Bizonyos értelemben Füred és környéke már lerágott csont számunkra. Ismerek minden kötélpályát, játszóteret, nyilvános vécét (tavaly nyár végén voltam kisterhes, folyamatosan pisiltem), cukrászdát és strandot.

Mondhatnám, hogy egy elég unalmas nyárnak nézünk elébe.

Mondhatnám, de eszemben sincs.

A legjobb dolog a gyerekeimben, hogy (én vagyok az anyjuk muhahahaha), hogy nagyon érdekli őket minden, így finnyogás, szenvedés és lázadás nélkül hajlandóak (főleg Barnabás, ugye) minden újdonságot megnézni, kipróbálni.

Tavaly még kicsik voltak a tanösvényekhez, a Pannon Csillagdához, az alvás és a kezdő cukor miatt idő szűkében nem mertem elindulni a veszprémi állatkertbe és Kapolcs is kimaradt, pedig nagyon készültünk. Nagy örömömre egyre több étterem, bisztró készül mentes ételekkel, a CH-t egész pontosan meg tudom saccolni már ránézésre is, úgyhogy idén már bátrabban eszünk házon kívül… Tavaly a kedvencünk a Káli Gourmet volt és a Malackrumpli, idén is tervezünk visszamenni mindkét helyre.

Ha nem Balaton, akkor jógatábor Barnusnak, házassági évforduló, Mesterségek Ünnepe, és idén a szuper könyvünkkel bevesszük Budapestet 🙂

A szó klasszikus, vízparti értelmében nem megyünk nyaralni idén nyáron sem máshova, “csak” a Balcsira, szeptember első hetére azonban Medve lefoglalt egy családi pihenést az Őrségbe -csuda szállás, csuda hangulat, alig várom!

A napok óta tartópánik némileg csillapodott, köszi mindenkinek a kedves szavakat.

Verőfényes napsütés, Medve és Barnus a Balatonon, én pedig a két kicsivel itthon: jövő héten mi is megyünk és rengeteg intéznivaló van, mert hosszabb időt töltök a Balcsin. Vennem kell nyűhető nyári cipőket a gyerekeknek, a vidám kis Barnabás ugyanis nem sokkal ennek a képnek az elkészülte után akkora kacsaszarba lépett, hogy az apja szerint gyakorlatilag letakaríthatatlan 😀 (te jó ég, ez is mikor lett ekkora??)

Be kell még mennem az egyik munkahelyemre, szerdán mell-és hasi ultrahangra megyek, ahol megbeszélem a doktornővel, hogy ideje lenne egy tüdőröntgennek és egy mammográfiának is. Egy ismerősöm, aki szintén emlőrákos volt most bordafájdalommal küzd, így minden egyes pici diszkomfort óriásinak tűnik számomra is. Most h-i-r-t-e-l-e-n nekem is fáj a szegycsontom és majd’ beleőrülök és attól tartok ez már mindig így lesz – jobb és rosszabb időszakok váltogatják egymást és a legtöbb, amit remélhetünk, hogy egyre hosszabbak lesznek a lelkileg jó időszakok.

Kolos ma két hónapos, én pedig ma hajnalban azon morfondíroztam, hogy hova a francba tűnt el ez a két hónap? Aztán jobban belegondoltam és már vissza tudtam idézni: az első mosoly, a hallásvizsgálat, az öröm a gyerekek arcán, az éjszakai összebújások, a cirkusz a dédi körül, Karolina látogatása, Húsvét, fotózás, gyerekorvos, Kastély, vérvétel, és ó, megint itt tartunk vérvétel és szegycsont fájdalom.

Hiába mondom, hogy vége, sosincs vége. Mindig van valami, amit a biztonság kedvéért csekkolni kell. Idegőrlő. A legrosszabb az, hogy teljesen be tudom magam pörgetni ilyenkor, ennek pedig egyetlenegy oka van: van mit vesztenem.

Itt van a három csodás gyerekem, a férjem, én pedig rosszul kufárkodtam az időmmel. Az elmúlt egy évben túl sokat adtam magamból olyannak, aki nem érdemli meg: kimerítettem magam, szomorú voltam és aggódtam a jövő miatt, pedig pontosan tudni lehet, hogy ez nem tesz jót, nagyon nem. Így most ezzel a szegycsont fájdalommal még azt sem mondhatom, hogy a tökéletes idill – minden rendben helyzetben robbanna a bomba, mert… hát… elb@sztam.

Megint.

Túl sok félelem. Túl sok energia másra. Túl jól akartam csinálni. Nem volt szívem kipenderíteni – így viszont nekem lett rossz. Szívből remélem, hogy következmények nélkül marad.

Szívből remélem, hogy valami idegbecsípődés, gyulladás, akármi.

Mindenesetre emlékezni fogok rá. Soha többet.

A vasárnap este mindig a szervezésé. Átgondoljuk a hetet: hova kell menni, ki-merre lesz, mit csinál, intéz, szervez. Egyik barátnőm mondta, hogy a család bizony olyan, mint egy Kft. érzelmekkel – van vezetése, van vele munka, kell hozzá marketing, tárgyalástechnika, jó beszerzés… és tényleg 😀

Nos, ezen a héten nekünk ezek jutnak: Medvét bejelentettem bőrgyógyászhoz anyajegy szűrésre, megveszem a havi jóga előfizetést, kókuszvizet hozok Kolosnak a dm-ből, Barnus zeneiskolai jelentkezését is le kell adni. Az ipari mellszívó sem kell már,pláne, hogy igazából egy kalap szart nem ért – a kézi Avent sokkal jobban bevált, úgyhoy egy óriási pénzkidobás volt: majd’ 8000Ft volt az egység, amit meg kellett venni és havi 12 000 a bérlés. Grrrrr.

Az Ikeából kell még függönysín tartó, mert ugyan alapvetően kettőt vettünk egy karnishoz, de úgy lesz a jó, ha középen is meg van fogatva. Mivel két ablak van a hálóban, és a második szettből egyet feltettünk pluszban az egyik ablakhoz, így egy teljes, 2 darabos szettet kell még venni, hogy elég legyen. Igen,ezt Barnus vezette így le, ezzel is az év végi vizsgára gyakorlatozva, ami már a nyakunkon van.

Múlt héten Kolos benyakalt egy egész üveg nyírfanedvet, ezen a héten pedig kókuszvizet szürcsölget majd az anyatej mellé.A kókuszvíz egyébként a tápszert helyettesíti a melegebb éghajlaton, ugyanis elképesztő mennyiségű ásványi anyagot tartalmaz, a vitaminokról pedig nem is beszélek, úgyhogy azok a kisgyerekek, ahol anyunak nincs teje, ezt kapják nem a bocitej alapú hipoallergén tápot.

A héten már lenéz Medve Füredre, felméri a helyzetet, kicsit kiszellőztet és levisz pár holmit: kenyérsütőt, hálózsákokat, tisztítószereket és a porszívót, ilyesmiket.

Ezen a héten sok munka lesz, nekem kicsit csúszott a 6 hetes kontrollom, úgyhogy azt is meg kell ejteni és persze ott áznak a bodzatányérok a kamrában, az eperszezon kellős közepén vagyunk és…

Hát szóval van dolog bőven, ez azonban Gergőt egyáltalán nem zavarja és olyan mélyen alszik, hogy végigpuszilhattam a kilógó tappancsát és nem ébredt fel.

Beléptem Magdihoz a műterembe és rengeteg ecset, nagyvonalú rendezetlenség, igazi műhely- cseppet sem steril. Tubusok, tégelyek, ecsetek és fény, fény, úgyhogy eldőlt: szeptembertől művészképzősök leszünk Barnussal, mert ezt nem lehet nem szeretni.

Fullra járattuk a programokat ebben a 3-4 napban, voltunk mi mindenhol, úgyhogy most kezdem érezni a lábamat, a derekamat és a hátamat is, de megérte: Barnus csak úgy ragyog.

Nagyon jó most neki.

… mekkora eső! Hömpölyög, átmos, elmos és egy óriási fejfájással indult (apa hívott, hozzá se tudtam szólni, csak nyüszítettem), de aztán aludtam egyet és délután egy fejfájásűző kávé mellett már vidáman néztem, ahogy zuhog.

…mennyi élmény vár ezen a héten! Jön Karolina, megyünk porpasztell órára a gyerekekkel, Gergő jó eséllyel megtanul bicajozni, vár a Petőfi Irodalmi Múzeum és vasárnap is lesz valami szuper program, csak már nem emlékszem, mi 😀

… mennyire tud fájni a mell 🙁 Most rohant haza Medve az avent kézi mellszívójával, és meg kell mondjam, ezerszer többet ér, mint az ipari. Nem tudom, hogy ez hogy lehet, de így van.

… milyen cuki már ez a Kolos kölök. Ilyen cuki:

… mennyi erőt ad, mennyi bátorságot! Valahogy most érzem, hogy egészséges vagyok. Nem mentem CT-re. Megvolt  vérvétel, lesz egy mellkasröntgen, majd júniusban egy hasi uh, júliusban mammográfia (ha már nem szoptatok, de remélem, még de).

… micsoda könyvet találtam! Rettenetesen fáj a fogam rá, elég drága, de meg fogom rendelni még a héten valamikor. Mesélő Budapest a címe, a Kolibri adta ki, és elképesztő sétákat teszünk majd most nyáron Barnussal ennek a könyvnek a segítségével. Csodásan illusztrált, és ígérem, beszámolok a sétákról 🙂

Ebbe a képválogatásba bekerült még egy félbehagyott sorozat (The Good Fight), egy mosolygós kopaszkobak, egy gyerek multivitamin (beválni látszik), és a nagy varázslat, ami nem más, mint a nyírfanedv. Kolos issza minden étkezés után (ha cicizik) és minden étkezéshez keverek (ha pótlást kap). Pótlásnak bio rizstejszínt kap, abba teszek vitaminokat, ásványi anyagokat, és mint látható, valszeg életben marad… 🙂 Nem fáj a hasa, nyugodtan alszik, összességében sokkal jobba van, mint a tesói voltak – Kolos szintén tejérzékeny, így nála az első tápszeres étkezés után már el is tettük a dobozt, soha többé nem vettük elő és jelentem, azóta sem volt átsikított éjszaka vagy nyálkás széklet. Verem a fejem a falba, de ki gondolta volna, hogy a hipoallergén tápszer is tehéntej alapú, sőt, tiszta laktóz, csak a tejfehérjét módosítják…

Egy kép maradt csak ki, a Frosch cuccok, amiket 25+10%-os akcióban vettünk a dm-ben.Most a legnagyobb kedvencem az aloe verás öblítő, csak szagolgatom a ruhákat, nem tudom abbahagyni…

Rengetegen kérdezitek, hogy mit, miket szedek (vitaminok, táplálékkiegészítők, ilyesmi), úgyhogy régóta érlelődött egy ilyen poszt.

Igazából semmit nem szedek folyamatosan. Van egy óóóriási fiókunk telis-tele általam jónak vált cuccokkal, és azokból szoktam mazsolázni aszerint, hogy épp mit ettem, hogy érzem magam, mi akad a kezembe, úgyhogy nézzétek el nekem, de semmiféle rendszer nem lesz abban, amit írok.

Kezdem azokkal, amik évek óta vannak, valami miatt újra és újra megveszem őket:

Legalon. Egyszerű, gyógyszertárban kapható máriatövismag-kivonat, nagyon szeretem. Intenzív időszakban (kemó után, gerson méregtelenítés) napi 3×2 kapszulát szedtem, most napi kettőt, ha épp az jut a kezembe.

Huminiqum. Létezik belőle folyadék (na az borzalmas), kapszula (én azt szedem) és csoki is (ezt meg a gyerekeknek vettem egyszer és nagyon szerették). Nagyjából folyamatosan van itthon, ez nekem a tökéletes to-go varázsszer levertségre, fáradtságra vagy ha csak azt érzem, hogy szükségem van roborálásra.

JutaVit probiotikum. Nekem ez vált be. Jó áron kapható, eszi mindenki a családban, nekünk nem kell hozzá antibiotikum kúra. Kolos minden másnap kap egy kapszulát, Gergő és Barnus ételébe is belekeverem (B. már beveszi kapszulában) és én meg Ádám is rutinszerűen beveszünk egyet, ha gyengébbnek érezzük magunkat vagy valami épp nem stimmel a hasunkban. A konyhában is használom, mert remek startkultúra fermentáláshoz 🙂

D-vitamin. Őszintén megmondom, elég hektikusan szedtem. Valahogy a cseppentőset mindig elfelejtem, pedig az a legjobb. Most 4000NE-et szedek naponta, pici zselékapszulásat és így mindig bemegy az adag. Kolos a GAL K2+D3 cseppentőst kapja (konakion, vigantol meg ilyen cuccok helyett).

Ötödiknek egy olyat írok, amit viszont nem tudok beszedni, pedig jó lenne: ez a kurkuma. Nem megy, basszameg, egyszerűen nem bírom, fáj tőle a gyomrom, és mivel általában gyömbérrel keverve teszik a kapszulába, az a tömény indiai kifőzde szag, amit utána egész nap érzek, hogy jön a gyomromból… brrr. Nem megy. Egyik sem. Gyulladáscsökkentőnek vettem, mert az elmúlt 2 évben 80(!!!) körül volt a süllyedésem. Másnál már 35-40-nél daganatot kutatnak, nekem azonban a többi marker teljesen stabil volt, így csak a fejünket vakartuk, hogy ezt így hogy…? Most, a műtét után ettől az értéktől féltünk a legjobban: ha eleve 80-90 a süllyedés, akkor egy posztoperatív állapotban milyen lesz? És láss csodát: 28. Ja, nem. Most néztem, 29.

Egyébként meg ma mac&cheese (sütőben), teregetés és kávé a teraszon, egy limonádé és… lassan indulhat a nyár.