Hm. Imádom a történelmi regényeket (ez az itthoni könyvtárból egyértelműen látható lesz majd), de ez nem, nem és nem ment le a torkomon. Vagy én voltam túl fáradt a mesterségesen régiesített nyelvezethez, vagy csak simán elkényelmesedtem {elbutultam?} az évek során és azt várom egy könyvtől, hogy ÉLVEZET legyen olvasni, hogy SZÓRAKOZÁST, KIKAPCSOLÓDÁST nyújtson, vagy épp GONDOLATOKAT ébresszen bennem, de…

…de és itt jön a nagy DE: ennek a könyvnek a lapjain csak átküzdeni, átpasszírozni tudtam magam, olyan 10 menetes ökölvívó meccs stílusban, úgyhogy a 120. oldal táján abbahagytam.

Majd egy nagyon távoli jövőben megpróbálom újra.