Itt is megtalálsz:
Browsing Category:

alma meg a fája

    alma meg a fája

    Fermentálás, szappankészítés, bio zöldségdoboz – új utak

    Huh, csupa olyan dologgal próbálkozom a napokban, amivel eddig még soha 🙂

    Egyik óvodás anyuka árul fermentált zöldségeket: sárgarépát, céklát, zellert, káposztát… Mivel mi eceteset nem ehetünk (de a savanyúságra nagy étvágyunk lenne), ez tökéletes alternatívának tűnik. Veszek tőle egy pár üveggel, megkóstoljuk, hogy nekünk melyik ízlik, aztán már csak egy pár zacskó parajdi só kell hozzá, és persze bio zöldség, és készülhet a kimchi, a savanyúkáposzta, és a rengeteg minden egyéb.

    Ha már a zöldségnél tartunk: a Zsámboki Biokert nagy zöldségdobozát rendeltem meg ezen a héten, ezen kívül pont tegnap küldtek az óvodába egy tájékoztatót, hogy az egyik környékbeli faluban megváltozott munkaképességű (enyhe értelmi fogyatékos, autista) munkatársakkal vettek át egy teljesen bio kertészetet. Nagyon drukkolok nekik és már össze is írtam, mennyi répa, cékla, zeller kellene… juj, van karalábé is! Na akkor azt is írok a listámra.

    Készül (már majdnem elkészült) Gergő elefántja. Tudom, tudom, ez előző bejegyzésben csacsit írtam, de abban a pillanatban, ahogy belemarkoltam a gyapjúba, és kivettem egy labdányi gombócot, már lehetett látni, hogy ebben egy elefánt lakik, nem pedig csacsi, de mindegy, mert szürke cirmos gyapjút rendeltem a fedéshez, az meg jó csacsihoz is, elefánthoz is 🙂

    Tegnap még beszereztem Barnabás viaszkrétáját (a karácsonyi vásárban, még jobb áron is sikerült megvennem, mintha rendeltem volna, ráadásul nem volt postaköltség sem), vettem gyapjút további cukiságoknak, és próbáltam letudni mindent, amit csak lehet, hogy hétfőtől már csak a sütik és a csomagolás maradjanak… tavalyi csomagoló papírt, chipboardokat, szalagokat használunk majd, mert annyi van, hogy én magam is meglepődtem, mikor a lenti nagy kamrában pakolásztam.

    A papírokon kívül még egy csomó hasznos holmit találtam: egy egész papírzacskónyi műanyag doboztetőt, legalább 5 vadiúj fakanalat (elfelejtettem, hogy vettem) és egy fém, üres (WTF??) bortartó állványt. Utóbbi pont jó lesz a mikró helyére, a mikrót ugyanis ünnepélyesen és örökre visszavisszük a pincébe. Egyszer már száműztük, mert nem használtuk, aztán felhoztuk, mert nincs konyha mikró nélkül, aztán rájöttünk, hogy de, van, merthogy azóta sem használtuk. Egy egész polc szabadul így fel, ami remélhetőleg jó pár dolgot elnyel majd…

    ————

    Hát, így ennyi az újítás. Egyébként pedig nyafka vagyok (mint mostanában folyton), bizonytalan és szétszórt. Holnap fogadó óra Barnusnál, valószínűleg az iskolaérettségről lesz szó, illetve a mozgásfejlesztésről, úgyhogy nagyon kíváncsi vagyok, mit mondanak, mit javasolnak, de egy biztos: akkora szeretettel fordulnak Barnabás felé, hogy teljesen biztos, hogy a legjobbat akarják neki.

    Megosztás:
    alma meg a fája

    Pirosodó – 1. nap

    Tegnap egész hosszasan beszélgettünk Ádámmal, hogy miért nem megy ez az egész nekünk, és hogy nagyon tudatosan kell tennünk érte, hogy valahogy egy élhető, stresszmentes, gördülékeny légkört tudjunk teremteni, mert ez így… nos, szar.

    Senki nem érzi benne jól magát.

    Pici lépésekkel indulunk, és végiggondoltuk, hogy mik azok a történések, amik bosszúságot okoznak reggelente és olyanná teszik az indulást,mintha valami  groteszk társasjáték lenne, ahol az a szabály, hogy egyet léphetsz előre és utána mindig kettőt kell hátra.

    Az első nap reggelén az alábbi dolgokat csináltuk másképp. (Igen, ennyire ügyetlenek, esetlenek, rosszul gondolkodó szülők vagyunk, de ez van,nincs mit szépíteni.)

    • reggelizni, készülődni csak pizsamában lehet. A leeszi, leissza, lefogmossa hármasfogat minden reggelünket megkeseríti.
    • el kell tenni a kutya tálját az előszobából-sajnos ahol víz van, az borulhat (és nálunk borul is) és indulás előtt csurom vizes Gergőt öltöztetni egy horror.Minden reggel.
    • venni kell egy gyógyszer elosztót (ez ma feladat lesz nekem, szóval irány a patika), ahova kirakom a vas-b vitamin-homeopátiás bogyó- d vitamin mindenfélét, és bár a cseppentős-kanalas dolgokat még így is öntögetni kell, legalább ezekkel nincs gond.

    Még rengeteg tippet olvastam a neten, ezek között van számomra teljesen abszurd is

    • aludjanak a másnapi ruhában a gyerekek,és csak felkel és megy
    • ne mosson fogat, majd eszik a kocsiban egy almát
    • pizsamában viszik be a gyereket és ott öltöztetik át

    de amilyen állapotok a mi családunkban uralkodnak, én már semmin nem csodálkozom, és szívből kívánom, hogy ha valaki ezekben találja meg a megoldást, sikerüljön neki.

    Középutas megoldás, és talán működhet is, hogy rendszeresítünk egy cd-t, ami bizonyos ütemtervet ad addig, amíg meg nem tanuljuk a ritmust, a helyes (vagy legalábbis működő) időbeosztást. Ennek a lényege abban áll, hogy nagyjából 3 és fél perc egy zeneszám, ennek elégnek kell lennie egy öltözködésre (ha ki van készítve a ruha), nekünk a kávézásra, egy tisztába tételre (igen, Gerusz még nem szobatiszta), egy csizma+kabát+sapka+sál felvételre és így tovább. Talán működhet, és talán élvezetesebb így, mint a “siess már”, “ne csináld már, hogy még mindig alsónadrágban vagy,Barnabás” és az “Ádám!!! Az Isten megáldjon, TE IS???”.

    Jelentem, mindent egybevéve az első nap megugrottuk a fél 8-as indulást, ami azt jelenti, hogy Barnabás 8-ig, Gergő fél 9-ig beért. Ha csak útközben nem történt valami, amiről még nem tudok…

    Tudom, hogy egy fecske nem csinál nyarat, de elszántak vagyunk és nagyon szeretnénk, ha mi is egy összehangoltabb, kevésbé zaklatott, boldogabb családdá érhetnénk.

    —————–

    Update: délben csörgött a telefon, hogy Gergőkének se cumisüveget, se cumit nem pakoltunk.A gyereknek elég kevéssé komplikált a délutáni alvása: megissza cumisüvegből a langyos kókusztejet, betömi a cumit a szájába és alszik 2 órát egyhuzamban.

    El kellett hoznunk, mert nem tudott elaludni, csak keservesen nyöszörgött. Hogy is írná a társasjáték? Lépj vissza három mezőt és egy körből kimaradsz…

    Megosztás:
    alma meg a fája, mindennapok

    Iskolaérettség

    Előre leszögezném, hogy most nem Barnabásról lesz szó. Azt, hogy ő iskolaérett-e, még nem igazán tudjuk eldönteni, van azonban egy-szerintem-legalább annyira fontos tényezője az egyelőre sokismeretlenes egyenletnek,mégpedig az, hogy a CSALÁDUNK iskolaérett-e.

    És erre egyelőre egy nagyon határozott nem a válasz.

    Rengeteg olyan édesanyát és édesapát ismerek, akiknek ez simán megy, majdhogynem dalolva, örömmel. Nekünk nem megy.

    Véletlenül sem önostorozásnak szánom, tudom, hogy sok dolgot letettünk az asztalra, de minden nap gombóc van a torkomban, mert nem, nem, nem, sehogysem sikerül nekünk ez a “szülősdi”.

    Nincs meg a gyerek csizmája. Nem száradt meg a melegítője, a többi meg nem tudom, hol van. Bokazoknit vett fel télvíz idején. Kell bevinni almát, mogyorót, törölközőt. Nincs meg a váltócipő, a harmadik sálat hagyta valahol benn a héten.

    Egyébként sem sikerült reggel felkelni: hiába, mindketten hajnalban aludtunk el a gép előtt, munka közben. Nem öltözik a gyerek, visszafeküdt, már fél nyolc van, nem vette be a vitaminjait.

    Ó,a francba, át kell tenni az autósüléseket és elfogyott tegnap este a leves, levest pedig minden nap kell bekészíteni, nincs mese, az nem lehet, hogy mindenki vígan kanalaz, ő meg nem.

    Elfelejtjük az igazolást, összegyűrődik a kérvény, kimegy a fejemből a fogadó óra, csak az van benne, hogy hajnalban már a kórházban voltam, vérvétel, hétfőn kontroll, remélem rendben lesz minden, és tudtam, nagyon alaposan észben tartottam, hogy van ma valami kettőkor, de nem jutott eszembe. Pedig fel is volt írva.

    Gergőnek két nap után megint folyik az orra, semmit nem alszunk éjjel, ha pedig aludhatnék, akkor sem tudok,csak sírok, sírok és sírok: újabb barátot vesztettem el, újabb vállt vállnak vetve harcoló sorstárs lett angyal a héten. Jól ismertük egymást, minden héten beszéltünk, tudtam, hogy nem sikerült a kemó neki, aztán megint nem, majd végül a harmadik sem. Kicsi gyerekek maradtak édesanya nélkül, most főznék, segítenék, de csak pénzzel tudok: nem múlik a láz, nem múlnak a rosszullétek, nem megy felfelé az a vérnyomás, úgyhogy hétfőn megint kórház,és persze névnapi zsúr a csoporttársnak, van-e fekete mellény a fellépésre, juj, aznap van Gergőke bölcsijében a mézeskalács buli, és persze karácsonyi csúcs a megrendelőknél.

    És öltözz már, siess, elkésünk, már megint mit felejtettél el? Itt a telefonod, elromlott a kuplung, elfáradtam, nebassz-száznyolvanezer?? hát, majd valahogy, akkor gyere haza,vidd az enyémet, de nem érünk oda csak háromnegyed kilencre. És a daltanulás fél nyolctól van. Persze,bepakoltam a váltócipőt. Nem sírok, csak tehetetlen vagyok, hogy ennyire nem megy, hogy ilyen bénák vagyunk. Anyukám nem így csinálta, anyukád nem így csinálta, és ziláltak vagyunk, és vonszoljuk magunkat.

    Na jó, egy kicsit sírok.

    Na jó, zokogok.

    Eszembe jut Vekerdy, hogy nem állhatsz az almafa alá és nem üvöltözhetsz az almával, hogy pi-ro-sod-jál már!!! mert attól nem érik gyorsabban, de nekünk mégis pirosodnunk kellene, össze kellene kapni magunkat, vagy nem tudom, jé, azt sem tudom, hogy hogyan kezdjem vagy kezdeném.

    Nem vagyunk túl jó szülők.

    Megosztás:
    alma meg a fája

    Waldorf (ihlette) karácsonyi ajándék – Barnabás

    Elgondolkodtató volt a múlt szombati “milyen a jó játék?” workshop. Bő két órán át hallgattuk, megéltük és egy életre megjegyeztük, hogy milyen a jó játék, választ kaptunk arra a jelenségre, hogy “térdig ér a játék, mégsem játszik a gyerek” és megértettem azt a hihetetlenül dermesztő jelenséget is, hogy a gyerekem úgy igazából egyetlen játékához sem kötődik.

    Komoly tükör volt az a két óra.

    Aztán valahogy minden elcsendesült, én pedig két dolgot fogadtam meg:

    • ha csak lehet, áruházban nem veszek játékot, csak webshopban vagy kézműves vásárban
    • a lehető legjobban próbálom szűrni a zajt, a szemetet és előtérbe helyezem a formát, a játék anyagát és a minőségét is.
    • ugyanakkor az is szempont, hogy 2015-öt írunk, én pedig egy ízig-vérig a mában élő, élénk, színes óvodás kölyök anyukája vagyok.

    És akkor jöjjön a nagy válogatás, ezt kapja Barnabás idén Karácsonyra:

    Untitled design (22)

    1.,  Magyar Népmesék társasjáték– ezzel tulajdonképpen az egész család gazdagodik:) Társasozni jó, ennek ráadásul a célja és a mondanivalója is szívet melengető, ráadásul maga a játék 20-40 perc, ennyi pedig belefér egy hétköznapon is.

    2., Fa egyensúly tábla -remek fejlesztő játék, Barnabás pedig amúgy is az ügyességet próbára tevő játékokat kedveli. A tesóm biztosan részletesen el tudná mondani, hogy mit fejleszt még, de nekem annyi bőven elég, nagy valószínűséggel imádja majd a gyerek. Először egy külföldi, kifejezetten drága, Waldorf játékokra szakosodott webáruházban láttam ilyet, és nagyon megörültem, mikor itthon is rábukkantam valami hasonlóra – az eredeti ár töredékéért.

    3., Parázsfuvolácska jegyek  – nagyon jó kritikákat olvastam róla,izgalmas előadásnak ígérkezik. Mesejáték, nem túlbonyolítva.

    4., Stockmar méhviasz kréták – ezt nem is kell tovább ragozni: puha, élénk színű, kézbe simuló kréták.Ilyenekkel rajzolnak az óvodában, Barnabás pedig nagyon megszerette.

     

    Megosztás:
    alma meg a fája

    Láncreakció

    12272682_903490469720103_555586559_n
    Volt a házunkban egy Büdös Vécé.
    A Büdös Vécé nagy ellenség volt, hosszasan csatáztunk vele. Olyan volt, mintha egy bűzös fekély, rothadó daganat lett volna, mi pedig jobb híján ignoráltuk: bezártuk az ajtót, peraktunk pálcikás illatosítót és sose mentünk be oda.
    Majd egyszer kibontjuk a falat – mindig ezt mondtuk. Majd egyszer.
    Mert a vécéből,a lefolyóból, a mittudoménhonnan nem jöhet a szag, hát akkor passz, marad a ventilátor és a “majd egyszer”.

    tovább

    Megosztás:
    alma meg a fája

    Karácsonyi listaírás

    paravan-felsovel-2-polcos-terelvalaszto
    A Rendteremtő Karácsonyi Készülődése elkezdődött, és ebben az évben én is végigcsinálom a programot.
    No nem azért, mert már a Karácsonyra készülődöm. Még nem, nagyon nem. Nálunk csak most lett vége a Szent Mihály időszaknak, épp csak belelépünk Szent Márton körébe (erről majd írok), utána még Miklós és Advent következik… szóval nem, ez nem a jingle bells.
    Inkább egy lassú, komótos készülődés.
    Vagyok olyan szerencsés, hogy a világ legalaposabb, legprecízebb, semmin-meg-nem-lepődő Szilvije jár hozzánk minden héten. Elmondhatatlan, mennyi jót hozott az életünkbe és minden alkalommal megemelem a kalapom a munkabírása, derűje és végtelen kedvessége előtt.
    Klassz nő nagyon, rengeteget segít, konkrétan az ép elmémet köszönhetem az ő rendszeres látogatásának.
    Úgyhogy a karácsonyi takarítás mint olyan, idén kimarad: ő mindent megcsinál, összerak, kialakít, sallala, nekem valóban csak a szortírozással, szanálással kell törődnöm az előkészületek során.
    ———————
    És akkor az első hét feladata: írd meg a karácsonyi listákat.
    Az, hogy mi lesz a főfogás Karácsonykor, az nem kérdés: kacsa lesz most is, valószínűleg naranccsal és almasziruppal, mazsolás rizzsel és krumplival. Pipa. A körítés, ingyom-bingyom meg majd kiderül menet közben.
    Karácsonyfa: évek óta nálunk az az advent, hogy estéről estére díszítjük a fát. Beszélgetünk, forralt bort iszunk, készülődünk. Idén sem lesz másképp. December 24-én biztos, hogy csak mi leszünk, nem jön senki, és talán 25-én jön majd mindenki, aki szeretne, aztán pedig újra magunk leszünk.
    ———————
    Ajándék: minden kedves rokont megkérek, hogy ne vegyenek a gyerekeknek játékot. Egy kicsit sem. Egy műanyag kisautót sem. Olyat vegyenek, amivel a gyerekek JÁTSZANAK, mert ismét egy óriási halom félkerekű autót és egyéb törött lomot dobtam ki, és kezdem nagyon unni.
    Rengeteg klassz játék van, aminek örülnének, és rengeteg olyan koncert/előadássorozat/mesedélután, amit tudom, hogy élveznének.
    Idén két dolgon gondolkodom: paravánon és bábokon, mert Barnabás nagyon sokat és nagyon szívesen bábozik. A Waldorfos paravánt egyébként ezer dologra lehet még használni: lehet könyvespolc, elárusító stand, kiskuckó, mászóka, többszintes ház… tényleg csak a fantázia szab határt, abból meg nincs hiány.
    Igen, ahogy így gondolkodom, a gyerekek játékához most ez áll a legközelebb: egy paraván, és rengeteg báb, amikkel önmagukban is lehet játszani. Az külön királyság, hogy bővíthető a készlet és mindig az aktuálisan őket érdeklő helyzethez lehet újabb bábokat varrni/venni, továbbá az is plusz pont, hogy nem valami több darabból álló dologról beszélünk, ami értelmét veszti, ha egy alkotóeleme is hiányzik.
    Sok báb, ujjbáb, kesztyűbáb, filcbáb és egy paraván. 
    Meg néhány mesekönyv, egy-egy gyapjú mellény és színház/koncert/kiállítás jegy, amit élményre válthat a gyerek. 
    Megosztás: