Itt is megtalálsz:
Browsing Category:

otthonoktatás

    alma meg a fája, otthonoktatás, otthontanulás

    Hát, mikor már azt hittem, semmi izgalmas nem történik,

    akkor kiderül, hogy újra otthonoktatunk. Két és fél év (nem hivatalosan majdnem 4 év) gyakorlatom van benne, túléltük, megugorható, nyugi.

    Nem hiányzott ez senkinek, de ha már így van, összeszedem az első gondolataimat a témában.

    1., sokkal kevesebb időt vesz majd igénybe, mint azt most a legtöbb szülő gondolja. Nem, nem kell 45 percekre bontani a délelőttöt (bár nem tudom, erre lesz-e most speciális rendelkezés) és sokkal szélesebb palettáról merítenek, meríthetnek majd az anyukák és a pedagógusok is.

    2., mi kertes házban élünk, ez most felbecsülhetetlen csoda: csak ma 6 órát voltak a kertben a gyerekek: játszanak, szaladgálnak, ugrálnak, levezetik. El nem tudom képzelni, hogy aki mondjuk a belvárosban a negyediken él, az hogy bírja ki, nekik nagy ölelés ezúton is, ezerszer nehezebb lesz.

    3., pont azon gondolkodtam, hogy szuper lenne, ha a nagy klasszikusokat műsorra tűznék és lenne mondjuk alsósoknak egy csatorna (Vuk, Tüskevár, Két Lotti, stb.) és lenne egy felsősöknek szóló csatorna is.

    4., Gergő TSMT tornáját nagyon sajnálom, most kutatom, hátha meg lehet találni valahol a feladatsort.

    5., Kolosnak mese kell: most épp Kippkopp a nagy kedvenc, lapozgatjuk, mesélünk, pont úgy megy a nap, mint mindig.

    Érdekes egyébként, hogy hogyan reagálnak a tanárok: a kezdeti pánik helyére belépett a kreativitás és olyan bombasztikus ötletekkel állnak elő, hogy én például alig várom, hogy lássam, hogy megvalósuljon!

    Mi maradunk a fenekünkön: egyetlenegy fotózásunk van egy privát stúdióban, teljesen stáb nélkül, csak a fotóssal, úgyhogy hihetetlen szerencsés helyzetben vagyunk, gyakorlatilag most 8 napig egyáltalán a lábunkat sem kell kitenni az utcára.

    Medve vett vetőmagokat, a gyerekek ásnak, holnap a teraszt takarítjuk le és persze folyamatosan dolgozunk: csomagolunk, számlázunk, és készítjük elő az új honlapot, ami hamarosan indul. Mi már visszaszámolunk 😉

    Ha érdekel, akkor kövesd be a Kolko oldalt :

    Megosztás:
    5 perc a semmiből, mindennapok, otthonoktatás

    Ki a jobb?

    Vigyázz, ez hosszú lesz. Én szóltam.


    Amióta anya vagyok, azóta tudom, hogy a gyerekvállalás, gyereknevelés baromira nem magánügy, nem az anyára és a gyerekre tartozik, hanem egész egyszerűen mindenkinek van véleménye.

    Mindenkinek.

    Van.

    Véleménye.

    Én azt tapasztaltam, hogy -kapaszkodj meg- leginkább maga a szülő az, amelyik nagyon szereti magát besorolni valahova: “mi is felnőttünk valahogy”, “mi lazák vagyunk”, “csak organikusan termesztett étel”, “csak semmi csoki”, “mi válaszkészen nevelünk” és így tovább.

    Ez talán rendben is van, és bőven emlékeztethet anno az első napra az osztályban vagy akár arra a pillanatra, amikor a felnőttkor legelején beléptél egy buliba: tudtad, kivel vagy hasonszőrű, a jelenlévő nők között mennyire vagy “jó nő”, simán (félrészegen) is tudtad pozicionálni magad, és jó esetben nem hoztad magad kellemetlen helyzetbe – azokkal mozdultál, akikkel egy kategóriában vagy.

    Ez butaság, de így van. Ne röhögj. Te is tudod, hogy így van.


    Hatványozottan igaz ez a gyerekvállalás-gyereknevelés témakörénél.

    Elég sok csoportnak vagyok tagja a Facebookon, és egyáltalán nem vagyok megdöbbenve azon, amit látok: megy a méricskélés és a helyezkedés, valaki mindig bedob egy petárdát/ gránátot / atombombát a beszélgetésbe, aminek kapcsán az olvasó

    1., rosszul érezheti magát és újragondolhatja, hogy hol kellene még ennél is többet tennie

    2., rosszul érezheti magát és elhatározhatja, hogy dafke az árral szembe megy.

    Azt hiszem, minden “bombagyáros” két okból fog neki ennek az áldatlan tevékenységnek: vagy kisebbségi érzése van, amit valahogy kompenzálni kell (és társakat kell gyűjteni a “sznobok és túlteljesítők” ellen), vagy kivagyiságból (“én jobb vagyok és jobban csinálom, mint ti – csodáljatok!”) dobja be a pokolgépet. A pokolgép szót nem azért használtam, mert olyan kurvára érdekelne, hogy ne legyen szóismétlés ebben a nyúlfarknyi szövegben, nem, nem. Pokolgép. Megmérgez mindent és mindenkit maga körül és a legjobb esetben is megosztja (rosszabb esetben darabokra szaggatja) a közösséget.

    Mondjak példákat? Oké. Hozzátegyem a véleményem? Mivel ez az én blogom, másét nem is tudnám.

    Egyik otthonoktatós csoport

    “Otthonoktatásnak hívjuk-e, ha valaki tanulócsoportba adja a gyerekét, vagy az már nem “igazi”, mert valaki más PÉNZÉRT foglalkozik vele és 1., úri huncutság 2., az már csak satnya átmenet az iskola és az “igazinak” tartott családban nevelés között”

    Ó, baszki, tényleg fontos ez? Tényleg, tényleg még az iskolába nem járó csoporton belül is kivagyiskodni kell, kategóriákat felállítani, a legtöbbet vállalónak díjat osztani, szobrot állítani, megcsodálni? Tényleg rosszabb lesz az az anya, aki ötnapos tanulócsoportot választ / magántanárt fogad / babyszittert hív, mint az, aki mindent maga csinál? Nos, a parázs beszélgetésben én azért ezt megkérdőjeleztem és bántónak, feleslegesnek, provokatínak tartottam a felvetést is. Tudja ezt az is, aki feltette, így a legálságosabbnak a “nekem semmi gondom a tanulócsoportokkal, DE…”, a “nem akarok kötözködni, DE” és a “senkit nem akartam megbántani, DE” típusú mondatokat tartom. Debazmeg. Kiöntötted a világba a saját kisebbrendűséged, kétséged, bizonytalanságod. Mondom mindezt úgy, hogy nálunk nincs megosztott felügyelet, kettő gyerekem van itthon, segítség nélkül és ebben semmi heroikusat nem találok. Megszívtuk, és most ebből szeretném a legjobbat kihozni.

    Egyik kismamás csoport

    “És engem nem érdekel, mit mondanak az ŐSANYÁK, vettem BOLTI MÁJKRÉMET, mert nem gondolom, hogy KURVA NAGYOT ártanék a gyereknek, de majd biztos jönnek az ŐSANYÁK és kijavítanak. Haha. Ki evett még bolti májkrémet a terhessége alatt?? LOL XOXO”

    Megetted, kicsim. Ne legyen lelkifurdalásod. Én nem enném meg, mert egy csomó mindent nem eszem, ami abban benne van, de ez az én döntésem, és nem írom a bejegyzésed alá. Ahogy elnézem, neked sem kellett volna letolni azt a nyomorult májkrémes zsemlét, ha ekkora lelkifurdalásod van tőle, és pláne nem kellett volna ilyen stílusban megráznod a pofonfát ebben a csoportban. Én többször ettem szusit és nyers zöldséget a terhességem alatt és senkitől nem kértem hozzá se engedélyt, sem pedig utólagos feloldozást.

    Waldorf csoport (nemzetközi)

    “Olyan anyukákat keresek, akik szimpatizálnak ugyan a waldorf pedagógiával, de xboxoznak meg tévéznek, meg MODERNEK.”

    És jöttek a válaszok: van “flexible waldorf group” meg “húsevő waldorf group” meg “semi-vegetarian (bazdmeg, miaz???) waldorf group”.

    Normálisak vagytok? Kell ezt? Mindenáron minden fingnyi dologból “-izmust” kell kreálni? Bordó pizsamaizmus? Paprikamentes zöldborsólevesizmus? És ha csak az egyikben egyezel ezzel és a másikban azzal, akkor már mindkét helyre tartozol? Vagy sehovasem? Akkor örökre magányos maradsz?

    Hordozós csoport

    “Szuper a rugalmas kendő, de az igazi, az eredeti, a valódi mégiscsak az, amikor valaki szövött kendőben köti magára a gyereket.”

    Mert miért? Mert attól Te organikusabb anya vagy? Benézhetek a hűtődbe? Megnézhetem a gyógyszeresedet? A takarítószekrényed? Soroljam? Jobb vagy? Miben? Kinél?

    Konmari csoport, amikor megosztottam, hogy mennyire klassz, hogy kiment két konténernyi anyag

    “Szuper és látványos, de én ennél sokkal jobban figyelek a BOLYGÓNKRA, és ügyelek rá, hogy melyik hulladék hova jut és szelektíven és ez környezetszennyező.” majd mikor mondtam, hogy igen, igaza van, de itt úgy szokás, hogy örülünk, ha a másik ekkorát lép előre, és megszabadul egy életnyi fostól, akkor “ha ilyen érintve érzed magad, akkor majd legközelebb jobban figyelsz a Földanyára” illetve “nem mindenki teheti meg, hogy konténert vegyen, ez úri huncutság, jobb szépen és lépésenként, ez nem is konmari…”- mindezt persze számtalan szívecskével tarkítva, hogy lelkes bolygóvédőnek tűnjön ne egy megkeseredett rohadéknak.

    Kicsi a pöcsöd? A férjednek kicsi a pöcse? Kéred a rúzsomat, mert túl szimplának érzed magad ahhoz, hogy bárki más örömének örülj? Te vagy a tanítónéni?? Most jobb?


    És akkor a waldorfról vagy natural parentingről vagy bármiről, ami ehhez kapcsolódik.

    Az első és legfontosabb, hogy nem megyek most bele semmilyen antropozófiai elmélkedésbe. Lehetne és messzire vezetne, talán sok tényhitet oszlatna szét (már az a pici-kicsi kevés is, amit én tudok), de nem teszem, mert akit akar, az úgyis utánaolvas, aki elég tájékozott, az látja, hogy mi-hova kapcsolódik, megtalálja a közös pontokat a szerves műveltséggel és a klasszikus műveltésggel, aki meg nem, az meg nem ebből a pár sorból tesz majd szert alapvető ismeretekre.

    No.

    Anno azt hittem, hogy nagyon kilógunk majd, de tévedtem. Kiderült, hogy feketeöves szélsőségesek vagyunk pl. a táplálkozás terén. Kiderült, hogy az én gyerekeimnek duplója van, a más gyereke meg pókembert néz. Láttam organikus kezeslábasba csomagolt kisgyerekeket baconös cheetost enni, óriási terepjáróból magassarkúban kiszálló anyukát mosható pelusozni és sajnos olyat is tapasztaltam, hogy valaki kifejezetten élvezi, hogy a gyereke nem tud beilleszkedni “ő már csak ilyen vadóc, ettől különleges” pedig a gyerek szenvedett. “Mi hiszünk abban, hogy a gyerek ekcémáját meggyógyítja az antropozófia és a szelíd gyógymódok” – fejtette ki az aldiban egy mirelit pizzát a kocsiba téve. Szelíden. A kóla mellé. “Mit csináljak, szereti?”.

    Csodálatos, ízig-vérig a Waldorf elvek alapján élő pedagógusokat ismertem meg magánemberként is, akik nem máznak használják, hanem élik ezt a fajta szemléletet – rengeteget kaptam tőlük. Mindnyájan a Falusi Waldorfban keresik most a gyökereiket, az áll a legközelebb ahhoz, ami miatt elkezdték ezt az irányzatot, és mi is nagyon jól éreztük / érezzük magunkat benne. Itt képviselik leginkább a nagybetűs Waldorfot követik, azt, ami egy Waldorf iskolában-óvodában már jó eséllyel nem megvalósítható egyrészt a létszám miatt, másrészt mert sem a szülők, sem a gyerekek nem olyanok zömében. Nem is baj. Lehet, hogy így a jó. Van, akinek elég, ha fa bútorok, méhviasz kréta, népmesék és mécsesek között tudja a gyerekét, mélyebben nem érdekli – vagy épp azért íratta oda, mert még mindig jobb, mint a többi.

    A pedagógusokon kívül is csodálatos emberekkel, aktivistákkal találkoztam az elmúlt időszakban: a közösség pillérei, értő, intelligens, gondolkodó antropozófus / szerves műveltséggel bíró emberek, akik dohányoznak. Vagy húst esznek. Vagy tojást. vagy e-könyvet olvasnak. Vagy mindenhová kocsival mennek. Vagy facebookjuk van.

    A kulcs az, hogy tudják, mit tesznek és azt is, hogy mivel ellensúlyozhatják a nem túl szerencsés döntéseiket.

    Nekem nem probléma, hogy a gyerekem tévét néz – őszintén, a kezemet a szívemre téve mondom, hogy összesen talán kettő olyan családdal találkoztam, akinek képernyőmentesek a gyerekei. A legtöbb “nekünk nincs is tévénk” felkiáltás után azért előbb-utóbb kiderül, hogy nincs tévéjük, de a gyereknek van mesetablete, amin a nem is tudom hány gigányi mesefilmet azért naponta nézheti tíz percet / fél órát / egy órát. És ezen a ponton ki is derül, hogy a szülő nem érti a waldorfot – ha már nézi, nem mélyülhet el a tevékenységben, és attól, hogy vagy Vuk meg Kukori és Kotkoda van a tableten, attól a képernyő hatása ugyanaz. Mondom, az enyémek nézhetik – de én tisztában is vagyok vele, hogy nem lenne “jobb”, ha Kukorit és Kotkodát néznének. Tűzoltó Samet nézik, szeretik, leszarom.

    “Csak Tom és Jerryt néz, nem pedig tündéreset meg manósat, ami tök hülyeség” – kicsim, ha palacsintasütővel fejbevágja az egyik a másikat, akkor kitörik a foga, eltörik az orra és nem vicces. A tündérek, a manók és a beszélő állatok egyértelműen másik világba viszik a gyereket, a helyén tudja kezelni, a szemmel láthatatlan kis lények által jobban megérti a világot, magyarázatot kap arra, hogyan bújik elő a föld alól az élet, hogyan bontanak szirmot a virágok és a többi.

    Van duplójuk. Sokan azt hiszik, hogy ez a műanyag, modern játékok elleni tiltakozás miatt tilos, de ez nem fedi így a valóságot. A gyerekeknek szükségük van arra, hogy megtapasztalják, hogy a minket körülvevő tárgyaknak van súlya, hogy az életben vannak fizikai törvényszerűségek és vannak a való élettel összeegyeztethetetlen dolgok. Ha műanyag kockákat egymásra teszel, és nem illeszted őket össze, egy bizonyos magasság felett felborul, mert nincs súlya. A val élet nem ilyen – nem így építesz házat, nem így tapasztalod a világban. Talán nem is gondolsz bele, de  Jenga például ez egyik legjobb waldis játék: természetes anyag, súlya van, és valóban azzal játszol, hogy megtaláld azt a pontot, ahol még a fizika törvényei megtartják az építményt. Ilyen gördeszka is vagy épp a lengőteke, pedig a legkevésbé sem gondolnád waldis játéknak. Roller. Jojó. Diabolo. Sorolhatnám.

    Semmi különleges nincs abban szerintem, hogy természetes anyagból készült alsóneműt adok a gyerekre: pamut az alsónadrág, pamut a kistrikó, pamut a hosszúujjú. Ha nem így teszek, kipattogzik (és most csak a praktikus oldalát érintem a kérdésnek, nem megyek bele abba az anyai szeretetbe, ami beBURKOLja a gyereket – ezért is fontos,mi érintkezik a bőrrel. Utána viszont a praktikum (a gumicsizma, a softshell cipzáras felsők és a vízhatlan sarazóruha / sínadrág) híve vagyok, szerintem ezzel tudom a legmelegebben, legvédettebben tartani a kölyköket, így megőrizve a komfortérzetüket. A Waldorfban (a falusiban meg hatványozottan) zuhogó esőben is odakinn vannak a gyerekek: árkot ásnak, vízelvezető csatornát terveznek, saraznak, vizeskednek – én pedig megadom nekik a megfelelő védelmet, hogy szabadon felfedezzék a világot.

    Nagyon nem mindenben értek egyet Rudolf Steinerrel és őszintén megmondom, hogy van az eszmefuttatásának olyan szintje is, amit 1., nem értek, mert nem vagyok elég tájékozott 2., nem is érdekel, amiről elmélkedik :D, de mindenképpen a századelő egy forradalmian modern gondolkodójának tartom – a gyermeknevelésről vallott elveiben mindenképp.

    Talán  a szabadság volt olyannyira modern anno Steinerben. Szabadság, végtelen egyszerűség, sok mozgás, személyre-egyénre szabott gondolkodás és megoldások – és már csak ha ezt az utolsó jellemzőt nézed, nonszensz ez a kivagyiság és versenyzés. Magaddal versenyezz anyaként, ne velem és ne a másikkal. És ha rám hallgatsz, magaddal sem versenyzel.

    Sőt, súgok valamit. Mégcsak haladnod sem kell a megkezdett úton. Bármikor irányt válthatsz, újratervezhetsz vagy megfordulhatsz. Komolyan.

    (Ui.: ezekről a témákról már itt, itt, és itt írtam már többek között.)

     

    Megosztás:
    otthonoktatás, otthontanulás

    Miért nem fogadsz gyerekeket,

    ha úgyis otthon oktatsz?

    1., mert nem szeretnék kötöttséget

    2., mert én el tudom dönteni, mi az, amit meg tudok tanítani a gyerekemnek és mi az, amihez szaktanár segítségét veszem igénybe, de egy másik szülő helyett ezt én nem tudhatom, nem dönthetem el, stb.

    3., mert semmiért nem adnám a szabadságunkat, a mobilitásunkat, az együtt töltött időt

    4., eszemben sincs.

    A saját kölykeimet annál inkább: most interjúvoltam meg Barnabást, hogy milyen tanulós sarkot szeretne, ő pedig részletesen elmesélte, hogy hogy képzeli az egészet. Ezt kiegészítettük azzal, amit én gondolok a témáról, így született meg ez a kis hevenyészett moodboard, amit (tádám!) közösen válogattunk ki Barnabással.

    2016-04-191

    képek:Pinterest

    Az első és legfontosabb dolog az volt, hogy mindig legyen a közelben pár finom falat. Ez a cukorbetegség miatt nálunk (málna)tea fagyit jelenthet korlátlanul, minden másban ott van a CH. Rákerestem a Pinteresten, és a tea alapú fagyiknak se vége se hossza, gyömbéres-citromos zöldtea, málnás-vaníliás roiboos, sőt,találtam még rózsívizes-fahéjasat is, szóval nem fogunk unatkozni még nullCH mellett sem.

    Számomra lényeges, hogy mivel a konyhával egy egységet alkot majd ez a helyiség, színben és stílusban passzoljon, és mivel a konyha fehér lesz, jó ötletnek tűnik, ha a mindent elnyelő nagy szekrények szintén fehérek lesznek.

    “Anya, te szoktál így a földön ülve kávézni, és a néninek is ki van szakadva a térdén a nadrág.” Az én szempontom pedig kétségkívül az, hogy mindenképp szeretnék egy kilim szőnyeget.

    Az áhított tégla fal itt folytatódik majd, ezen lesznek a dísztányérok, apró ezüst holmik (kanalak, cukortartó, ilyesmi), ez még pont a fejem felett lesz, ugyanis, IGEN, yeah, egy egész kanapét berakunk ebbe a szobába. Ez több szempontból is jó: én ide tudok majd kucorodni,amíg a gyerekek az asztalnál matatnak, lelehet ülni egy kávéra, és külön jó, hogy ketten-hárman is elférünk rajta. Közel lesz a csodálatos csikótűzhelyemhez, szóval télen isteni meleg lesz (nem fűtési szezonban meg nem ott főzök úgysem). Kihúzható, vendégágynak is tökéletes, de a legfontosabb szempont mégiscsak az volt, hogy ad számomra néhány “Lehuppanós Pillanatot”, amikre nagyon nagy szükségem van.

    A tulajdonképpeni munkafelület az ablak alá kerülne, egy ilyen épített, U alakú padot képzeltünk oda egy hatalmas asztallal, amin kényelmesen lehetne tízóraizni, uzsonnázni, festeni, rajzolni, projekteket létrehozni, írni, számolni, vagdosni, ragasztgatni, szóval mindenféle i-s-k-o-l-á-s dolgot csinálni. Bónusz, hogy nem kell minden étkezésnél elpakolni (mint egy étkezőasztalról kellene) és nem nyeli el a fiúszoba mindent szétdíboló szörnye (mintha a szobájukban lenne).A padot -mint a képen- kihúzhatós fiókokkal tervezném, oda beférnek a munkafüzetek (ha lesznek, de valami biztos lesz), a füzetek,apapírok, a jegyzetek, szóval minden, ami normálisan egy íróasztalban kapna helyet. Az ablak alatti rész felhajthatós lenne, ugyanezzel a funkcióval 🙂 Ha majd eljön az ideje, és a fiúk külön szobát szeretnének, akkor úgyis lesz íróasztaluk,bár én a szekretereket jobban szeretem: nekem is az van, Medvének is, szerintem praktikusabb.

    Nagy kérése volt Barnabásnak, hogy mindig elérhetőek legyenek a pasztellkréták, ecsetek, festékek, akvarellceruzák, illetve hogy legyen egy nagy térkép ami beborítja az ülése melletti falat- ezt tapétával lehet a legegyszerűbben megoldani.

    Klassz hely lesz, szerintem nagyon szeretjük majd.

    Megosztás:
    otthonoktatás, otthontanulás

    Otthontanulós nehézségek – gyanítom nem az utolsó

    Az úgy van, hogy szeretném, ha Barnabás úszni járna. Járt ezelőtt 3 évvel, de aztán abbamaradt –én beteg lettem, neki nem hiányzott, nem is akarta, no meg kisebb gondunk is nagyobb volt annál…

    Most eljött az idő, én pedig lehetőség szerint délelőtti csoportot szerettem volna, mert nekem úgy kényelmes: akkor még nem vagyok fáradt (basszus, azt mondta a doki, hogy van, aki a sugár után még 5 évig olyan marad, minta mosott szar), ráadásul nem kell lefoglalnom kínkeservvel Gergőkét amíg a tesója úszik.

    Hosszas keresgélés után úgy tűnt, hogy a csömöri Delfin uszodában van egy csoport, amihez csatlakozhatnánk, ráadásul -tök más miatt- felmentem a Bónusz Brigád oldalára, ott láttam, hogy pont abba az usziba most van akciós bérlet, gondoltam felhívom őket, hogy pontosítsak.

    No.

    A kupon az INKÁBB délutáni csoportnak való (?), de végülis lehet a délelőttihez is használni, de akkor járjunk heti 3x, egyébként semmi értelme (?!). Mert attól, hogy átússza a medencét a gyerek, attól még MEGFULLADHAT, ha véletlen valaki beugrik mellé. Egyébként is, ha már valaha járt úszásra a kisfiú, akkor miért nem úszik már? Jaaa, hogy engedtem, hogy abbahagyja 3 évesen?? Hát, ha most sem KÖVETELEM meg a rendszerességet, akkor itt sem tanul majd meg, mer’ ez olyan, hogy iskolába is lehet 2 évente vinni, csak akkor nem lesz olyan eredménye, mintha RENDSZERESEN JÁR. Nem véletlen találták ki, hogy MINDEN NAP ISKOLÁBA KELL MENNI.

    Ha el akarunk valamit érni, nevezetesen, hogy NE FULLADJON MEG, akkor heti 3x kellene mennünk, de lehet kevesebbszer is, az már a szülő egyéni FELELŐSSÉGE.


     

    Szép csendben próbáltam mondani, hogy nem cél a versenysport, és hogy úgy terveztem,évekig jár majd a gyerek, illetve hogy a beszélgetés immáron teljesen abszurd,szürreális, és SEMMIKÉPP nem venném el a helyet egy olyan kisgyerek elől, aki hetente 3x jár úszni délelőttönként.

    Az eszem megáll, komolyan

    Ha a pénz a gond, vagy nem pontosan fogalmazták meg a feltételeket, akkor lehet mondani, hogy ez CSAK a délutánira vonatkozik, délelőtt más feltételekkel várjuk a kisfiút, kedves Anyuka, de hümmögni, tudálékoskodni, kioktatni a szülőt és ijesztgetni, hogy ha nem jár heti háromszor, akkor MEGFULLAD A GYEREK szimplán az abszurd kategória nálam.

    Nos, ennyit a csömöri Delfin Uszodáról.


    Egyébként ráérek telefonálgatni, egész nap csak futárokat várok: jönnek-mennek, hoznak mindenfélét. Vitamint, kaját, duplót, Húsvétra könyvet…

     

    Megosztás:
    alma meg a fája, mindennapok, otthonoktatás

    Telefonos fotók

    és melléjük kis szösszenetek

    10711233_948227541913062_476201226_n

    Aki még nem vetődött el a Facebook oldalra, annak itt is jelzem, hogy megvan a nagy, vonatos készlet. A lobbizásotok sikerrel járt, és Barnabás megkapta szíve vágyát Medve nagynénje jóvoltából.

    12325091_948513915217758_418501472_n

    Valentin nap. Így is el lehet mondani, hogy szeretlek. Szeretlek, annak ellenére, hogy kanalas köptető szaga van a samponodnak, hogy nem tudsz épkézláb módon semmit elintézni, félénk vagy és állandóan nyitva hagyod a fürdőszobai polcot. Én pedig egy hálás mosollyal köszöntem meg, és nem emlegettem fel, hogy mindez igaz, de amúgy te is hülye vagy.

    12713995_948513801884436_1710682438_n

    Teljesen rákattantunk a borogatásokra és a pakolásokra, ez valami olyasmi, ami minden Waldorfos családba bekúszik előbb-utóbb.Nagyon jó ez a könyv, de igazából a legfontosabb tudnivalók ebben a könyvben is benne vannak, így feleslegesnek tartom ezt is megvenni. Egyszer nagyon klassz átlapozgatni, mert igazán szép, de megy vissza a könyvtárba és nem kerül fel az ez-mindenképp-kell-itthonra-is listára.

    12714111_948513951884421_482741114_n

    Környezetvédelem, hulladékgazdálkodás és az adu-ász, a kukásautó. Egyébként egyre többször találok így, összebújva rájuk, egyre többet játszanak együtt, és… ez klassz, nagyon klassz érzés. Annyira sokat veszekedtek, hogy elképzelhetetlennek tűnt, hogy egyszer majd elhangozzék egy olyan mondat, amire mindketten felkaptuk ma reggel a fejünket Medvével:

    – … én pedig utánad mennék, te kis buta, mert őrületesen hiányoznál, nem lenne mit enned-innod, lefogynál és nem lennél ilyen szép húsos. Nem szeretném, ha áznál-fáznál, mert szeretlek, Gergő.

    12735854_948513778551105_565738050_n

    Tegnap a 94 éves dédi rengeteg könyvet hozott: van közte 1930-ból származó gyereknevelési könyv, ami még az édesanyjáé volt, van olyan verses könyvecske, amiből apósommal olvasgattak és van sok olyan is, ami Medve kiskorából való – ilyen ez a Nils Holgersson is – messze a rajzfilm előtti időkből. Jó vaskos kötet, nagyon jó nyelvezettel, mondatszerkesztéssel. Néha kicsit sok benne a leírás, de nem úgy, hogy SOK, hanem még épp a határon van, ami egyébként nem feltétlen rossz, mert lassítja az iramot. Azt vettem észre úgy a második fejezet végére, hogy igazán elmerülünk a mesében, nem pedig csak szaladunk a cél felé, hogy mi lesz az AKCIÓ. Ma reggel a harmadik fejezetig jutottunk, most elengedtem egy kicsit legózni (véééégre, Gergő nélkül!), utána pedig rajzolni fogunk: Nils csínytevéseit és az ő szülinapját. … aminek az egyik legfontosabb eleme a korona volt. Gondolnád, hogy két marék ilyen pihe-puha gyapjúból lesz az a jó tartású, mégis puha anyag?

    12746568_948514071884409_455286126_n

    Megosztás:
    alma meg a fája, otthonoktatás, otthontanulás

    Első hónap

    Eltelt egy hónap abban a ritmusban, ahogy majd az itthontanulásunk zajlik.

    Íme a tapasztalatok:

    • Jól érezzük magunkat benne. Komolyan. Pedig nem egyszerű, de tényleg jól vagyunk: Medve is,én is, a gyerekek meg szinte kicsattannak: Barnabás mert többet lehet velünk, Gergő meg azért, mert így nyugodtabb a tesója és kevesebb a konfliktus
    • Nem nagyon van olyan nap, hogy fél 8 előtt felkelnénk. Zavarodottan szoktam is mondani Medvének, hogy a rendesek ilyenkor már úton vannak az óvoda-iskola felé.
    • Nincs reggeli rohanás, nincs időre odaérés,nincs siess már.
    • Olyan másfél órát tanulunk egy nap – több részletben. Most még csak előkészülünk, próbálgatjuk magunkat: hol egy betű, hol egy fejtörő, hol egy formarajz…

    Aztán persze vannak olyan dolgok is, amiket sokkal jobban kellene csinálnom:

    • Gyaloglás, testmozgás, kirándulás – ebben rengeteget kell fejlődni, mert NAGYON fontos (konkrétan a gyaloglás, egy Barnabás korú gyereknek rengeteget kellene naponta gyalogolnia a Waldorf pedagógia szerint. Utánanéztem, hogy miért, és tökéletesen egyet tudok érteni vele.)

    Most lehet, hogy nagyképűségnek tűnik, de szerintem csak ennyi, amit nem jól csináltam az elmúlt hónapban.

    Olyan ez egyébként, mint a smink, vagy mint az írás, a gyereknevelés vagy a zenei preferencia: ebben is, mint mindenben, meg kell találnunk a saját stílusunkat, azt, amiben a legjobban magunkra ismerünk és amiben a legjobban fejlődünk. Ahogy elnézem az otthonoktatós irányzatokat, mi a hippikhez állunk a legközelebb 😀 Gyönyörű, intenzív, színes az életünk, és sosem voltunk még ilyen jól.

    Elengedtük a megfelelési kényszert.

     

    Mindnyájan.

    12674609_942030962532720_871239688_n

    Megosztás:
    mindennapok, otthonoktatás, otthontanulás

    Miért?

    – De miért? – kérdezte a könyvtáros, miután végighallgatta a beszélgetésünket egy másik otthonoktatós anyukával.

    Hogy miért?

    Jó kérdés.

    Náluk azért, mert a nagyobbik fia rendkívül sokat betegeskedett. Nálunk azért, mert Barnabás “nem fér be” a keretbe.  Persze a nagyon sokat fejleszteném, akkor két év múlva talán megállná a helyét egy 30 fős osztályban. Így is kell szakember a fejlesztő tornához, és persze kell logopédus és pszichológus is, de így nem megugorhatatlan számára a dolog. Ez pedig iszonyú boldoggá teszi őt is és minket is.

    Nehéz vele. Szétszórt, egyemberes, rendkívüli türelem kell hozzá. Javítani kell a memóriáját és sokkal tovább kellene tudnia nyugton maradni. Dadog. Sokat sír.

    Nem szeretném, ha azt hinnétek, hogy hős vagyok, vagy így tiltakozom az iskolarendszer ellen, vagy hogy valamiféle burokban akarom tartani a gyerekem, mert egyik sem igaz. Teszem a dolgom a lehetőségeinket kihasználva, a tudásom és (sokszor véges!) türelmem legjavát adva. Van, hogy szárnyalunk, van, hogy szenvedünk.

    Nem választottam volna ezt magunknak, de mivel ezt dobta a gép, így ebből a citromból készítünk limonádét. Egy dolog biztos: az életemnél is jobban szeretem a fiaimat, és azon leszek, hogy ne csak limonádénk legyen, hanem napernyőnk, színes szívószálunk és mentalevelünk is. (Vagy legalább ne kerüljön még sirályszar is a limcsibe.)


     

    Na mindegy. Eljutottunk a könyvtárba, és -figyelj!- vagy másfél órán keresztül bolyongtunk. Isteni volt! Apa vitt minket, úgyhogy nagypapázott is Barnbabás, sőt, már könyveket is kölcsönöztünk.

    Én Ugron Zsolna szakácskönyvét, egy Pettson és Findusz könyvet és böngészőt, valamint az A nevelés mindennapi művészetét választottam,meg 4 cd-t.

    Az Ugron Zsolna szakácskönyvet nagyon szerettem volna, ugyanakkor örülök, hogy nem vettem meg, mert egyáltalán nem vagyok lenyűgözve, többet vártam sokkal.

    Barnesz teljes extázisban volt, hogy van saját kölcsönzőjegye, nagyon élvezte, mondta, hogy menjünk BÁRMIKOR, és megyünk is,mert van egy csomó kisgyerekes program, játszósarok, diavetítős napok, szóval csodálatos helyre bukkantunk, és hát az a könyvtenger… Meg is beszéltük, hogy mikor csak délelőttös Gergő, bevetjük magunkat a könyvtárba, és onnan megyünk érte. Van ingyenes wifi is, szóval dolgozni is tudok…


    Munka fronton is van most érdekes megkeresés: újabb wellness koncepció megalkotása merült fel, van egy olyan gyógynövényes szappanokat forgalmazó kézműves cég, amelyiket fel lehetne karolni, és a Barátnőm is nagy fába vágja a fejszéjét, ott is elkél minden szorgos kéz (illetve billentyűzet.)

     

     

    Megosztás: