mostmár lehet egy-egy zugot, területet, sarkot csinosítani, más nincs igazán katasztrófa sújtotta övezet. Na jó, de. Az egy-egy sarok nem azt jelenti, hogy onnan el kell tenni egy nem odaillő könyvet, vagy át kell rendezni a párnákat, hanem azt, hogy jókora kupac cucc, lom van ott, aminek nem ott a helye.
Mindegy.
Ezzel együtt ma
- áthozom a szőnyeget a vendégszobából a hálóba: szerintem szuperül mutat majd
- lent a lépcsőfordulónál szeretnék egy olyan zugot, ahova ősszel (jé, az most van!) meg télen a saras-latyakos kerti csizmákat le lehet pakolni és a kerti kabátokat fel lehet akasztani. Hogy Medve fel tudja fúrni az oda szánt akasztót, el kell pakolni előle. Jájj.
- ki kell pucolni kézzel a nagy nappali szőnyegét: olyan dohos vagy milyen. Elég érzékeny az orrom, én érzem és nekem az elég.
- Tejfölös zöldbabfőzeléket eszünk majd sajttal, már alig várom
- ha marad időm, akkor még a gardróbot kell kezelésbe venni, egy csomó ruha szanaszét van
Egy egészen nagy sütőtök van a kertünkben, alig várom, hogy tökéletesen narancssárga legyen, és akkor sütőtök lekvárunk is lesz. Hogy ez most honnan jutott az eszembe? Hát onnan, hogy tegnap Medve összerakta a polcokat lenn a nagy kamrában, és végre valahára helyükre kerültek a befőttek, lekvárok, töltetlékek, zselék, de… valahogy kevesebb, mint volt.
Én nem tudom, számomra ez még mindig nagy talány, de úgy tűnik, hogy egy nagy és egy igazán aprócska fiúval rendelkező házakban az ilyen cuccok egykettőre szublimálnak.
Szublimál. Ez ez egyetlen, amit megtanultam kémián. Szilárd anyagból minden átmenet nélkül légneművé válik.
Úgy is mondhatnám, hogy volt-nincs. Ki érti ezt?:)
.png)
