Mióta ide rendeztem, gyűjtöttem a blogokat, egyre kevesebbet lépek be a Kisfiamról szóló írások közé, amit azért sajnálok, mert rossz lenne, ha emiatt a lustaság miatt elsikkadna rengeteg csodálatos pillanat.

Most még emlékszem az első hajvágásra, arra, mikor halló-hallót mondott a távirányítóba, hogy leszedte a polcról a szótárakat, majd akkurátusan lepisilte őket. Még megvan, hogy egy esküvő után a templom kertjében fennhangon ordibálta, hogy KAKI-KUKI-KAKI-KUKI-KAAAAAAAAAAAAAAKIIIIIIIII.

Még emlékszem az első lekváros palacsintára és arra, hogy mutatja, hogy csinál az óriás. Hogy pörögve táncol. Hogy szereti az epres gyümölcsteát.

Imád rajzolni. Csúszdázni. Nagymamázni.

Még emlékszem.

De ha nem örökítem meg, félek elvésznek ezek az apróságok.

Úgyhogy úgy döntöttem, az almafa.blog.hu-t kinyomtatom és lezárom. Új fejezet indul Barnabásról, lehet itt, lehet új helyen, de ide kötődően.

… már így is sokat veszítettem a lustaságom miatt.