és hát bocs, hogy nagy volt a csend, ráadásul pont rosszkor. Nem, nem fetrengtem mély kétségbeesésben, nem értem erre rá.
Ugyanis mindkét gyerek beteg lett. Inkább csak vázlatosan, hogy mi minden történt az elmúlt héten:
- Mindkét gyerek antibiotikumot kap,
- Barnabásnak a füle is fájt, le is teremtett, amikor du-do-rász-ni mertem főzés közben (anya, te nem látod, hogy mekkora tragédia van???)
- elvittem a csodaszép Marvin órát óráshoz, hogy új elemmel adjam át
- ahol kiröhögött a pasas, merthogy ez felhúzós.
- de ha ennyire nem érzem ennek az értékét, ő megveszi tőlem szívesen.
- közben Gubanchoz átjött a Felhő nevű komondor kislány játszani
- akibe beleszerettünk
- mélyen, egészen, teljesen
- és egy egész délutánt takonnyal sírással (én) és morózus képpel( Ádám) töltöttünk, mire kimondtuk, hogy igen, nekünk kell Gubancka mellé egy másik komondor is.
- ez
- a Felhő.
- csak ő.
- nabassz, mi van, ha nem adják
- aztán kiderült, hogy van a tenyésztőben hajlandóság, de ragaszkodik hozzá, hogy még egy hetet itt legyen, hogy tényleg őt szeretnénk-e
- meg eljön családlátogatni
- és akkor utána megvehetjük Felhőt
- úgyhogy nem megyünk wellnesselni, de leszarjuk mindketten
- és csináltatunk egy előtetőt a bejárat fölé, mert ott szeretnek feküdni
- immár ketten.
- mert Drazsé változatlanul szobakutya, és nem érti, hogy mi ez az ismételt létszámbővítés
- és meg is van sértődve, de azért alapvetően jó, hogy hárman bandáznak.
- játszanak.
- és a gyerekek is.
- szombaton Komondorfesztiválra mentünk…:)
- vasárnap pedig én mentem alkotós klubra. Íme:
No Comments