Itt is megtalálsz:
Browsing Category:

mindennapok

    mindennapok

    Nyáridő van, tikkasztó

    aszfaltot megolvasztó

    perzselődünk, ég a bőrünk

    úgy tüzel, hogy borzasztó.

     

    Ezt éneklik a gyerekeim egész álló nap. Elkapott minket egy hasmenéses-hányós vírus, úgyhogy szobafogságban vagyunk és csak a teraszig merészkedünk. Ott megalkottuk Tüskét, a nemezhalat és ma elkészül párja, Böske is, ha lesz elég erőnk, bár szerencsére úgy fest, ma már csak az erőnket kell visszanyerni.

    Nehéz, nyűgös, veszekedős-összezörrenős időszak ez,Medvével nehezen értjük egymás szavát a gyerekeket is megviseli a meleg, és én is a lehető legrosszabb formámat hozom most.

    Van ilyen.

    Ilyenkor messzinek tűnik az almás-diós baracklekvár, a diavetítő, aminek segítségével Barnus a hangosolvasást gyakorolja, a kókuszolajos hideg zuhanyok, de nem baj, kell ez is, van helye ennek is, az ember nem lehet mindig őőőőőőőrülten boldog -szerintem. Van, hogy az épp elég és a talán még elég között lavírozva, detox teával a kézben és egy behűtött törölközővel a tarkón kell egyensúlyozni, de…

     

    Innen lesz szép újra a felhőtlen boldogság.  Szombaton fodrász, jövő héten Kolosnak oltás, pedikűr, 3 megbeszélés majd újra a Balaton, addig meg előkeresem a könyveket, amiket el akarok olvasni, a ruhákat, amiket el szeretnék ajándékozni és Kolosnak néhány új szettet,mert kezdi elhagyni a 68-as méretet is. Lélekben felkészülök a fogászati kezelésre (hihetetlenül hangozhat, de alig várom!), nagyon várom a mani-pedit, és a családi mininyaralást, szóval most egy kicsit magamba süppedek és polírozom a testem-lelkem, hogy mire jönnek a jobb idők,már szép legyen.

    20624626_1380243338711478_309714436_n

     

     

     

    Megosztás:
    mindennapok

    Ne ez egy olyan hely,

    ahova kötelező elmenni.

    Év óta készültem Káptalantótiba a Liliomkert piacra, most vasárnap pedig belebújtam egy könnyű len ruhába, felvettem a kedvenc piros papucsomat és meggyőztem Medvét, hogy semmi másra nem vágyik, mint velem piacozni.

    Nagyon szeretem benne, hogy nem nagyon kellett győzködni, így végre-végre…

    Hát, ez egy kötelező kör. Sokféle termék, szép gyümölcs-zöldség, elképesztően gazdag tárháza a manufaktúráknak, úgyhogy egy pillanat kellett, hogy elvarázsoljon, onnantól már csak lóbáltuk at egyre nehezedő fonott kosarat. Élő fuvolazene? Jazz? Gyógynövénykert és gluténmentes opció a bisztrókban? Igen.

    Vettünk kenyeret,magvasat, ropogósat. Vettünk barackot, lédúsat, zamatosat. Vettünk füstölt vajhalat és füstölt libamellet. Bio paprikát és paradicsomot. Szedret 1000 forintos kilóáron. Egy lenge kis zöld ruhát, egy selyemsálat a diabetológus doktornéninek. Fonott virágkoszorút, tökmagkrémet, mustárt.

    Pokrócon ebédeltünk , Medve bicskázta a finom falatokat (Gergőnek ez volt a csúcs) és  igazából még egy rozéfröccs jöhetett volna, de az autóút miatt már nem ittunk egyiken sem.

    káptalantóti

    Hazafelé megálltunk Kékkúton a forrásnál, barangoltunk még egyet Köveskálon és… hát, nagyon jó volt.

    Egyébként ez az egész nyári kétlakiság szuper dolog. Ahol wifi van, ott már dolgozni lehet, ahol van Aldi, ott már éhen nem halunk (GM kenyér, mentes sonka, mentes fagyi, friss zöldség), és amikor nagyon sok lenne itthon vagy otthon, akkor lehet cuccolni és mintha újra szabadságra mennék: egészen új ingerek, új környezet, itthon a barátok (helló Adri!), a könyvesboltok, a művészeti fesztiválok és A KÁD(!!!),otthon pedig a megszokott helyek, a strandok és a naptej illata… hm.

    Igazából mindegy. Ha a lelkemben rend van, akkor jó mindenhol. És most rend van.

     

    Megosztás:
    mindennapok

    Strandolunk

    Az az igazság, hogy strandolni (úgy, mint STRANDOLNI) mi Editéktől tanultunk. Mi inkább a lemegyünk, dühöngünk a tömeg miatt, fürdünk egyet, dühöngünk a vizes fürdőruha miatt, hazajövünk vonalon mozogtunk – eddig.

    Idén azonban (mert hát mikor, ha nem most, egy 3,5 hónapos csecsemővel,ugye) nekiálltunk strandolni.

    Ehhez persze be kellett szereznem jó pár dolgot, úgyhogy elmondhatom, hogy a Decathlon és a Pepco bűvkörében éltem a nyaralást megelőző napokban.

    1., (9)

    1.,Hűtőtáska. Először a kisebbet akartam venni, de végül a 26 literes (középső) mellett döntöttem. Az inzulin, a bébiétel, az innivalónk, a gyümölcsök mind-mind frissek maradnak benne, ráadásul összecsukható, jól tisztítható.

    2., A fekete kis mikroszálas törölköző. Kell belőle mégegy: a fekete tökéletes arra, hogy a saras-koszos lábakat letakarítsam, mielőtt bemennek a sátorba, de aztán a mosás után betettem a babahordozóba  és ott is maradt. Azóta nem izzad be Kolos háta, remekül szívja a babanyálat és nem melegít.

    3., A sátor. Mélyen megvetettem a sátorral strandra járó szülőket, aztán egyikpillanatról a másikra fordult a kocka. Egyszerűen imádom. Imádom, hogy nem szanaszét van minden, imádom, hogy UV-szűrős,hogy szellős kis kuckó Kolosnak, hogy a gyerekek könnyebben egy helyben maradnak, hogy zárható, hogy könnyen felállítható és hogy nem égtem be nagyon a strandon összepakolás közben sem. Csak 3-4x kellett szájbaverni magam vele és máris móka-kacagás lett a sátor összepakolása…

    4., Ez az összehajtható pokrós óriási találmány. Alulról szigetel, nem ázik át, a sátor elé szoktam teríteni és mivel mindig árnyékban vagyunk és valami fa alatt verünk tanyát (bazz, úgy beszélek,mint a kempingezés királynője), simán elvan rajta a baba.

    5., Színes, óriási strandtörölköző. Másra nem jó, de erre nagyon: vidám,színpompás, jó ránézni és jó érzés a felhőket bámulni róla.

    Órák hosszat.

    Olyan 3-körül szoktunk menni és van, hogy este 7-körül megyünk csak haza,addig óriás ásásban-építkezésben van Gergő, Barnabás úszkál, ficánkol, Kolos meg alszik, vigyorog vagy eszik. Én pedig úsztam. Volt, hogy egyedül.

    Tihanyban az apátságra nézve, Sajkodon a káprázatos,zöld hegyoldal alatt az öbölben, Füreden pedig az aranyhídban sikerült, ahol gyorsan, hangosan nevetve kívántam is: Istenem, még, engedd még, hogy éljek, mert ez nagyon-nagyon jó. Nem szeretnék mással lenni, nem szeretnék másokkal lenni, csak itt és most, a családommal.

    Fú, rengeteg helyen voltunk: kalandparkban, Fövenyesen a kertmoziban koncerten (wow!), a Tihanyi Piac Placcon (wow! wow!), és mikor itthon vagyunk, akkor sem vagyunk épp elveszettek: Ádám megfőzte a világ legfinomabb marhapörköltjét (találtunk új, szuper hentest!) és vettünk bio parasztsonkát (tényleg az, Adri,majd viszek.Tápmentes, bio, mindenmentes!),úgyhogy a jövő héten carbonara spagettit is eszünk, és borhét van.

    Meg öröm és hála.

    Még akkor is, ha a kölykeimet néha a Balcsában tudnám felejteni, olyan hülyék.

    Megosztás:
    mindennapok

    Insta-bővebben

    19965086_1360886203980525_646637340_n

    Kicsi Muci egyik bodyja. Kaptuk, imádom, és ahogy emelkedik és süllyed a kis mellkasán…. békésen…  Nincsenek szavak rá, mennyire szeretem ezt a kis szarost.

    20136301_1360886283980517_995307475_n

    Őt. Csöcsös Bonifácot. Dagadt Dezsőt. Jóképű Jónást. Szarmadzag Szarkagyurkát. Nem tudom megszámolni, hány puszit, simogatást, höcögtetést, döcögtetést, nyüsztőlést, gömbölyítést kapott.

    20121093_1360886273980518_1902094644_n

    … és ő is. Íme, gyerekek, ez az egyes típusú (!!!!) diabétesz mindennapi arca, épp 2,7-től indulunk felfele. A világát nem tudja. Ez sajnos teljesen kiszámíthatatlan nála még, mert MÉG MINDIG van saját inzulintermelése. Még mindig! Napról napra, sőt, délelőttről délutánra változik, úgyhogy egy ilyen reggeli rosszullét után simán elmegy úszni. Ez nem betegség, ez nem gyógyul meg, ez a libikóka az életünk.

    20134628_1360886247313854_1809894524_n

    És ez már pont egy ilyen vizes várakozás alatt készült. Ügyes, de sajnos ez is olyan, mint a kutya vacsorája: az intenzív kéthetesből egy teljes hetet és egy napot tudott menni, utána úgy elszállt, mint a győzelmi zászló,majdnem kórház lett a vége.

    20134495_1360886263980519_512474350_n

    Hogy ez a Mami miket ki nem talál? 😀 Itt épp a gyerekek nevét hozta hieroglifákkal, mert MÚMIA ESTET terveztünk:D Alig várjuk,hogy újra megnyíljon a Szépművészeti Múzeum, mert most nagyon benne vagyunk a múmiák, titkosírás (hieroglifák!) témakörben, illetve nagyon elkezdte érdekelni a történelem.

    20067760_1360886173980528_111232676_n

    Szeretik egymást. Barnus hosszú fél órákat el tud lenni Kolossal, semmilyen féltékenység nincs benne, és ezt leginkább azzal tudom magyarázni, hogy már elég nagy a korkülönbség kettejük között. Gergő -akármennyire is igyekszem- kimarad. Próbál kapcsolódni, de elég esetlenül csinálja, durván és sírósan. Már leültem Barnabással beszélni erről, úgyhogy kifejezetten figyelünk rá, hogy ő is be tudjon szállni a buliba és a nagy egymásra találásba.

    20067681_1360886180647194_1632734691_n

     

    Elég sok programon voltunk eddig már a nyáron- ez éppen a Skanzen egyik rendezvénye, Kaláka koncerten voltunk. Hát, ez kb. a Rolling Stones-nak felel meg a fiaim számára, groupie-ként megyünk utánuk a nyár folyamán,ők pedig első sorból nézik… az apjukkal. Én Kolossal róttam a köröket, hogy végre aludjon: a koncert utolós, de tényleg legislegutolsó hangjainál aludt el.

    20067550_1360886253980520_1945972938_n

    Azért sokszor teljesen vegán, amit eszünk. Az esetek túlnyomó többségében vegán, igen. Ez épp pirított, fűszeres csicseriborsó rizibizivel.

    20067505_1360886257313853_955101684_n

    Ilyen egytálételekkel szoktunk kitelepedni a teraszram ahl ugyan leszakadt az a nyomorult hintaágy, de a napozóágyamba telepedve még mindig kényelmes, a hintaágy állványára pedig felszereltem az Adamo hintát. Beszélgetünk, mesélünk, én kiviszem a gépem és dolgozom, a gyerekek meg elvannak.A háttérben pedig látszik, hogy a napon száradó ágynemű illatánál szerintem jobb terápia a világon nincs 🙂

    20067795_1360886230647189_1765639142_n

    Nagyon sajnálom ezt a szegény hintaágyat. Tavaly már megadta magát, apa varrt is rá új huzatot, de idén az is szétszakadt, pedig Gerusz egyik kedvenc fekvőhelye, illetve a kutyák is nagy előszeretettel hűsöltek alatta a melegben.

    20067844_1360886237313855_706747575_n

    Apropó, kutyák: itt épp Felhőt vágtam ketté, azaz kurtítottam a felére a kabátot így nyárra. Több kilónyi raszta lejön ilyenkor, megkönnyebbül, nagyon jót tesz neki a melegben. Teljesen az ilyen kutyusok szőrét levágni szigorúan tilos, a bunda ugyanis hőszigetel – nyáron hűt, télen fűt. Fokokkal hidegebb van a bundus alatt neki, mint ami a levegő hőmérséklete.

    20117605_1360886290647183_1579935295_n

    Sokan kérdeztétek, úgyhogy fel is teszem: na ez az a nyírfanedv, amit a DM-ben lehet kapni. Mindig, amikor valamelyiknek pocakgondja van (na basszus, ez így nálunk még nem hangzott el soha, az “anya, baromi nagyot fosssssssstam, hihihihi” viszont annál többször, mert varacskos disznók a fiaim), szóval mindig ezt adom először: 2x1dl általában rendezi a helyzetet.

     

     

    Megosztás:
    mindennapok

    Kérdések-mostanában

    Mire jó a nyírfanedv? – mindenre. Baktérium ellenes, immuntámogató, sejtvédő, emésztéskönnyítő, bélflórának nagyon jót tesz, arcpakolásnak gézmaszkra…

    Jó gyerekkönyv -érik egy új bejegyzés a könyvtári kalandokról, most nálunk Brúnó Kapitány megy nagyon.

    Milyen fesztiválra megyek?- ezen vagy fél órát röhögtem. Aztán rájöttem, hogy de,megyek, mert Kapolcsra megyek meg szabadtéri színházi fesztiválokra. Az számít?

    Mikor kezdjük az iskolaévet?- Ma elkezdtük. Mire kettőt pislogtam, túl volt az ötös szorzótáblán és a könyezetismeretet olvasgatta: most a gyümölcsök- zöldségek-konyhakert a téma, és milyen jó, hogy pont most! Ha szeptemberben akadt volna a kezünkben, már más lett volna, de így csak piacozunk és piacozunk majd végig a Balcsin! Pihentünk, jó volt, elég volt, nagyon nagy szükségünk van az extra hónapra úgyhogy indulás!

    Jó fényvédő krém – én évek óta a Bioderma pumpás gyerek napvédőjét használom. Szeretem.

    Mondjak jó zenét -most Palya Bea és Michael Jackson megy a kocsimban, ha nem a gyerekekkel vagyok.Ha velük,akkor ők választanak.

    Miket csinál már Kolos? -Jaj,nagyon cuki a dagadék. Oldalról hasra fordul, mosolyog, fogdossa a lábfejét teli szájjal vigyorog, gagyarászik… Olyan gyorsan múlik az idő.

    Iszol-e gluténmentes sört?- Nem szeretem a sört. Boros vagyok. Pezsgős. Vodkás 😀

     

    Jó, akkor most én kérdezek random dolgokat:

    • hol vesztek fürdőruhát?
    • ajánljatok Dörgicse környékén klassz éttermet, ahol van mentes kaja
    • van valakinek 60+ kilóval SUP tapasztalata? Van? Na akkor az tartsa magában, és írjon olyan, aki 80 körül próbálta 😀
    • tudtok olyan gazdaságot, kertet a Káli-medencében, amelyik tart nyílt órákat/látogatni lehet? Olyasmire gondolok, mint Zánkán a Gyógynövény-völgy, csak zöldség-gyümölcs kínálattal…

     

     

    Megosztás:
    mindennapok

    Nem alhatok

    “Mindegy, én úgysem alhatok, úgyhogy lesz időm megcsinálni”- mondtam, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne.

    És ilyenkor -hála az égnek- nem nagyon kérdeznek vissza, hogy miért nem. Természetesnek veszik, hogy a kicsi miatt,de nem, nem így van.

    Az úgy volt, hogy reggel Barnus furcsán kelt. Nagyon furcsán. Beadtuk az inzulint, megreggelizett, de valahogy előbb nyúltam a mérőért, így még időben elkaptam: 4,1 és zuhan. Majd hányt. Inzulin benn, vércukor esik, de nem marad benn az étel.

    Kómahatáron a gyerek.

    Na EBBŐL volt három körünk ma- eddig.Óránként beszélünk a Főorvosnővel, de a befektetést el kéne kerülni, hasmenéses-hányós vírus tombol az osztályon.

    Mostanra 5 kör.

    Nem, nem vírus. Nem, nem baktérium. Cukorbetegség.

    Küzdünk. Nap mint nap, láthatatlanul: nem, Medve nem kér szabadságot, én sem a beteg gyereket ápolom, hanem csak élünk. Nekünk ez az életünk. Vég nélkül, alvás nélkül, fáradhatatlanul és mindenek felett.

    Nincs szünnap, nincs ünnepnap, nincs betegszabi, nincs hétvége, nincs kikapcs: 0-24 van. Jó, hogy olyan munkám és munkaadóim vannak, akiknek egyetlen szóval sem kell magyarázni.Jó, hogy Medve munkahelye és főnöke olyan, amilyen:a gyerek az első, a család az első, és támogatják a végtelenségig az apaságban.

    Egyszerűen bele sem tudok gondolni, mivel néznek szembe azok a családok, ahol egy fizetésből nevelik a cukorbeteg /tartósan beteg/táplálékallergiás gyereket. Nos, nekünk kijutott a jóból: van ilyen is,olyan is, igaz, mindketten dolgozunk.

    A gyerekemnek szöveti vércukormérője, vékonyabb tűje, minőségi tápláléka lehet,jut fejlesztésre, eszközökre, szakemberre pénz. Nap mint nap szembesülök azzal, hogy milyen élet-halál kérdés ez sok családnál: az anya elveszti munkáját, rosszabb esetben nyomorognak, még rosszabb esetben az anya kiszolgáltatottá válik, az apa meg menekül a gondok elől – italba, nőkbe, gépekhez… míg szét nem esik a család az amúgy is bizonytalan kisgyerek körül. Végtelenül hálás vagyok, hogy ez nálunk nem így van.

    Úgyhogy mehetek a Decathlonba, egész hosszú a lista, hogy mit kell venni,mert Gergőnekbizony heti 4-5x itthon kell tornáznia, heti 2x meg csoportfoglalkozásra kell majd járnia. Egyelőre fel sem merülhet semmiféle oktatási intézmény sajnos 🙁 Kell lógós csepphinta, fittball, gördeszka, bordásfal… de nem számít semmimás, csak hogy Gergő jól legyen és fejlődjön.

    … no meg Barnabás jól legyen.

    És ehhez bizony nagyon de nagyon sokszor kell lemondanom az alvásról, kiszámíthatatlanok a napok, hektikusan élünk. Óriási szükségem van arra, hogy valahogy pótoljam az energiámat, és ehhez egy állati klassz dologra leltem rá: aquafitness. Tegnap voltam először, az első mozdulat után tudtam, hogy imádni fogom,és úgy is lett: szárazföldön ennyit képtelen lennék egyhuzamban mozogni, de a vízben… mennyei volt. Teljesen beleadtam minden erőmet, kimerültem, kifacsaródtam, de jót tett. Már be is jelentkeztem a következő órára 🙂

     

    Megosztás: