Fú, gyerekek! Tegnap szégyentelenül sok sushit készítettem és szégyentelenül sokat meg is ettem. Tonhalas-újhagymás-zöldséglekváros-pritaminpaprikás-cukkinis volt mindegyik, gluténmentes szójaszósszal és fermentált zöldségekkel ettem (gyömbér, karfiol, répa, hagyma, káposzta). Annyira nagyon finom volt, és olyan jó volt leülni, meccset nézni és teli pofával üvöltözni, hogy az csak csuda.

Zsúfolt-nyugodt hétvége volt: pénteken a könyvtárban kezdtünk, rengeteg könyvet választottunk (mind gyerekkönyv és van közte jó!), aztán Zeneiskolanyílt napjára mentünk, ahol beszéltem az igazgató helyettessel, valószínűleg még befér előképzősnek Barnabás,majd meghallgattuk a gitárosok koncertjét – külön öröm, hogy gitár szakra szeretne majd menni és nem tubára. Vagy ütősnek. Maga a zeneiskola egyébként gyönyörű, a tanárok -legalábbis akivel beszéltünk- mind nagyon kedvesek voltak és az udvara is maga a csoda evvel az ivókúttal…

Átsétáltunk a Pálmaházba/Herbáriumba és hatalmas csalódás volt sajnos: erősen túlárazott, máshol is kapható dolgok, dögmeleg és nem túl ízléses, rossz kézzel elkapott vintage-re hajazó berendezés mindenféle stílus nélkül, semmit nem vettem, nem is bánom.

Erős bánatomban tovább olvasom a Budapesti úrinő magánéletét, azt hittem falni fogom az oldalakat, de nem. A téma hihetetlenül izgalmas,de valahogy mégis döcög az egész, nehezen olvasom, és a könyv harmadánál azért már nem így kellene, már beindulhatott volna, elsodorhatott volna. De nem. Mindegy, olvasom kitartóan.

Kész a hátsó kertet leválasztó kerítés, hurrá-hurrá! Most a levendulát szeretném átültettetni Medvével, hatalmas lett, a helyére egy kicsi levendula menne, a nagy pedig kiköltözne a pihenő saroknak hívott részbe. (Ne nagyzoljunk, egyelőre romok és kutyaszar van ott…).

Családilag vettünk Teva szandált, egyet nekem, egyet Medvének és ezennel hivatalosan is megkövetek mindenkit, akit gondolatban lesajnáltam, hogy

1., hogy vehet a lábára egy ilyen 3 pántból álló szart

2., hogy néz ki??

3., ki vesz ilyet?

4., nem éri meg az árát.

Minden pont megdőlt. Egyrészt nagyon menő, a Farmon vendéghallgató csajok is megjegyezték (egy koreai, egy spanyol és egy francia fősulis), hogy mennyire cool :D. Minden fillért megért, gyakorlatilag felhőkön járok, tökéletesen tart és szerintem sokkal kecsesebb (már ha van ilyen ebben a műfajban), mint a legtöbb tépőzáras szandál. Nagyon elégedett vagyok, egészen biztos, hogy nem ez az utolsó ilyen szandálom!

Holnap jönnek a kőművesek, elindul a munka, óriási lesz a felfordulás itthon, de egy cseppet sem bánom: változik, alakul, formálódik minden, ajtót nyitunk, ablakot cserélünk, átlélegeztetjük ezt a házat és közben fellélegzünk mi is.