Mindenhol hófehér, ropogós-süppedős hótakaró, a terasz korláton pedig jégcsapok. Mintha hatalmas fehér paplan lenne mindenhol nagyon finom, áttört csipkeszegéllyel.

Hamarosan indulunk a városba, irány az orvos, a gyógyszertár, a munka, a sminkesbolt, aztán holnap újra orvos, bölcsi (jön a Mikulás!), aztán egy munkahelyi megbeszélés, majd még egy (egészen máshol), aztán vissza a Stúdióba, mert vendég jön.

Pénteken ugyanez: smink-smink-smink, majd megyek protokollt oktatni, aztán bebújunk Barnussal az ágyba és forró csokit iszunk meg karácsonyi meséket nézünk.

Szombattól újra itthon: elkezdjük a karácsonyi kekszeket, és sütünk egy adag mézeskalácsot – idén mézeskalácsot és házi málnalikőrt kap a doktor néni, az angyal védőnők, a bölcsis gondozónéni, és a háziorvosunk asszisztense is. 

A háziorvos fantasztikusan jó fej, így megérdemli ő is a mézeskalácsot, de ő valami nemes bort kap mellé.

Ha megmarad a hó hétvégére, akkor pedig irány a domboldal!