Itt is megtalálsz:
All Posts By:

Ági

    mindennapok

    Búcsúzkodunk

    Jutka nénitől, aki megtanította Barnust úszni.

    A templomunktól, a közösségtől, a fenyőfáimtól, a hűvös kamrától. Búcsúzunk a napsütötte 40m2-es terasztól, a meggyfáktól és a gyerekorvosunktól.

    Búcsúzom a fodrászaimtól, a gyógyszertártól, a megszokott útvonalaktól, a kedvenc parkolóhelyektől, az utcánktól, a liliomoktól, a… szóval értitek.

    Közben pedig észrevétlen jön be az új: mostanság kell dönteni a padló burkolatról (az alsó szintre tölgy, a felső szintre pedig egészen világos padlót szeretnék), az ablakokról (itt egyelőre a zöld szín a nyerő), a konyháról (egyfalasból kell kétfalasat csinálni), a szigetelésről, az internetről, a külső festésről és még sorolhatnám.

    Nyilván nem lesz pénz mindenre. Nyilván van egy fontossági sorrend: a fedett terasz burkolatcseréje bőven (akár éveket is) várhat.

    Egy biztos: a (fal)bontási munkákkal indulunk, minden más utána jön. A legkisebb zavargás a felső szinten lesz, az a legfontosabb, hisz költözés ide, költözés oda, a fiúknak szeptember elsején becsöngetnek.

    A mi hálószobánkhoz készült el először a moodboard, és az egésznek az a szín az alapja, amikor Tihanyban állsz az apátságnál, lenézel a tóra, várod a kék színt, de helyette egy ragyogó, semmivel össze nem téveszthető smaragdzöld jön.

    Szentségtörés vagy sem, a régesrégi, klasszikus, márvány fedlapos éjjeliszekrényeinket ebben a meglehetősen harsány színben álmodjuk újra. (Igen, ez a szoba sem lesz visszafogott).

    Fehér lambéria, világos padló, virágos tapéta és smaragdzöld komódok: ilyennek képzeljük az új hálószobánkat. A virágos tapéta csak az ágyvégnél lesz, cserébe Ádám kérte, hogy legyen zöld a kiegészítő szín, én pedig boldogan hoztam meg ezt a hatalmas (hahahahaha) áldozatot.

    Smaragd.

    Megosztás:
    mindennapok

    Közben persze

    zajlik az élet.

    • Megkaptuk Barnus nyári olvsmányainak listáját, és majdnem minden megvan róla, de praktikusan valamelyik frissen összerakott dobozban. Valahol. Valamelyikben, az eddig összerakott 34 közül…
    • Kacsintgatunk kiegészítésképp az elektromos fűtés felé, ha van tapasztalatotok, nagyon szívesen veszem!
    • megtaláltam a -számomra- tökéletes napszemüveget: ultra polarizált (bármit is jelentsen), jó kis masszív, igényes kidolgozású és nem volt egy vagyon, nem dőlök kardomba, ha történik vele valami. Invu. Nem hallottam még róla,valami svájci márka, de nagyon dícsérték az optikában, és tényleg szuper a lencséje.
    • Megérett a meggy, de ahhoz végképp nincs semmi erőm, hogy meggyet tegyek el. Lesz meggyes piskóta és egy kókusztejes meggyleves, de ennyi, nem futja többre.
    • Mást sem csinálunk, mint tervezgetünk: várjuk az ablakos válaszát, a fűtőpaneles válaszát, a kerítéses pasi válaszát, a lépcsős pasi válaszát, a mindenki válaszát.
    • Mindeközben az élet nem áll meg: dolgozunk, intézzük a papírokat, jövő szombaton piacos kitelepülésünk lesz, a gyerekek is igénylik a közös játékot, úgyhogy megnyugvás a délutáni csendes pihenő idején van, de már olvasni sem tudok – szinte minden könyv dobozban áll.
    • Érdekesen figyelem, hogy ebben a “modern” világban hogyan alakul az életterem… Búcsút intek a gödöllői kávézók oldalainak, bekövetem a kisboltokat a Káli-medencében, megvan a révfülöpi kultúrkocsma is, Tapolcán is van fagyizó, ahol van olyan fagyi, amit ehetünk… Érdekes és releváns lesz a révfülöpi és a pálkövei strand minden híre, de a távoli homályba vész a gödöllői művház programja. Szép lassan rendeződik át az életünk, rendezkedünk be az új helyen, keressük benne magunkat, rácsodálkozunk, örülünk, várjuk.

    Nagyon de nagyon jó most nekünk.

    Megosztás:
    Új otthon

    A leendő nappali

    A koncepció neutrális, letisztult, pasztell volt.

    Abban a másodpercben nyerített fel Ádám, hogy na AZ egész biztosan nem vagy, Nyuszkó, úgyhogy a bézs és fehér enteriőröket a tone-su-tone stílust el is felejtettem.

    Olyan lesz, amilyenek mi vagyunk: bohém, színes, eklektikus.

    Közös fala van a konyhával és mi azt mindenképp szeretnénk kibontani, a tapasztalat azt mutatja, hogy a legfőbb életterünk a konyha, nappali, étkező, és ez itt adott: a nappalihoz csatlakozik egy tágas étkező is, úgyhogy a közösségi teret kipipálhatjuk.

    Ezt a 3 teret kell színben összehoznunk úgy, hogy ne bolonduljak meg az unalomtól azért és kiélhessem a színek iránti olthatatlan szerelmemet.

    A falak mindenhol fehérek lesznek, ez koncepció, ebből nem engedek, a padlón még gondolkodunk, lehet, hogy várunk egy telet és megnézzük, mi esne jól: padlófűtés? Elég a parketta?

    A nappaliban reményeim szerint a napsárgára festendő (még két szín között hezitálok) szekreterem csodás kontrasztban lesz a kék bőr ülőgarnitúrával. Töménytelen mennyiségű könyvünk van, így azoknak egy része egész biztos a nappaliba kerül, ehhez fehér BILLY /OXBERG kombót választottam az ikeából.

    A szőnyegünk nem mai, de ilyen, nagyon szeretjük, tökéletes lesz ide, és szerintem a burgundi állólámpánkon sem kell változtatni, jó lesz az itt.

    Csillár ügyben egy kicsit tanácstalan vagyok, a most divatos trendek szerint valami fémet és indusztriálisat kellene ide betenni, de nekem az nem tetszik, vagy nem találtam még olyat, ami tetszik. Van egy gyönyörű formájú, de az új házba talán kicsit komor karos csillárunk, lehet, hogy azt maszatlom át valami lágyabb árnyalatra, és az kerül végül a nappaliba, de ez majd úgyis akkor dől el, ha egyben látom az egészet.

    A padló most járólapos, és nagyon erősen gondolkodunk a fa padlón, de idén már nem, azt jövő tavasszal, idén az  fontos, hogy tető alatt legyünk és nyugodtan kezdjék a gyerekek az iskolaévet… de egy picit előre kell gondolkodnunk, hogy mégis milyen színvilágot képzelünk el, mert az összenyitott 3 helyiség bútorainak, stílusának valahogy rímelni kellene, mégis szeretném, ha az egyes terek nem lennének “túlhangolva” és külön-külön is lenne egyénisége mind a konyhának, mind az étkezőnek.

    Hát, így indulunk, eddig kb. egy falbontás és pár könyvespolc, és nagy vandálkodásra nem lehet számítani: álomhelyen vettünk álomházat, további terveink is vannak még, szóval nem fér bele a nagy ereszd el a hajam és cseréljünk mindent.

    Lassan.

    Van időnk.

    Majd megsúgja a ház is, hogy mit szeretne.

    😀

     

     

    Megosztás:
    Új otthon

    Az új otthonunk

    Az új otthonunk a Káli-medencében lesz, Kővágóörsön.

    Tudjátok, hogy nekünk mindig szerelem volt: ismerjük télen és nyáron is, szeretjük, rengeteget jártunk ott, így amikor kiderült, hogy ott lesz, ott lehet a családi fészek, határtalan volt az örömünk.

    Csodásan megépített, tágas, kényelmes otthonunk lesz, amitől azért válik meg az építő család, mert nekik már nagy: a gyerekek (nekik is három van) már kirepültek, már az unokák jönnek sorban és közelebb szeretnének költözni hozzájuk.

    Ennek megfelelően a terek nagyon élhetőek, az édesanya a család motorja és nagyon nagy konyhát vitt, az ötszemélyes család kényelmesen élt a házban, így nem csoda, hogy mikor beléptünk és számolgattunk, nekünk is ideális volt az elrendezés.

    A fűtés rendkívül okosan van megoldva, a fürdőszobák tágasak, a ház teljesen alá van pincézve és a pince résznek is pont olyan az elosztása, ahogy én gondolnám: külön kis boros rész van (hőszigeteléssel), bitang nagy kamra (az enyém se kicsi, de ez…!), a többi egyelőre műhely/garázs, de nekem azért vannak terveim ezzel a résszel, mert itt van a garázs is, és ide mindenképp szeretnék majd egy nagyobb “előszobát.”

    Kettő falat bontunk összesen, azokat sem teljesen, és nyilván a saját képünkre formáljuk majd a házat, úgyhogy izgalmas időszak elé nézünk.

    Ablakcsere mindenképp lesz, a konyhát is újragondoljuk majd, és próbálunk minél kevesebb bontással haladni, a gyerekek ugyanis szeptemberben kezdik a sulit és az ovit.

    Hatalmas az izgalom, mást sem hallgatok, mint kinek milyen szobája lesz. Abba a korba értek, hogy már számít, már önkifejezés, már különböznek, úgyhogy izgalommal várom, hogy álmodják meg az új életterüket.

    Az új városunk Tapolca lesz, ott tudunk majd ügyeket intézni és a gyerekek is oda járnak majd suliba, és most, hogy kettő napig ügyet intéztünk, sétáltunk, mászkáltunk, ebédeltünk, azt kell mondjam: élhető, barátságos kisváros és hát  tó környéke meg egyenesen egy ékszerdoboz. Minden van, amire szükségünk van, ami meg nincs, azt eddig is neten rendeltem, így semmiféle változást nem hoz ebből a szempontból a költözés.

    Sok bútorunk nem fér be az új házba, aminek a gyerekek már nevet is adtak (így tudták a keresgélés időszakában beazonosítani, hogy épp melyikről beszélünk), és rajta is maradt ez a név, egy idő után úgy emlegettük mi is 🙂 , úgyhogy egyrészt szelektálni kell a bútorok között (van, amit eladunk, van, ami itt marad), és persze kellenek újak is.

    Gőzerővel dobozolunk, tervezgetünk és álmodozunk, már tapogatózunk, hogy milyen is legyen, hogyan szeretnénk, és mivel Medve nem ért a szóból (neki a sörösüveg zöld pont olyan, mint a halvány olíva), ezért képekkel kommunikálunk, és úgy rakjuk össze az egyes tereket, hogy milyen is legyen.

    Mutassam? 🙂

     

     

    Megosztás:
    mindennapok

    39

    1., Bútort festek. Már elkezdődött ebben a házban is, de az új otthonunkban csúcsosodik majd ki, érzem.

    2., Nem használok parfümöt, csak illóolajakat.

    3., Vörösesbarna a hajam. Régóta.

    4., Szeretem hallgatni a csöndet.

    5., És a kocsiban zenét.

    6., Egyik kedvenc motívumom a tulipán.

    7., Virágban is az a kedvenc.

    8., Rajongásig szeretem a karfiolt.

    9., És a vietnámi konyhát.

    10., Nem hordok magassarkút.

    11., Kedvenc színeim a sárga, a kék ésa zöld.

    12., Nagyon vágyom egy liliomfára.

    13., Meg néhány tő rózsára – ez hamarosan megvalósul.

    14., Még mindig a férjem a nr.1

    15., Békesség.

    16., Nem szeretem, ha fázik a talpam, a derekam, hahuzat van, mert öregszem.

    17., Legnagyobb részben palóc lány vagyok.

    18., Hegyek, völgyek, dombok, víz. A síkság nem az enyém, bár gyönyörű.

    19., Megtanultam, hogy Isten mindig jobb ajándékot készít, mint amit valaha a saját merszemből kérnék.

    20., Csak meg kell tanulni kivárni és bízni. Megtörtént.

    21., Dupla széles takaró alatt alszom egyedül, és ezzel megváltozott az életem.

    22., Nyugi, Medve mellett.

    23., Nem kávézom, csak nagyon ritkán. Havonta, de inkább kéthavonta egyszer.

    24., Szerelmem a Balaton.

    25., Rajongásig szeretem a munkámat.

    26., Sajnos a sugárkezelés nagyon csúnyán tönkretette a fogaimat, de ez legyen a legnagyobb gondom:élek.

    27., És idén megcsináltatom. Nagyon nagy dolog ez nekem, borzalmas ilyen fogakkal 39 évesen.

    28., Az új “nagyvárosunk” Tapolca lesz. Meg Balatonfüred. Gödöllőnek búcsút intünk.

    29., A legjobb bőrápoló a meggymag olaj

    30., Minden porcikám felpezsdült, tényleg új élet indul.

    31., Elválaszthatatlanok vagyunk a férjemmel és ez nekünk így tökéletes.

    32., Minden pillanatért hálás vagyok, amit a gyerekeimmel tölthetek. A nehéz pillanatokért is.

    33., A kiabálós pillanatokért is.

    34., Gergő ma hétéves <3

    35., Szülinapomra napszemüveget kértem.

    36., Gergő pedig Playmobil tűzoltóállomást

    37., Bátorság, kemény munka, életöröm. Ez most a mindennapok hangulata.

    38., A 38. évem nagyon intenzív volt, sok változást hozott, nagy bátorságot adott és a kihívásokkal együtt egy igazi ugródeszka évnek bizonyult. Jó volt nagyon. Boldog, nehéz, dolgos, csendes év volt.

    39., Kérlek segíts tovább fejlődni. Adj sok hitet és alkotással teli órákat, adj békét, adj új világot. Otthont.

    Megosztás:
    mindennapok

    Az úgy volt…

    … hogy …

    Eladtuk a házunkat. Kettő hét után kopogtatott a tökéletes vevő: egy csoda család otthona lesz a ház, mi pedig költözünk.

    Izgalmas, ugyanakkor idegtépő hetek következtek indokolatlanul sok kerti törpés, ijesztő babagyűjteményes házzal. Volt, ahol a ház tökéletes volt, de a szomszéd sajnos alsónadrág nélkül állt a teraszon. Volt, ahol a ház nem volt rossz, de félő volt, hogy a szomszéf ház bedől a kertbe.

    Volt, ahol csak simán nem éreztük jól magunkat és volt olyan is, ahol a ház jó volt, de abban a faluban nem tudtuk elképzelni az életünket.

    Gyönyörű helyeken jártunk, csodás vidékeken barangoltunk, de nagyon észnél kellett lenni, hisz nem nyaralni megyünk, hanem élni, méghozzá három kisgyerekkel, két nagy kutyával. Gondolnunk kell a téli havas utakra, a napi iskolába járásra, az óvodára, a háziorvosra, így akármennyire vadregényes volt egy-két falu benn az erdőben, bármennyire is szép volt a hát fenn a hegyen, télen biztosan nem egyszerű a napi élet.

    Hosszú napokat töltöttünk a gép előtt, jó párat megnéztünk személyesen is, az esélyesekhez már építésszel mentünk, de valahogy nem akart összejönni.

    Nehézkes volt az eladó, hagyatéki eljárás alatt a ház, bizonytalan a kivitelező… valami mindig akadt.

    Ezt a házat meg sem találtuk a neten: az ingatlanost kérdeztük, hogy tud-emég valamit, és mondta, hogy van egy friss, nézzük meg. Másnap mentünk, rutinosan, már építész szakértővel, és 20 perc alatt eldőlt, hogy megvagyunk: ez az, ő az, megtaláltuk egymást.

    Pénteken szerződünk, utána én leszek a legboldogabb, ha végre a szélbe kiálthatom, hogy megvan, kész van, addig pedig álmodozom, álmodozunk…

    … ébren álmodunk.

    Csütörtökön beiratjuk Barnabást és Gergőt az új iskolába, Kolost az óvodába, lesz egy körünk a zeneiskolában is, aztán nyugalomban és nyitott szívvel meglátogatjuk az új falunkat, a leendő otthonunkat és csak bóklászunk, szívjuk magunkba az üzenetét, a hangulatát, az örömöt, hogy ott lehetünk.

    Felfedezzük a kisboltot, eszünk egy ebédet a vendéglőben (majd brassóit. az mindenmentes :D), mondunk egy imát a templomban és…

    aztán pénteken aláírunk. Hazafelé késő este még lesz egy ikeás körünk, megnézzük, mire is lesz szükségünk az új helyen. Sok bútorunk nem fér be, sok bútort pedig direkt nem viszünk: a régi kanapé nem jön velünk, a gyerekszoba bútor sem fér el jól az új helyen, ráadásul Gergő szobáját frissíteni kellett volna mindenképp, hisz iskolás lesz.

    Asztal, szék, polcok – már nem óvodás, már iskolás a babám.

    Új könyvespolck kellenek. Rájöttem, hogy rengeteg, de tényleg rengeteg könyvünk van, és a szekrénysor sehogysem fér be, a háromajtós míves, százéves szekrényünknek sincs helye az újban. Utóbbiért azért sírtam egy sort, de nincs mit tenni – eddig díszíthette az otthonunkat, és itt a közös történetünk vége.

    Szerencsére nagyon hasonlít az ízlésünk Medvével, így nem lesz nehéz az új otthonunkat kialakítani.

    És akkor találd ki, nagyjából mennyi idő alatt zajlik le mindez… Jól sejted.

    Három hónap.

     

    Megosztás: