Bizony, eljött az a pont, hogy már azért nem alszom jól, mert hiányoznak a gyerekek. Lezártuk az évet, megbeszéltünk mindent, terveket szövögettünk, aludtunk.
Sokat nevettünk.
Végre egy kicsit megláttuk egymást a (klisék jönnek!)
- mókuskerék
- mindennapok őrlő forgataga
- szülői lét embert próbáló hétköznapjai
- a szürke hétköznapok
- daráló
szóval a sok szarfos után, ami az előző fél évben a nyakunkba ömlött.
Tévéztem.
Pinteresteztem.
Megdöbbenve álltam a tény előtt, hogy három hónap és jön Kolos és lassan készítem a fejemben a listát, hogy mit szeretnék, hogy szeretném: lesz hagyományos, fonott mózeskosarunk, kinéztem egy Lenny Lamb karikás kendőt is, lesz rugalmasunk és csatos hordozónk is, Medve pedig intézi a babakocsit – tényleg, Nektek van tippetek jól bevált TEREPbabakocsira?
Pénteken kupaktanács a kőművessel, a fűtésszerelővel, a burkolóval meg a mindenkivel, remélem nem okoznak nagy meglepetést (mármint negatív értelemben. Ha nagyon alacsony számokat mondanak, az oké, avval együtt tudunk élni :)), aztán már csak fokhagymás lencse, egy burgundi körömlakk és egy kis szilveszteri tutulás-tülkölés fér ebbe az évbe.
1 Comment
Boldog(abb) új évet kívánok nektek!
2016-12-30 at 08:39