Medve hazajött egy 4 napos olasz útról:

– Hiányoztunk?

– Nagyon.

– De nem mondtad.

-Dógom volt.

-De ez hülyeség, és mi fetrengve agonizáltunk nélküled, a ruhánkat szaggatva… várj! Van egy kilógó szemöldökszálad. Kitépem. Jaj, ne cirkuszolj már itt mint a fürdős kurva, nem fáj az annyira. Egyébként is arra gondoltam, hogy kitisztítanám az arcod és kényelmesebb lenne, ha felhoznád az ágyat, de ahhoz le kell vinni a szekretert, de nem tudom, majd még kitalálom. Na szóval hiányoztam?

-Hát eddig nagyon.

Igaza van, tudom, hogy hogy kell a szarnak adni egy pofont.

-Gergőt átköltöztetjük külön szobába messze, de Barnus mostani szobája lenne a jó, úgyhogy Barnus ágya átmegy a tévés szobába, onnan kijön a tévé, mindenhol szőnyegcsere, Gergő új szobájába meg a régi ágy, de onnan kijön a szobabicikli, ami a szekreterem helyére kerül majd, amit átviszünk Gergő ágyának helyére.

– Nyuszkó, a kurva életbe, ezt hány év alatt gondoltad?

-Ma délután. És lesz a gyerekeknek papagájuk, mert nagyon szeretnének.

– Ne. Szólj. Hozzám.

– És fel kell hozni a háromajtós szekrényt a pincéből, mert abban akarom tartani a gyapjúkat és a fonalakat, és…

-Fonalakat.

-Azt. És..

-LÁNGSZÓRÓVAL…

-…mégfebruár végéig. Most olyan tűnemezelős korszakban vagyok.

-Ahhh.

Szerintem szeret.