Hát helló, Ági!

Ezer éve nem beszéltünk, mi újság veled? Ülsz a kanapén, kezedben a laptoppal és blogbejegyzést írsz? Tényleg ennyire lehetetlen figura vagy?

Frankón nem tudsz mit kezdeni magaddal így, hogy a ház rendezett, étel van a hűtőben és nincsenek itthon a gyerekek?

Juj.

Nos, barátkozz meg a gondolattal: erre a napra most nem vagy Anya. Nem kell ebédet melegíteni, megoldani, elpakolni. Nincsen. Semmi. Tennivaló.

Látom ám, hogy azon gondolkodsz, hogy elmész a Telenorba, meg nézel Barnabásnak szandált… figyelj, ez nem jó ötlet. Napoznod kellene. Olvasgatnod, felhőt nézegetni. Jógázni (bár Barnabás annyira rákapott, hogy megsértődne, ha nélküle kezdenéd el).

.

Hosszú csend.

Nagy, súlyos csend.

Te figyelj, nem baj. Nem baj, ha nem emlékszel rá, hogy miket szerettél csinálni. Nem baj, ha nem tudod, hogy most mit szeretnél csinálni. Egyáltalán nem baj, ha ad abszurdum semmit nem szeretnél csinálni.

Kelj fel.

Indulj el.

Majdcsak lesz valami, na.

Ölellek,

Ági