Itt is megtalálsz:
All Posts By:

Ági

    Egyéb

    Szívfájdalomra, igazán komoly szívfájdalomra

    semmi más nem jó csak az egész napos agyégetés: azt hittük (nem hittük, úgy volt), hogy hamarosan négyen leszünk, de mégsem. Ide limonádé kell, túrós süti és valami vámpíros sorozat: semmi olyan, amiben normális emberek normális élethelyzetekkel birkóznak.
    Jelzem, eddig vámpírszűz voltam, de most ez elmúlt: igen, vámpírosat néztem és nem is volt jó. Fura, de nem jött be igazán a Trónok harca sem.
    Elromlott a mosogatógép, és ablakot is kell pucolni.
    Találtam egy még soha nem hordott övet egy táska alján, amikor a gardróbot pakoltam.
    Nincs itthon liszt, pedig úgy ennék egy kis káposztás lángost, bár újra felszedtem egy pár kilót és most pontosan ugyanott tartok, mint mielőtt elkezdtem a diétát.
    Drazsét be kell jelenteni állatorvoshoz.
    Ki kellene porszívózni a kocsit, de inkább pattogtatok kukoricát.
    Pattanásaim vannak – sosem szoktak megjelenni, de mindegy, majd helyreáll a hormonszint és elmúlik.
    és akárhogy űzöm és hajszolom a gondolatokat, ott a gombóc a torkomban. Tudom, hogy annak kell örülni, hogy egyáltalán sikerülhet – tavaly, a rák után nem gondoltam volna.


    felszakadt a gombóc. Már sós az arcom.

    Megosztás:
    Egyéb

    Galamb és egyéb állatságok

    I.

    Egy hangos csattanás és egy tompa puffanás, ennyi volt az egész. Laptopot leteszem, ablakhoz rohanok (ólálkodok, kutyával a sarkamban merészkedek, ha egész pontos akarok lenni). Egy galamb a teraszunkon. Fekszik.
    Tátog a csőrével, mintha fuldokolna, olyan, mint egy partra vetett hal.
    Valamit tenni kellene, de hát papírnyúl vagyok, én ugyan meg nem fogom, az ajtót se nyitom ki. Először guglizok (galamb a teraszon – WTF????)Telefonálok, és nem mondanám, hogy okosabban/elégedettebben teszem le a telefont, mint ahogy tárcsáztam.
    (*mentsem meg; *hagyjam ott(!), * engedjem ki a kutyát, az majd elintézi(!!!)).

    Tubi menthetetlen, haldoklik. Kicsi szeme lecsukódik, de nem, nincs elég vér a pucámban, hogy kimenjek, megfogjam, satöbbi. Haldoklik. Dráma a szemem előtt, a boldogság kicsiny madara, én pedig nézem a haláltusáját (ablak mögül, ofkorsz, amilyen bátor vagyok). Kimegyek, megpiszkálom a vonalzóval – nem mozdul.

    Hát nem. Nem és nem és nem. Nem hagyom, hogy itt pusztuljon el a teraszon!

    Magamra húzok valami elfogadható hacukát, átslattyogok a szomszéd házba, nekik vannak galambjaik, talán ez egy közülük.

    Kicsöngetem a hajberakásból a szomszédasszonyt, és előadom a bánatomat: a drága tenyészgalambjuk MENTHETETLENÜL HALDOKLIK a teraszon. vagy meglőtték, vagy agyvérzést kapott. Vagy galambszívinfarktust. (Hirtelen állatorvos lettem.)

    Csavarókkal, hálóval, sebbel-lobbal, hévvel-csatakiáltással érkezünk át hozzánk,ahol szomszédasszony megállapítja, hogy

    1. ez nem az övéké
    2. nem galamb, hanem vadgerle (???)
    3. agyon kell csapni a lapáttal, majd a kutya megeszi (ehh, viszlát, urbánus lét)
    … és ekkor tubi odakanyarint egy hatalmas galambkakát és elrepül.
    II.
    Kiheverem tubikát, de nem pihenhetek sokáig, a gyerekem a karjára csavarta a ragasztós légyfogó papírt. Legyekkel. Döglött legyeket sikáltam egy órán keresztül a visító gyerekem karjáról.
    III.

