Itt is megtalálsz:
Browsing Category:

alma meg a fája

    alma meg a fája

    Dühös vagyok én nagyon-nagyon csalódott.

    Köszönöm, de nem azért írtam be a gyereket ügyeleti időre, mert

    • lusta vagyok
    • zavar Barnabás
    • unatkozna a gyerek
    • rákos voltam és gyenge vagyok
    • mert nem bírok két gyerekkel
    • mert gonosz vagyok
    hanem mert dolgozom.
    Dolgozó anya és dolgozó apa. 
    Mindketten dolgozunk.
    Van, hogy hétvégén is.
    Egyszerűen döbbenetes, hogy ebben a világban csak az orvos, az auchan pénztáros, a zöldséges, a titkárnő és a tanárnő a dolgozó. Igen, nekünk ilyen munkánk van, de ott kell lenni, tárgyalni kell, megbeszéléseket tartanak és… á, egyszerűen sírni volna kedvem.
    Nem szeretem, ha “megengednek” nekem valamit “tekintettel az állapotomra”. Valami olyasmit, ami másnak kérdezés nélkül jár.
    Sokat gondolkodom egyébként Gergőke óvoda előkészítős dolgán is: van-e értelme annak, hogy folyamatosan ő legyen a legkisebb a csoportban? Nem tudom, nem hiszem. Csodálatos lett volna, ha az általam legszuperebb pedagógushoz kerül a másik gyerekem is, de nem bármi áron. Pláne nem úgy, hogy valaki sutyiban meg-en-ge-di, mert hát jaj, de nehéz nekünk, és csak most, csak nekünk, nodeaztán.
    Nem szeretem az ilyet. Nincs ingyen kenyér, ingyen lehetőség, ingyen menet. Előbb-utóbb mindennek megvan az ára, az élet már csak ilyen. 
    Holnap szülői: én egy dolgot fogadtam meg – hogy kussolok. Egyetlen árva szót sem szólok, és megteszem magamnak azt a szívességet, hogy később reagálok.
    Dühös vagyok, csalódott és nagyon keserű a szám íze.
    Megosztás:
    alma meg a fája

    Hát idefigyelj, te tűzrőlpattant, vehemens, borzalmas, erőszakos kis emberi lény!

    Pont azt teszed, amit gondolok: az anyáddal szórakozol!
    Hogy a büdös, retkes búbánatban tudsz 5 hete a nyakamon lógni? Hogy a jó nyomorult életbe fertőzöd vissza magad újra és újra, hogy zöld takony jöjjön az orrodból? És mindennek ellenére hogy nem fekszed végig a napot? Miért rohansz, üvöltesz, kellemetlenkedsz, nyígsz, kácsongsz, cucorogsz és rosszalkodsz folyton?
    Miért??? 
    Jó, rendben, odaülök melléd az ablakba, ha már bábozni nem akarsz, csak előszedetted velem és otthagytál. Okés, megválaszolom ezt a mailt, aztán felülök az ablakba.
    Te ne, te ne, te ne röhögj… 
    Mit nézel? Igen, ez az eső. Hallod? Kopog. Kipp-kopp, pliccs-placcs, tiszta víz minden. Oké, már mindegy, dugjuk ki a kezünket. Majd legfeljebb megint éjszaka dolgozom…
    Dugjuk csak ki: látod? Eső.
    Ilyen az eső illata. Ilyenkor a szomjas virágok inni kapnak, a szőke kisgyerekek orra pedig nedves lesz, mint a kutyáké.
    Gyere, na, ide tesszük a párnát, hajtsd ide a fejed. Szeretlek. Nagyon-nagyon szeretlek. Szeretem a meleg kis testedet, szeretem a párnás kis kezedet, szeretem a gyönyörű szempilláidat, végig is puszmákolom őket. 
    Bocs, ezt fel kell vennem, de közben simogatlak, simogatlak, csak maradj csendben.
    Nna, ez jól ment, ügyes voltál.
    Almát kérsz? Várj, hátha elérek az asztalig a lábammal, és valahogy meg tudom markolni a kis műanyag edényt, amiben az alma van. Vicces, ugye? Na próbáld te is, így, igen, mozgasd azokat a kis hurkás görcs lábujjaidat.
    Gyere, na.
    Hát beszéljünk komolyan: itt ragadsz velem? Ezt akarod? Mert én… én… én… 
    … én is.
    Ne félj, nem bánatomban sírok, csak nagyon nehéz a szívem. Zsákutcába futottam veled, és ennek véget kell vetni.
    Köszönöm a zsepit. Kifújjuk, így ni. Na. Látod? Már vége is.
    Na figyelj, Rumcájsz, kössünk alkut: legyen 3 nap. Muszáj, Gerusz, és még így is nehéz lesz: éjszakába nyúló gépelések, zsúfolt, munkával teli gyerekmentes napok, találkozók és átvirrasztott-szerkesztett-szövegírós hajnalok.
    Hát idefigyelj, te tűzrőlpattant, vehemens, borzalmas, erőszakos kis emberi lény! Segíts nekem, hogy  jó legyen, hogy jó lehessen, hogy jó lehessek neked. 
    Segíts, hogy jó anyukád lehessek.
    Na gyere, adj egy puszit és hallgassuk tovább az esőt, szagolgassuk egymást és hajoljunk olyan közel, hogy összekuszálódjanak a szempilláink. Gyere, Kismackó, szórakozz az anyáddal.
    És ne haragudj, hogy kitúrtalak itthonról akkor, amikor még nem voltál készen rá.
    Megosztás:
    alma meg a fája

    Nálunk nem volt gyereknap.

    Nem, nem felejtettem el. Mehettünk volna ugrálóvárba, körhintára, játszóházba, vursliba, dodgemezni, Városligetbe, Alma koncertre és ringatóra.
    De nem mentünk.
    És nem kaptak semmit. 
    Fel sem merült, hogy gyereknap van.
    Ugyanúgy szeretgettem meg őket, mint máskor. Ugyanúgy bújtunk össze reggel, mikor bekuckóztak mellém az ágyba, mint máskor.
    Évi ugyanúgy küldte a tepsi almás pitét, mi pedig ugyanúgy vetettük rá magunkat, mint máskor.
    Ugyanúgy építettek, legóztak, ölték egymást, itták a langyos csipketeát és rajzoltak a teraszon, mint máskor.
    Borzasztó hálás vagyok, hogy így alakult az életem. Van fedél a fejünk fölött, van munkám, Medvének is van munkája és működtetni tudjuk az életünket, így a gyerekeink ebből a szempontból biztonságban érezhetik magukat. Minden áldott nap azért dolgozom, hogy legyen úszóbérlet, bábszínház, pamut ruha, méregdrága ortopéd szandál, gondosan válogatott étel és persze bicikli, eper, néha mozi, játszóház. Minden nap elmondom Gergőnek, hogy egy “Göndör tróger vagy, aki bearanyozza az életem” miközben felveszem, belefújok a hasába és összevissza puszilgatom, miközben ő gurgulázva kacag.
    Barnus nem ilyen. Őt este kell szeretni, lágyan végigsimítani a homlokát, összedugni az orrunkat, betakargatni a vállát (ez nagyon fontos!!) és akkor elmondani neki, hogy “Mikor megszülettél, a világ egy sokkal jobb hely lett” és hogy “annyira jó nekem, hogy veled lettem Édesanya” mert az általad szót még nem érti.
    Tegnap a kuckójukat csinosítgattuk: Gergő szobájából lomtalanításra került a bézs kanapé, így most szinte táncolni lehet, akkora a hely. Gyorsan be is lakták, most legók, fa vonatsín hegyek és egy óriási dömper van a helyén, a felszabaduló falfelületre pedig falmatricát terveztem – olyat szeretnék,ami tábla hatású, tehát firkálhatnak rá és letörölhető.
    Együtt ebédeltünk: sült citromos kelbimbó volt (ha még ettetek finomat!!) és rizs, aztán Gergő szundikált, Barnabás inhalált (asztma. még mindig.), mi pedig alagsort pakoltunk Medvével.
    Aki volt már nálunk, azt tudja, hogy ez mit jelent 😀 Nos, örömmel jelentem, hogy a szombati lomtalanítás után mindkét garázs szellős, átjárható (először áttekinthetőt írtam, de gyorsan kitöröltem, mert nem szép dolog hazudni), bár a rendezettől még messze van. A kép kicsit Kusturicára hajaz, Medve autójának, Szürkebarátnak a teteje fullra megrakva minden lommal (és ez már a második kör!)
    A lépcső aljánál van egy picurka hely a régi kémény és a spájz fala mellett oda polcokat terveznék, sima konzolos polcot, kerti papucsoknak, kinti cipőknek, alá pedig csepegő tálcát a gumicsizmáknak.
    Haladunk, haladunk, a gyerekek nagyon élvezik az alagsori bújócskát 🙂
    Megosztás:
    alma meg a fája

    Napfényes délutánok

    Gergőke itthon van velem a héten, és ez csodálatos, felemelő, léleksimogató érzés.

    Na jó, nem.

    Fogalmazzunk úgy, hogy nem annyira idegtépő, mint amennyire gondoltam, hogy az lesz.

    Változik. Talán már csak minden második órában veri magát a földhöz a hisztijében. Talán már 20 percre is leköti egy-egy játék. Könnyebb, mert mondja, mit szeretne, inni, enni, kérem, ebéd, kaka – nem pedig csak visít.

    Délután kiülünk a teraszra, napozunk egy kicsit, majd uzsonnázunk, aztán újra valamivel elszórakozunk, és mielőtt teljesen összeomlanék a fáradtságtól, hazajön Medve.

    Az uzsonnán egyébként osztozni szoktunk, beülünk a hintaágyba, lóbáljuk a lábunkat, és csak nézek a kis szülinap-bitorlóm szemébe, és arra gondolok, hogy ez jó. Jó. Nagyon jó.

    A kedvenc uzsonnánk pedig a mangós almapüré.

    Szeretjük palacsintával, házi csokis keksszel, pár szem mazsolával, egy kis eperrel, de jó magában is, nagy kanállal 🙂

    Megosztás:
    alma meg a fája

    Ó, jaj, fiúk

    – Anya, én már mindent megszerveztem, elgondoltam, kitaláltam, és arra jutottam, hogy a szádban kell hazavinni, mert ott van biztonságban, melegben. Az én számban is jó lenne, csak én folyton beszélek és félek, hogy megrágnám, és akkor baj lenne.

    – Ühüm, de vedd a cipőd, öltözz, siess, aham… – egyáltalán nem éreztem a felém robogó vonatot.
    – És nagyon szép kis élete lesz, én nagyon el kell nevezni, legyen mondjuk Guszti, de ha lány, akkor akkor Guszta.
    – Oks.
    – Akkor le is szedem a csúszda tetejéről, de lehet, hogy terhes és akkor többen lesznek. Anya, hát nem csodálatos, hogy lesz egy CSAPAT GILISZTÁNK??
    Az utána következő 15 perc elhomályosult. 
    Mert akkora mákunk van, hogy talált még ötöt, igaz, egyre rálépett, és a többi négy is halott volt. Fagyott.
    És nem, nem tettük be őket a számba. 
    De, betettük a kocsiba, a bőr kárpit nagyon hálás volt érte.
    Igen, a ráléptem-demégél-ugyeanya gilisztát is.
    Frankón nem tudok annyit inni, hogy elfelejtsem.
    … és biztos vagyok benne, hogy ez nem az utolsó: B lovag minden állatnak nagy barátja, megmentője, védelmezője és semmitől nem fél. 
    Igen, a kismadár igazi, de engem nem a madár aggaszt igazán, hanem a megcsillanó fény és a kihívás Barnabás szemében.
    Megosztás:
    alma meg a fája

    Újabb tételek a listámon:)

    A 101-1001-es listán  újabb tételeket pipálhatok ki!
    Barnabással Bábszínházba mentünk, ez volt az egyik szülinapi ajándéka…
    A Bábszínházban néztük meg a Túl a Maszat-hegyen Presser-Varró darabot, és elképesztően jó volt. Annyira, hogy meg is ihletett, úgyhogy újabb művésznapló készült egy onnan vett idézettel, csak egyszerűen még nem volt időm befejezni, mert hol az egyik gyerek nyíg, hol a másik.
    Barneszka itt jön kifelé a betegségből, azért olyan kis karikás a szeme, és mivel a színházteremben természetesen tilos fotózni, így csak a bábkiállítást fényképezhettük le, és naná, hogy azon belül is megtalálta az egyetlen komondort. 
    Ez volt a második Bábszínházas élményünk most a télen, de tuti, hogy tavasszal is megyünk, ugyanis megvettük Húsvét vasárnapra a jegyeket, akkor Misi Mókust nézünk hármasban, Gergő ehhez azért még nagyon pici.
    …………
    A másik szuperség egy kicsit régebbi: megfogadtam, hogy az idei tél nem múlhat el szánkózás nélkül, úgyhogy…

    Megosztás: