Johanna valahogy a szívemhez nőtt. Olyan szép, dús ágai vannak, rengeteg tobozzal, élénkzöld tűlevelekkel és hihetetlenül puha, simogatni való, fiatal hajtással. Áll a terasz jobb felső sarkánál és pont annyit vesz el a panorámából, hogy egy háztetőt nem látok tőle. Egyet. Bőven megér nekem az a háztető annyit, hogy úgy érezzem magam, mintha egy fenyőerdőben innám a reggeli kávémat. És az illata…!

– Mit ültetünk, Barnabás? – Babó!, azaz babot. Babot mindenhova. tele vele a kert, itt-ott a virágládákba is eldugott egy-egy szemet. Nő a kerítés mellett, a lépcsőnél, ládában és cserépben. Mindent beborít, amit nagyjából egy méter magasságban el lehet érni. Egyébként is jó gondolatmenet ez – általában amit 80 és 120 cm között találunk meg, azt a most épp 96 centis Barnabás tette oda.

Itt van tehát az ő egyetlen, legális babos balkonládája, ami tele van babóval. 

Babóval.