott is marad, majd hazajön… de nem egyedül 🙂 Igen, ha megfogan és lesz alom, egy kislányt megtartunk. Köszönjük, az “idióták vagytok, mit kezdtek 3 komondorral” hozzászólásokat nem kérjük. Elférnek. Közel 2000 négyzetméteren valahogy majdcsak elférnek.

Tegnap megvolt a fogadó óra is, megbeszéltünk minden lényegeset, nagyon sok jó tippet kaptunk és volt olyan felvetés is, amire határozottan nemet mondtam. Holnap délután indul a barkács szakkör Barnusnak, nagyon várja, és mi is nagyon kíváncsiak vagyunk.

Érdekes dolog, hogy nagyon sok helyről hallom, hogy nem szabad engedni, hogy abbahagyjon a gyerek sportot/szakkört/zenét, mert meg kell tanulnia, hogy következetesen, nagy akaraterővel, stb.

Én ezt teljesen másképp gondolom. Annyira színes a világ, annyira sokféle lehetőség van, hogy én kifejezetten 6 hetes – 3 hónapos (jé!) periódusokban gondolkodom,ennyi idő alatt lemegy egy rajztanfolyam, egy szobrász szakkör, egy sakkfelkészítés, egy színházi bérlet és így tovább. Kísérletezzen. Próbálgassa magát. Ha valami nagyon tetszik majd neki, az úgyis beszippantja, magával ragadja majd annyira, hogy újra és újra menni akar majd. Nekem egy kikötésem van mindig: a vállalást teljesíteni kell,tehát a bérlet végéig járunk, a hónap végéig járunk, a kurzus végéig befejezzük az adott szakaszt.

Egyedül a magamnak tett ígéretemhez akarok hű maradni és annak megfelelni: csak és kizárólag önmagához mérem a kisfiam, és megpróbálom a legjobb tudásom szerint az érdekeit szolgálni. Vigyázat! Nem azt mondtam, hogy boldoggá tenni, nem, nem. A fejlődését, a személyiségét, a sokszínűségét szeretném táplálni – és ha egyből megtalálja a számára helyes utat, akkor azzal, hogy rajta hagyom, ha pedig sokáig keresgéli, akkor azzal, hogy engedem.

Most tavaszra a lovaglást javasolták, a gyógytornát és a barkács szakkört, mindegyikhez remek, waldorf-szemlélettel bíró szakembert is javasoltak, mindegyiket ismerem is, úgyhogy most hajrá nekünk, az igazi tavasszal (március 21.) megérkezünk a lovardába.

Most pedig fahéjas keksz, mosás-mosás-mosás és úgy általában egy kis háztartás: online bevásárlás pipa, a nagyon téli ruhákat átválogatom már, a gyerekek gardróbjában is elsárkányosodott a helyzet, aztán pedig vissza kell vinni a könyvtárba a könyveket és a cd-ket, szóval van mit tenni, van mit tenni…