Fos-szar-fosfostrágyaszarszarszemétszar, mindössze ennyit tudok elmondani a tegnapi meg a mai napomról.

A tegnapi simább ügy, 5 óra vezetéssel, egy viszonylag élhető megbeszéléssel, egy éhségtől kopogó szemű hazaúttal, aminek az lett a megoldása(?) feloldása(?), hogy

1., vettem egy Schar gluténmentes valami lószart

2., egy kocka laktózmentes, bio vajat 899.- ért, hogy basznámeg

3., és egy csomag póréhagyma csírát, mert csak az volt.

Előhúztam a táskám legmélyéről a -figyelj!- TESCO K-L-U-B-K-Á-R-T-Y-Á-M-A-T, azzal szeltem le pici darabokat a vajból, tettem a kenyérre. majd betömtem a számba a póréhagyma csírát.

Az eredmény:

1., az egész arcom zsírfényben úszott, mire megérkeztem a késő esti megbeszélésre

2., olyan szagom volt, mint egy feudalizmus idejéről idetévelyedett arató jobbágynak

3., a bugyimból is csírát szedtem ki, és a bőrkárpitba is frankón belemasszíroztam, szóval a kocsi is büdös

Bónuszként egész éjjel savlekötőt szedtem és hányingerem volt: az oké, hogy nincs glutén , tej meg tojás, de van benne minden más, ami térfogatot növel, tartósít, savanyúságot szabályoz, porhanyóssá tesz, térhálós szerkezetet biztosít. Mindegy, a rövidtávú túlélés volt a cél, éjszaka fizettem az árát.

A reggel fosszarkaka módon kezdődött, és nem is igen vett más irányt a napom: laptop szervízben, a nem is írok jelzőt férjem meg belement valami szőlődombon (hogy. került. oda???) valami gödörbe, nekem gyanús lett, hogy nem ért haza a gyerekkel, mondta, hogy a gyerek a bölcsiben maradt, a laptopomat nem hozta el (határidős munkám van, ofkorsz), és még nem sikerült kijönnie a gödörből, de nem jutott eszébe autómentőt hívni.

Aztán kikecmergett, most nem tudom hol van, nem beszélek vele, és nem vagyok hajlandó kiszállni az ágyból. Álmos vagyok, éhes vagyok, nagyon-nagyon bosszús vagyok.

Holnap pedig nem megyek sehova. Leadom a szenet, aztán hazafelé veszek egy üveg szimpatikus valamit (fehéret. furmintot.) készítek hozzá valami petrezselymes-diósajtos tésztát és bezárkózom Gergő régi szobájába, azaz a mostani alkotószobámba, majd vidámra és művészire piálom magam, és festeni fogok.

Jól MEGBÜNTETEM a világot, de legfőképp Medvét: nem adok neki a kajámból. Egy falatot sem.