    Az Olimpia tiszteletére fish&chips az ebéd. “Edd meg a halacskát” mondtam a gyereknek, majd roppant elítélhető módon nekiláttunk dévédézni. Nekem nem esett le, neki igen és keserves sírásra fakadt: a Némót néztük.

    Megosztás:
    Egyéb

    Augusztusi tervek

    Te jó ég, szinte még csak most kezdődött a nyár és máris vége… de addig még:

    • úsznom kell a Balcsiban. Idén még nem voltunk a Balatonon.
    • annyi görögdinnyét kell ennem, amennyit csak tudok
    • fodrász és pedikűr
    • olimpia, olimpia, olimpia
    • egy randi est mozival
    • olvasni és olvasni, továbbá kitalálni, milyen olvasólámpát szeretnék a hálóba.
    Régi nagy vágyam, hogy legyen egy igazán szép Tiffany lámpám, bár még nem tudom, hogy a hálóba tegyem a fésülködőasztalra, vagy a dolgozóba az öreg varrógépre, amit íróasztalnak neveztem ki, de sosem ott dolgozom.
    Megosztás:
    Egyéb

    Hm.

    Mindenképp szükségem volt új cipőre (nem!)

    A követelmények: lapos, párnázott talpú legyen, lehetőleg zselés talppal, olyan macskakövön járós, ant-shock, kényelemkirály. És fekete. Zárt.

    Teljesen egyértelmű tehát, hogy ezzel fordultam ki az üzletből.

    Regisztráltam én is a Biginre, mostantól itt is követhetitek a kis világomat. Jó kis móka ez, csak simán a címsorba kell húzni egy “kitűzöm” gombot, pont mint a Pinteresten, és már lehet is mentegenti a képekkel együtt a hivatkozásokat. Jobb, mint a könyvjelzősáv:)

    Érik a szilva a kertünkben, úgyhogy ideje szilvalekvározni. Olimpia alatt kiválóan lehet szilvát magozni, fahéj van, vaníliarúd is, üveg is, úgyhogy mire is várok?

    Megosztás:
    Egyéb

    Oké, kicsit elhanyagolom

    mostanában a blogolást.

    Tudom,kapom is érte a megrovó sorokat, de most ez van,nincs mit tenni, majd jobb lesz.

    Felkerült a konyhába az elszívó,bár még nem működik, nincs bekötve. A fedőtartók, a fűszertartók, a polcok a spájzba, úgyhogy el tudom kezdeni a nagy rendezkedést- nem tudom miért, de megnyugtat, ha egymás után állnak a tejesdobozok a spájzban.
    Hétvégén Tamara-csirkét főztem, és rájöttünk, hogy ez a világ egyik legjobb kajája: csirkehusi kockázva vajon megpirít, kiszed, a csirkehusis vajban borsó, kukorica és egy zacskó mazsola átforgat. Az egész megy a tepsibe, rá még tejszín és megsüt. Rizzsel. Állat.
    Olimpia-lázban égek, drukkolok, együtt élek a csapattal – ennek következtében hulla fáradt vagyok, de sebaj. Semmi sem ér annyit, mint leülni a gyerekemmel és meghallgatni, hogy ízi-apáznak a bácsik a medencében. Fuldokoltam a nevetéstől.
    Megosztás:
    Egyéb

    Jaj.

    Hogy én pont a célegyenesben purcanok ki…
    De most komolyan:ott tartunk, hogy törölközőtartókat meg zuhanyparavánt furkálunk fel, holnap jön a festő lejavítani az ablak körül amit összegányolt a kőműves (memo: mindenképp kőművest kell faragnom a fiamból. Aranyáron dolgoznak.Aranyáron.)
    A szegfűk eddig bírták az erkélyen, annyira csúnyák voltak már, hogy kidobtam ma őket, mielőtt kiégetik valakinek a retináját.
    Pizsivásárlás, tesco (uhh, ahh, micsoda élmény) Auchan (vive le Franszia), lö marhahús, és mint az összefüggéstelenségből is látható, éljen az alvás is.
    A gyerek ugyanis 4x kelt fel éjjel, hogy kapcsoljak villanyt, mert hihi, ott a kiscica. De nagyon nem.
    Jövő héten munkahegyek és házassági évforduló – remélem szusizni megyünk.
    Megosztás: