Itt is megtalálsz:
Uncategorized

Kincsek itthonról

Hónapok óta keresem a megfelelő tárolót Barnabás szobájába. Fontos szempont volt, hogy lekerekített legyen, masszív, fa, sok csetreszt elnyelő hálás bútordarab. Arra már gondolni se mertem, hogy passzoljon a karos antik csillárhoz, a százéves szekrényhez és a csomózott szőnyeghez – nálunk ugyanis ilyen a gyerekszoba.

Régi, masszív, patinás, de a kis lakója nagyon szereti, és örömmel vette birtokba a felújított ágyat is.

Én pedig kutattam a teszveszen, kerestem a jófogáson, beszéltem asztalossal és végignéztem az antik piacot is, de nem, nemsehogysem akart összejönni a dolog.

Aztán egyszercsak megakadt a szemem a garázsban egy régi, alacsony szekrényen. Tökéletes volt. Olyan magas, mint egy pad, masszív, fából készült, sötétre pácolt bútor, 5 fiókkal és egy mindent elnyelő, kétfelé nyíló polcos résszel.
Tökéletes.

És valóban: némi pronto és mikroszálas rongy, és szép is lett. Új lehetőséget kapott.

—————————————————–

A másik nagy találmányom amolyan homlokra csapós: egy ideje majd’ megőrülök, hogy legyen itthon tejhabosító. Habos tejszínnel szeretném inni a kávémat, olyan igazi bajuszcsinálós fehér vattát szeretnék a kávém és a fahéj/őrölt vanília közé.

Mikor pont háromszázadszor nyafogtam Medvének, hogy habos kávét szeretnék, akkor mellékesen odaszúrta, hogy -köszönhetően a munkájának- az univerzum egyik legjobb ipari szifonja van a konyhánkban, szóval nem hinné, hogy tovább kellene dalolnom ezt a “szegény vagyok, elesett vagyok, nincs hab a kávémon” magánszámomat.

S lőn.

Habszifon. Durva képzettársítás a habszifonnal habot csinálni, valószínűleg ezért nem jutott eszembe…

——————————————————

Megosztás:
Previous Post Next Post

No Comments

Leave a Reply