Ebben a hónapban csak úgy vagyok.

Áll az idő, áll minden, vár a világ, én pedig elfogadom és élem ezt a nyugvópontot.

Nem kell mindig felszántani a földet, nem kell mindig megváltani a világot, ez a hónap a helyben maradásról szól – nekem legalábbis mindenképp.

Hosszú, forró fürdők ideje ez illatos olajokkal, melegített törölközőkkel, krémes arcmaszkokkal és mézes hajpakolással.

A ráérős esti mesék, a “majd induló” tanfolyami beiratkozások (úszás Gergőnek, gyógyúszás Barnusnak), a program nélküli hétvégék, az otthonmaradás, a meleg paplanok hónapja a január. Az egész egy nagy ásítás a karácsonyi hajsza után.

Persze, nem is kérdés, hogy mindig van valami.

Báli szezon, tehát sminkelek: díjátadóra, esküvőre, két bálra van most felkérésem, és örömmel megyek, nagyon élvezem újra.

Névnapom is lesz, úgyhogy vacsorázni megyünk: a KHAN és a Solier van most porondon, attól függ, hogy ér rá a bébiszitterünk.

Szakmai kiállításra megyünk, remélhetőleg lesz értelme, mert kurva drága mulatság lenne, ha nem lenne:D

Berendeltünk egy lomtalanítós konténert. Rengeteg dolognak kell menni: csupa kacat, limlom, “hasznos holmi” távozik a két garázsból. Minimum 8 köbméter…

Megyünk Olaszországba is, naná, de majd csak a hónap végén: odafelé megállnék Veronában, mert egy rég nem látott barátnőmmel szeretnék vacsizni, de ezt még pontosítani kell.

Kutyaiskola van minden vasárnap (Hanga nagyon következetes nevelést és képzést igényel, erős akaratú, domináns kutya), de az meg valahogy még jó is: másfél óra a levegőn a fiúkkal igazán nem egy nagy áldozat, a kutyasuli ráadásul roppant családias, és tök vidáman indul a nap utána 🙂 Ami a nap híre számomra, hogy kedden apa is jön a kutyasuliba velem, aztán pedig elviszem egy kézműves hambira, úgyhogy lesz apa-gyerek program is, ráadásul úgy, hogy most kivételesen én leszek a gyerek, és ez el nem tudom mondani, milyen jó érzés!

Egy szó, mint száz, semmi nem történik,minden áll, minden csak készül, minden csak megtart, visszatart, gondolatban körvonalazódik, hogy amikor indulni kell, akkor tudjon.

Izgalmas dögunalom.

avagy 20 teljesen random dolog rólam

1., Szeretem a Marmite-ot. Nem, ez így nem igaz, imádom a marmite-ot! Tudom, tudom, sokaknak gusztustalan, de én pirítóssal és forró teával az egyik legfinomabb ételnek tartom.

2., Tavaly leszoktam a kávézásról, a reggeli kortyolgatáshoz nekem már tea társul, abból is a gyümölcsteákat részesítem előnyben.

3., Nincs bajom az éjszakai vezetéssel, a téli vezetéssel, az esőben vezetéssel és a városban vezetéssel sem (Budapest belvárosában éltünk és dolgoztunk életünk legnagyobb részében, úgyhogy parkolni is nagyon megtanultam), a parkolóházakat viszont kifejezetten rühellem.

4., Nem tudom meginni a hideg vizet, csak a szobahőmérsékletűt.

5., Rövidek a körmeim szinte mindig, nekem valahogy így kényelmes.

6., A csigolyáimban csontritkulás közeli állapotok vannak, ez a sugárkezelés mellékhatásaként alakult ki, és nagyon küzdök, hogy mentsem, ami menthető.

7., Megtaláltam a világ legnehezebb és legmelegebb paplanját: JYSK-es, kétszemélyes, és amióta ebbe takarózom, nem fázom.

8., Nincs kedvenc filmem és nincs kedvenc színészem sem, mindenevő vagyok, azonban elég rövid azoknak a celebeknek a listája, akiket követek: az egyik Reese Witherspoon. Bámultos, hogy a kis szösziből hogy lett biztos ízlésű producer és könyvmoly.

9., Bármennyi guacamolét meg tudok enni. Bármennyit.

10., Laptopban a Dell-re, telefonban a Huawei-re esküszöm.

11., Egy ideje nem használok parfümöt, illóolajokat viselek csak el magamon, minden másban fáj a fejem. Sajnos.

12., Kényes vagyok arra, hogy ne fázzon a derekam. Ha jól megnézed, ez már a sokadik olyan tétel a listámon, ami azt mutatja, hogy kurvára öregszem.

13., Nincs e-könyv olvasóm.

14., Nagyon szeretem a történelmet és érdekel is a téma, rengeteget olvasok, előadásokat hallgatok, például a hosszú olasz utakon ha nem zene megy, akkor biztos valami ilyen előadást nézek.

15., Ha zene megy, akkor jó eséllyel Honeybeast.

16., Hullámos a hajam és tele van forgókkal. Borzalom kezelni.

17., Az argánolaj mindenre jó. Mindenre. És ez az egyetlen olyan olaj, ami (számomra) nem büdös.

18., Mélyen és megingathatatlanul hiszek Istenben, és ahogy öregszem, egyre inkább tudom, hogy semmit nem tudok a világról.

19., Két tetoválásom van, egy a nyakamon, egy a lábfejemen. Nem, nem bántam meg egyiket sem.

20., Több olyan hely van, ami olyan “az én helyem”. A egyik a szentedrei skanzen, a másik a Hegyestű, a harmadik Tihany, a negyedik pedig a Városliget.

életem legfosabb karácsonya volt, mert ebben nem lehetek egészen biztos, de az tuti, hogy benne van a top 3-ban.

Így ennyit tudok elmondani erről az időszakról.

Küzdöttem, mint a kövér malac a jégen, hogy beüssön a karácsonyi érzés, de nem jött össze: egy nyugvópont volt, az éjféli mise, azon túl az egész ünnep egy ilyen háttérben szorongós, válságos, beteges, veszekedős szarság volt, és sajnos minél inkább tenni akartunk ellene annál rosszabbul sült el.

A nehéz időszak nálunk mindig sorsfordítót szül: így volt ez most is, ráadásul egyik pillanatról a  másikra, kristálytisztán érkezett az ihlet és a sugallat. Most nem én, hanem Ádám van megtáltosodva, és ez baromi jó a lelkemnek. Most az anyósülésből, popcornt majszolgatva nézem, hogyan rendez, szervez, él, tervez.

Ünnepelünk, ma vacsorázni, célokat kitűzni megyünk, aztán átalszom magam az újévbe és lófaszt ennek az elmúlt két hétnek.

robogott el ez az év.

Vettem egy nagy levegőt, és huss, már itt sem volt.

Jó év volt.

Megkönnyebbülést, felszabadulást hozott a rengeteg munka ellenére.

Néha csak csodálkozva körbenézek, hogy ezt a sok jó, izgalom, utazás mind velem történik-e meg… És igen, ünnep majdnem minden nap, mert meglátom benne az ünnepet.

Ünneplem a gyerek ötös dolgozatát, mert sokat tanult érte.

Ünnepeltük azt is, mikor megette a környezetre bekért főtt tojást, és ezért hiányt kapott. Nevetett mindenki, de a hiány az hiány 🙂

Ünnep minden pillanat, amit kettesben tölthetünk Medvével, még akkor is, ha sokszor úgy homlokon tudnám baszarintani egy vállfával, hogy attól kódul.

Ünnep minden pillanat, amikor tele az ágyunk szőke és sötétszőke gyerekbuksikkal.

Ünnep az adventi koszorúnk, mert csodaszép, ünnep a fény a hálószobánkban, mert olyan, mint egy kis oltár.

Ünnep a hitünk és ünnep a közös ebéd, ünnep a lassú és csendes reggeli, ünnep az elvonulás.

Ünnep az együtt megélt első hó, az egy órakor már itthon zizegő óvodás, a mandulás guba, a habfürdő.

Ünnep a kiporszívózott nappali, a reggeli panettone, a grapefruit illat, a húsleves. A friss séták, az olasz pizza, a kisváros ismerős arcai, a kedvenc olasz csokiboltom. Ünnep a puha törölköző, ami mellett nincs legó és SENKI nem törölte bele  csokis száját. Ünnep az agyonáztatott kádilépő itthon, mert ügyesen és egyedül fürdik a gyerek.

Ünnep, hogy élnek a szeretteim, az is ünnep, hogy tehetem a dolgomat és az is, hogy néha fellázadhatok egy kis semmittevéssel és unhatom őket. Lehetek egyedül és nincs hiányérzetem.

Jóban vagyok önmagammal. Jól elvagyok magammal. Nem kell rádió a hosszú úton, mert ajándék a gondolataimmal töltött idő, de ordíthat a zene és abban is el tudok veszni.

Nem félek magamtól, nem jut eszembe olyan, amit ne tudnék megoldani, és az sem nyomaszt, ha épp üresek és felszínesek a gondolataim. Ahogy Bridget Darcyja mondaná, leszarom, hogy mi újság van Csecsenföldön.

Igen, a legnagyobb ajándék az, hogy nem baj, ha nem sikerül minden. Nem baj, ha nem szeret mindenki.

Megérkeztem magamhoz, és ez 2019 legnagyobb ajándéka.

Semmire nem vágyom. Szívből, igazán mondom, hogy mindenem megvan, amit csak egy ember kívánhat: klassz munkám, szép családom, nyugodt életem.

Mondom ezt úgy, hogy nálunk is van, hogy hangos a veszekedés, itt sem piros a kerítés, és – bár tányért törni nem szokásunk- volt, hogy kicsit nagyobb lendülettel ráztam meg az Erős Pistát, úgyhogy szegény Sztrong Sztív elvitte a balhét Medve helyett, és azóta is a plafonon díszeleg.

Ha mégis, nagyon mégis ki kellene találnom, hogy mit szeretnék, és olyanokat gyűjthetnék, amire egyáltalán nincs szükségem, akkor azok ezek lennének.

1., Luna Foreo 3. Tisztít, puhít, frissít, masszíroz… egyszerűen tökéletes kis készülék.

2., Huawei okosóra. A leggyönyörűbb, amit valaha láttam, és amióta Huawei telefonom van, rajongok a márkáért, életre-halálra a Huawei mellett tettem le a voksom, sosem volt még ilyen jó telefonom.

3., Cango&Rinaldi pénztárca. Egy ezeréves, de gyönyörű állapotban lévő Burberrym van, vigyázok is rá, de szükségem lenne egy szélesebbre, cipzáras zsebbel. Nagynak ez is nagy, de nem elég széles.

4., Óriási érdeklődéssel olvastam erről az Inspiráló Bibliáról, a koncepció ugyanaz, mint bármelyik felnőtt színezőnél: a teljes kikapcsolódás és a tökéletes flow élmény.

5., Erre már végképp semmi szükség, de úgy megtetszett a Tchiboban, ugyanakkor pontosan azt tudja,mint egy nagy lábas, némi kókuszzsír és fűszer: ízletes,ropogós pattogatott kukoricát készít a legjobb karácsonyi filmekhez (is).

Nálunk ma már koszorú készítés, holnap lelki nap, vasárnap pedig Böjte Csaba előadásával nyitjuk a karácsonyi időszakot, aztán fotózás, készülődés, majd újra Olaszország.

… nos, úgy nagyjából.

Most a megszokott 60 csomag helyett csak 15-20 megy ki ezen a héten. Az új kollekciót majd csak kedden fotózzuk, az előrendelt dolgok szépen lassan kimennek, úgyhogy…

• most van idő például nemezelni. Semmi nagy dologra nem kell gondolni, valami kis kedves gondharapót nemezelünk majd annak a kisfiúnak, akit Barnus húzott karácsonyra, egy kis színes kulcskabátot az én kulcscsomómnak és Gergőnek is belengettem egy ülőpárnát, bár arra valószínűleg nem lesz idő.
• ivartalaníttatjuk a kiskutyát. Hanga kutyus felelős gazdái vagyunk, tudjuk, hogy a szakértelmünk, a kapcsolatrendszerünk és a megfelelő háttér sem áll rendelkezésre ahhoz, hogy almot hozzunk le, így ez az egyetlen számunkra elfogadható döntés. A lábadozáshoz elő van készítve a helye, úgyhogy hajrá, essünk túl rajta mielőbb.
• elkezdődött az évnek a “mit szeretnének a gyerekek karácsonyra” időszaka, én pedig teljesen tanácstalan vagyok. Nem szeretnék sokat, nem szeretnék lomot, nem szeretném, ha sírás lenne a vége (a hiperszuper távirányítós járgányok egy hétig bírják nálunk, utána csak a verekedés és a veszekedés, a sírás és a cirkusz megy). Fogalmam sincs, hogy mi legyen. Társast egész biztos, hogy kapnak, de hogy még mit…? Ötletem sincs.
• annyira rákaptunk erre a randizzunk dologra, hogy most vasárnap szintén kettesben lődörgünk majd
• adventi koszorút is készítünk a gyerekekkel, hisz vasárnap már advent első vasárnapja van. Barnuséknak lelki nap lesz a plébánián, addig mi simán meg tudjuk venni vagy el tudjuk készíteni az idei adventi koszorút. Vagy pompázatos lesz, vagy nagyon egyszerű, majd amelyikbe beleszeretünk.
• ebben az évben már csak egy vásárunk lesz, előtte még megyek Olaszországba pótolni, ami addig elfogy, úgyhogy csendes, ugyanakkor nagyon tevékeny időszak előtt állunk

Megvettem a hőn áhított bőrtáskát, nagyjából mindenki leszereti rólam, akivel találkozom, de annyira kis helyes, jó fogású, klassz zsebelosztású, hogy a világ minden kincséért sem adom. Pont belefér a kulacsom, a határidőnaplóm, a pénztárcám, a zsepi, a millió szirszar, a parfüm, a legóember, a pelenka, a popsitörlő, a…

Jó nagyon, jót választottam 🙂