Nagyon sok véleményt olvastam és nagyon sok hasznos tanácsot is kaptam Tőletek, és ez nagyon sokat segített abban, hogy kitaláljam, hogy merre indulunk el Barnabással.

Eleve az otthonoktatás egy rebellis, szélsőséges dolog (wtf??) én pedig még ezen belül is az unschooling irányzatot érzem magunkhoz közel. Egyáltalán nem szeretnék tanítónénit játszani, tanteremmel, iskolapaddal, 45 perces egységekkel és amennyire csak lehet, lazán kezelem majd a tanmenetet.

Ugyanakkor vallom, hogy vannak olyan alapkövek, amiben nem lehet a gyerek “természetesen megérik rá, majd ha érdekli” ritmusát követni. Ilyen az írás és az olvasás. A leglassabban, legalaposabban, legszőrözősebben szeretnék haladni, majdhogynem gyógypedagógiai szinten. Diszlexia és diszgráfia prevenciós módszerrel tanulunk majd, ami egyébként tökéletesen alkalmas a nem diszes gyerekek, így Barnus oktatására is, ráadásul a GYAKORLATI síkon nagyon sok TECHNIKAI egyezést mutat a Waldorf írás és oktatás tanítással. Többen ajánlottátok, és hosszas keresgélés után én is úgy vélem, hogy nekünk ez lesz az alap, így meg is rendeltem a könyvet, a munkafüzetet és a gyakorló lapokat.

Minden mást azonban teljesen lazára hagyok, amúgy nagyjából a következő hónapban (pár hétben?) megvan a fókusz:

Barnus könyvtárba megy.

Saját olvasójegye lesz, és már ki is találta, hogy mi az a téma, ami a legjobban érdekli most (figyelj, beszarsz!)

• a dinoszauruszok
• hogyan kell szőni (vettünk neki egy kis szövőkeretet, nagyon jó a kis írásra készülő ujjacskáknak, és nagyon ügyes vele!)
• a punciból hogy jön ki a kisbaba (több óvodás társának is született mostanában tesója)
• ugyanott jön-e ki, mint a kaka (ezt gyorsan leszögeztem, hogy nem)

Megtervezte, hogy mit mond majd a néninek, aki majd ott várja, hogy aszondja “egy dínós-puncis könyvet legyen szíves keressen nekem”, de aztán erről még frissiben lebeszéltem.

Nagyon vagány lesz: van ingyenes wifi, kávé, puha babzsákok, szóval szerintem klasszul töltjük majd az időt…

És aztán jöhet a kör másik fele: az itthoni katalogizálás. Kiválogatjuk, megbeszéljük, csoportosítjuk a könyveinket (ha nagyon tudományos akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy különböző tulajdonságaik alapján halmazokba rendezzük őket) és  nyomdát készítünk, amivel belepecsételjük a családunk kezdőbetűjét. Ahhoz csak némi dekorgumi és egy tintapárna kell, viszont klasszul el tudunk majd közben beszélgetni formákról, szimbólumokról…