- lusta vagyok
- zavar Barnabás
- unatkozna a gyerek
- rákos voltam és gyenge vagyok
- mert nem bírok két gyerekkel
- mert gonosz vagyok
alma meg a fája
Gergőke itthon van velem a héten, és ez csodálatos, felemelő, léleksimogató érzés.
Na jó, nem.
Fogalmazzunk úgy, hogy nem annyira idegtépő, mint amennyire gondoltam, hogy az lesz.
Változik. Talán már csak minden második órában veri magát a földhöz a hisztijében. Talán már 20 percre is leköti egy-egy játék. Könnyebb, mert mondja, mit szeretne, inni, enni, kérem, ebéd, kaka – nem pedig csak visít.
Délután kiülünk a teraszra, napozunk egy kicsit, majd uzsonnázunk, aztán újra valamivel elszórakozunk, és mielőtt teljesen összeomlanék a fáradtságtól, hazajön Medve.
Az uzsonnán egyébként osztozni szoktunk, beülünk a hintaágyba, lóbáljuk a lábunkat, és csak nézek a kis szülinap-bitorlóm szemébe, és arra gondolok, hogy ez jó. Jó. Nagyon jó.
A kedvenc uzsonnánk pedig a mangós almapüré.
Szeretjük palacsintával, házi csokis keksszel, pár szem mazsolával, egy kis eperrel, de jó magában is, nagy kanállal 🙂
– Anya, én már mindent megszerveztem, elgondoltam, kitaláltam, és arra jutottam, hogy a szádban kell hazavinni, mert ott van biztonságban, melegben. Az én számban is jó lenne, csak én folyton beszélek és félek, hogy megrágnám, és akkor baj lenne.