Itt is megtalálsz:
Browsing Category:

alma meg a fája

    alma meg a fája, mindennapok, otthonoktatás

    Telefonos fotók

    és melléjük kis szösszenetek

    10711233_948227541913062_476201226_n

    Aki még nem vetődött el a Facebook oldalra, annak itt is jelzem, hogy megvan a nagy, vonatos készlet. A lobbizásotok sikerrel járt, és Barnabás megkapta szíve vágyát Medve nagynénje jóvoltából.

    12325091_948513915217758_418501472_n

    Valentin nap. Így is el lehet mondani, hogy szeretlek. Szeretlek, annak ellenére, hogy kanalas köptető szaga van a samponodnak, hogy nem tudsz épkézláb módon semmit elintézni, félénk vagy és állandóan nyitva hagyod a fürdőszobai polcot. Én pedig egy hálás mosollyal köszöntem meg, és nem emlegettem fel, hogy mindez igaz, de amúgy te is hülye vagy.

    12713995_948513801884436_1710682438_n

    Teljesen rákattantunk a borogatásokra és a pakolásokra, ez valami olyasmi, ami minden Waldorfos családba bekúszik előbb-utóbb.Nagyon jó ez a könyv, de igazából a legfontosabb tudnivalók ebben a könyvben is benne vannak, így feleslegesnek tartom ezt is megvenni. Egyszer nagyon klassz átlapozgatni, mert igazán szép, de megy vissza a könyvtárba és nem kerül fel az ez-mindenképp-kell-itthonra-is listára.

    12714111_948513951884421_482741114_n

    Környezetvédelem, hulladékgazdálkodás és az adu-ász, a kukásautó. Egyébként egyre többször találok így, összebújva rájuk, egyre többet játszanak együtt, és… ez klassz, nagyon klassz érzés. Annyira sokat veszekedtek, hogy elképzelhetetlennek tűnt, hogy egyszer majd elhangozzék egy olyan mondat, amire mindketten felkaptuk ma reggel a fejünket Medvével:

    – … én pedig utánad mennék, te kis buta, mert őrületesen hiányoznál, nem lenne mit enned-innod, lefogynál és nem lennél ilyen szép húsos. Nem szeretném, ha áznál-fáznál, mert szeretlek, Gergő.

    12735854_948513778551105_565738050_n

    Tegnap a 94 éves dédi rengeteg könyvet hozott: van közte 1930-ból származó gyereknevelési könyv, ami még az édesanyjáé volt, van olyan verses könyvecske, amiből apósommal olvasgattak és van sok olyan is, ami Medve kiskorából való – ilyen ez a Nils Holgersson is – messze a rajzfilm előtti időkből. Jó vaskos kötet, nagyon jó nyelvezettel, mondatszerkesztéssel. Néha kicsit sok benne a leírás, de nem úgy, hogy SOK, hanem még épp a határon van, ami egyébként nem feltétlen rossz, mert lassítja az iramot. Azt vettem észre úgy a második fejezet végére, hogy igazán elmerülünk a mesében, nem pedig csak szaladunk a cél felé, hogy mi lesz az AKCIÓ. Ma reggel a harmadik fejezetig jutottunk, most elengedtem egy kicsit legózni (véééégre, Gergő nélkül!), utána pedig rajzolni fogunk: Nils csínytevéseit és az ő szülinapját. … aminek az egyik legfontosabb eleme a korona volt. Gondolnád, hogy két marék ilyen pihe-puha gyapjúból lesz az a jó tartású, mégis puha anyag?

    12746568_948514071884409_455286126_n

    Megosztás:
    alma meg a fája

    A hatodik születésnap

    Egészen más volt, mint az eddigi szülinapok.

    Kettesben készülődtünk Medvével, emlékeztünk a kórházba indulás előtti órákra, ráérősen ajándékot csomagoltam, ő lampiont tett fel a szülinapi asztal fölé. Hat kis arany gyertya, nugátkrémes csokitorta, ajándékok, mesék, versek.

    Először anyuékkal, aztán kukksötétben, gyertyafényben, négyesben.

    DSC_0085

     

    DSC_0096

     

    szülinap

    Az i-re a pontot a dédimama tette fel, aki így köszöntötte a hatévest:

    “Amikor születtem, nem jeleztek nagyot
    messiás-mutató különös csillagok,
    csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok.”

    Nem is tudta, mennyire betalált.

    Megosztás:
    alma meg a fája

    Hírek innen a karanténból

    Elért engem is a köhögés, úgyhogy most csak fekszem és próbálom túlélni a napot.

    A gyerekek játszanak, én beindítottam az új mosogatógépet, tegnap vettük, nagyon szép, a másiknak 80.000Ft lett volna a javítása…

    Kezd elegem lenni a télből. Szerencse, hogy most a viszonylag szerethető arcát mutatja: csak úgy ömlik be a fény az ablakon, én meg eszem a vitaminjaimat, iszom a teámat, telefonálgatok és dolgozom. Gyömbéres kekszet sütünk délután a fiúkkal, azzal várjuk haza Medvét, aztán újra el kell majd mennie, de legalább egy kicsit együtt lehetünk.

    Elképesztő “sajtkrémet” kutyultam tegnap: még nincs meg A TÖKÉLETES recept, de már ez is mennyei volt.

    Kell hozzá 3 gerezd fokhagyma, két bő marék dió, só, kókuszzsír, petrezselyem, zsálya, egy pici pirospaprika és egy éles késő robotgép. Először kenyérre szerettem volna, de aztán annyi lett, hogy tésztával ettük, egészen remek volt. Medve gyorsan hozott egy palack száraz fehérbort, úgyhogy igazi kis ünnepi vacsora kerekedett belőle.

    Barnabásnak mozog az egyik foga, rendkívül izgatott, ez az első kiesőfélben lévő fogacska, úgyhogy óriási várakozással fekszik le minden este, hogy hátha éjszaka kiesik és reggelre jön a fogtündér.

    Jön a szülinapja is, most a tortán gondolkodunk, hogy milyet szeretne, napról napra más a koncepció: volt már csoki, eper, gyömbér és fahéjas alma is, úgyhogy gyanítom majd csak aznap születik meg a végső változat.

    Nem tudom, hogy mit kap a szülinapjára. Ezeregy dolgot szeretne, leginkább vonatos duplót, és itt jön a képbe az én dilemmám. Most tekintsünk el attól az egyébként hajmeresztő ténytől, hogy a vágy tárgya 34000 Ft-ba kerül. Igen, harmincnégyezer. Ezt akkor is túlzásnak tartom, ha összedobná a család és még egyet is értenék a választással.

    A bibi inkább avval van, hogy a szó legszorosabb értelmében úgy 15-20 kiló dupló van itthon, tökéletesen kihasználatlanul. Szétszórva. Térdig járunk benne…

    Persze, persze, jó minőségű játék, törhetetlen, elnyűhetetlen, ez idáig oké. Játszanak is vele – nos, inkább játszogatnak, de hamar oda a varázs.

    Harmincnégyezer forint. A nagy készletet, amire vágyik (mert látta valakinél) nem venném meg. A kicsi, a 14.000Ft-os már elérhetőbb, de az meg nem olyan, az már csalódás. Ha bármi más klassz dolgot kap, az meg végképp nem az, mert rendületlenül ezt kéri minden Karácsonyra, Húsvétra, szülinapra. Viszont azokkal, amik megvannak, azokkal nem játszik.

    Igazán, nagyon szeretné. Igazán nem akarok ennyi pénzt kiadni. Igazán felesleges is lenne. És igazán nagy csalódás minden alkalommal, hogy nem azt kapja.

    Ti mit tennétek?

    Tényleg kíváncsi vagyok a véleményetekre, de csak finoman, ha kérhetem, értelmes emberi hangnemben. Köszönöm szépen.

     

    Megosztás:
    alma meg a fája, otthonoktatás, otthontanulás

    Első hónap

    12674609_942030962532720_871239688_n

    Eltelt egy hónap abban a ritmusban, ahogy majd az itthontanulásunk zajlik.

    Íme a tapasztalatok:

    • Jól érezzük magunkat benne. Komolyan. Pedig nem egyszerű, de tényleg jól vagyunk: Medve is,én is, a gyerekek meg szinte kicsattannak: Barnabás mert többet lehet velünk, Gergő meg azért, mert így nyugodtabb a tesója és kevesebb a konfliktus
    • Nem nagyon van olyan nap, hogy fél 8 előtt felkelnénk. Zavarodottan szoktam is mondani Medvének, hogy a rendesek ilyenkor már úton vannak az óvoda-iskola felé.
    • Nincs reggeli rohanás, nincs időre odaérés,nincs siess már.
    • Olyan másfél órát tanulunk egy nap – több részletben. Most még csak előkészülünk, próbálgatjuk magunkat: hol egy betű, hol egy fejtörő, hol egy formarajz…

    Aztán persze vannak olyan dolgok is, amiket sokkal jobban kellene csinálnom:

    • Gyaloglás, testmozgás, kirándulás – ebben rengeteget kell fejlődni, mert NAGYON fontos (konkrétan a gyaloglás, egy Barnabás korú gyereknek rengeteget kellene naponta gyalogolnia a Waldorf pedagógia szerint. Utánanéztem, hogy miért, és tökéletesen egyet tudok érteni vele.)

    Most lehet, hogy nagyképűségnek tűnik, de szerintem csak ennyi, amit nem jól csináltam az elmúlt hónapban.

    Olyan ez egyébként, mint a smink, vagy mint az írás, a gyereknevelés vagy a zenei preferencia: ebben is, mint mindenben, meg kell találnunk a saját stílusunkat, azt, amiben a legjobban magunkra ismerünk és amiben a legjobban fejlődünk. Ahogy elnézem az otthonoktatós irányzatokat, mi a hippikhez állunk a legközelebb 😀 Gyönyörű, intenzív, színes az életünk, és sosem voltunk még ilyen jól.

    Elengedtük a megfelelési kényszert.

     

    Mindnyájan.

    12674609_942030962532720_871239688_n

    Megosztás:
    alma meg a fája

    Na, MOST Gerusz betegsége a főszereplő :(

    Viharos sebességgel terjedt szét a gyulladás: tegnap este kórházba kellett vinni a kicsi mukit. Mandulagyulladás, hörgőgyulladás, szerencsére a tüdő és a mellhártya tiszta. Jellemző erre a vírusra, hogy 37.5 volt a láza,mikor elindultak, Medve még egy kicsit fel is húzta a szemöldökét, hogy BIZTOS vagyok-e benne, hogy menni kell. Mondtam, hogy igen. Érzem. Nyomás!

    Mire beértek, 39.9 lett, azonnal kapott kúpot is és addigra teljesen “beállt” a váladék a tüdejében, fel is vitték megröntgenezni, amit még ma is emlegetett: “Anya lefényképezték a cicimet, de Apa ott volt, nem féltem,nagyon bátor voltam!”

    Most alszik ezerrel, dolgozik a gyógyszer, a puszik, az ölelgetések. Barnus átvette a hatalmat,ő a fő-fő ápoló, úgyhogy ma, miután letudta az írás előkészítő feladatokat és megoldott néhány matek feladatot (most a relációs jeleknél tartunk), betakargatta az alvó Gergőt, mindig ellenőrzi, hogy van-e tea a poharában és hogy lázas-e.

    Szerintem rendkívül fontos ez a fajta gyakorlati tudás, hogy hogy kell ellátni, jól ellátni egy beteget, mire kell figyelni, mi van a köptető teában, miért kell a lázas betegnek ágyat húzni/sokat inni/ aludni. Ami azonban még ennél is fontosabb, az a másokról való gondolkodás, az odafigyelés, a puha burokban tartás képessége, és az, ahogy Barnus most Gergővel bánik, hát… szavak nincsenek, olyan szép.

    DSC_0039

    Aztán leül szőni, mert most épp az érdekli. Teljesen egyedül feszítette fel a függőleges fonalakat is (biztos van ennek is neve, csak fogalmam sincs, hogy micsoda). “Közben olyan jól kibogozódnak a gondolataim, Anya”- mondja, és nem baj, hogy nem tudja, hogy más évekig gyakorol, hogy elérje azt a zen állapotot, amibe ő ilyenkor kerül.

    DSC_0057

    Ezt a rajzot magának készítette, meg is kért, hogy írjam rá ISKOLÁS betűkkel a szöveget, aztán olyan jól sikerült, hogy azt mondta, benevezi az ORSZÁGVILÁGI rajzversenyre.

    “Az igazi férfi dudán játszik,

    vörös szakálla messzire látszik.

    Az igazi férfi mindig zord,

    az igazi férfi szoknyát hord.”

    Hát,így.

    DSC_0060

    Igazi fastfood: egy bio (ez a lilahagyma esetében nagyon fontos!!) lilahagymát felaprítottam, olíva olajon megpirítottam, majd jó sok zöldséget (fagyasztott) tettem rá, és felengedtem a tegnapi ketchup maradékával, amit vízzel mostam ki az edényből. Egy kis csomag fusillit tettem rá, és amíg elfőtt a lé, megpuhult a tészta is. Só. Ennyi.

    Na megyek kibicnek Barnabás doktor úr mellé.

    Megosztás:
    alma meg a fája

    5 perc a semmiből-Talán kilazul

    12283017_913458748723275_1489096621_n

    Bemerevedett a nyakam, és ez a merevség az elmúlt időszakban csak rosszabb lett. Először féltünk, hogy milyen lesz a Waldorf, aztán megláttuk, hogy a mi gyerekünknek nagyon jó, és nagyjából két hete, amióta elkezdődtek az iskoláról a beszélgetések, attól kezdtünk el félni, hogy valahogy, valamilyen úton-módon ki ne kerüljünk ebből a szabadságból és vissza ne kelljen fordulnunk.

    Jaj, csak legyen hely, csak felvegyék, mindegy, hogy jövőre vagy egy év múlva.

    Reccs, a nyakam, majd fejfájás, majd éles,hasító fájdalom deréktól fejbúbig. Jaj.

    Annyira vicces, hogy csak egy irányba tudok nézni, csak egyfelé, mereven, előre, talán még a szememet is alig tudom mozgatni a fájdalomtól. Ahelyett, hogy kimozgatnám, mindent ennek rendelek alá: a munkát, a főzést, a napi teendőket, inkább annak rendelem alá, hogy merre tudok nézni, csak nehogy rosszabb legyen…

    Aztán szép lassan elkezdem biccenteni. Látom az embereket,mosolygok, ahogy bemegyek a boltba, ahogy összefutok ismerősökkel a néptáncon, ráköszönnek a gyerekek Barnabásra a parkban, a postán, a közösségi házban. Ismerős arcok a bölcsiben, az óvodában, lassan mindenhol.

    Forgatom a fejem, és nem látom az állami oktatási rendszert, de azt igen, hogy nem süketültünk, vakultunk, bolondultunk meg attól, hogy kiléptünk. Jól megy nekünk a kilépés. Iroda nélkül dolgozunk, munkaidő nélkül dolgozunk, magunknak dolgozunk, szóval pontosan tudjuk, hogy a szabadság a legnagyobb kötöttség. Ott bizony saját rendszert kell teremteni.

    Tegnap este összebújva beszélgettünk, és szinte egyszerre jutottunk el oda, hogy ha nem veszik fel, akkor megpróbáljuk jövőre. Ha akkor sem, akkor megnézünk egy helyi Waldorf iskolakezdeményezést, ami még a Waldorfon belül is vadhajtásnak számít. Ha azt sem, akkor alsóban tanulókör, itthonoktatással.

    Mondom itthonoktatással.

    Valahogy lesz, valahogy jó lesz, biztosan jó lesz, mert még mindig kézenfogva megyünk az úton, ami már önmagában szabadság. Mindegy, hogy nem látjuk a végét, lustaságból, kényelemből, félelemből nem fordulunk vissza.

     

    Megosztás: