Hangosan hahotáztunk az onkológián. Elképesztően jó könyvsorozat, három része van, most olvassuk az elsőt, és elmondhatom, hogy nekem is nagyon tetszik. Tetszenek a szófordulatok, a történet, a nyelvezete, a képi világa, egyszóval minden.

Kábé ezer éve vettem meg ezt a könyvet, tetszett a borítója, de ennyi -nem gondoltam volna, hogy egyszer ennyire aktuális lesz, és hogy ennyire nem lesz benne egyetlen olyan étel sem, amit a mi diétánk szerint megfőzhetnék. Muhahaha.

Elnagyoltan darabolt zöldségek, hevenyészve rádobott fűszerek, majd egy kis bio mustár, és mikor az egész odapirult a kókuszzsíron, akkor turmix. Az egész nem volt több 15 percnél, Isteni szendvicskrém lett belőle, uzsonnára ettük a két haramiával…

… akik felvállalták a darabolást. Barnabás igazi, éles kerámiakéssel – ez a kicsi kés volt velünk a kórházban is, nagyon szeretjük!- Gergő pedig egy kenőkéssel dolgozott, de úgy, hogy még a füle is cukkinis lett.

Az unschooling, vagyis az ÉletIskola egyik nagyon fontos eleme, hogy a gyerekek megtanuljanak gondoskodni magukról. A mi, élethosszig tartó étrendünkkel ez különösen fontos: sokat beszélgetünk az alapanyagokról, elmondom, ha valami nem bio, elmondom azt is, hogy miért lenne jobb, ha bio lenne. Barnabás tisztában van a lekvárfőzés és a fermentálás alapjaival is, kívülről fújja, mi az az alapanyag, amit mi nem ehetünk, bónuszként pedig össze tud állítani magának alap kisétkezést megfelelő CH tartalommal. Az első cukkininél még nem, de a másodiknál már játszottunk: félbevágtuk, majd negyedbe, aztán megnéztük mennyi a háromnegyed, aztán beállítottuk a mérleget, lemértük, hogy mennyi az annyi és úgy ment a serpenyőbe.

Ez a kép magáért beszél: az új, kedvenc bögrém, napsütéses reggel és fahéjas kávé.