Kolos szopisztrájkol (igen, van ilyen szó) vasárnap óta – ennek eredményeképp a mellgyulladás démonával küzdök: fejek, fejek és fejek, mert most egy antibiotikumos-lázas móka nagyon nem hiányozna.

Egyedül vagyok a kölykökkel.

Kolosnak most fakad ki a bcg oltás helye, tiszta szájpenész (ezért is nem szopik), de legalább huzatot kapott a szeme és hasmenése is van. Barnusnak pár napig csodás cukrai voltak, de most front jön, így megint váltásban vagyunk és 15-17-es cukrokkal indulunk reggel.

Gergő pedig… nos,még mindig ugyanolyan. Eldöntendő kérdés, hogy érintettek vagyunk-e az aspergerben, de egyelőre nem mondanak rá diagnózist, majd csak ha eléri az iskolás kort. Addig még alakulhat. Egyelőre kevés tünetet produkál, leginkább a rutinból kiesésre és a zajokra reagál baromi rosszul.

Túl vagyunk a nagytakarításon, elindultak a csendes balcsis napok – ma elzarándokolunk a turisztikai hivatalba és begyűjtjük a prospektusokat a fesztiválokról, színházi előadásokról, arborétumokról (nyilván nem az ÚJ arborétumokról, hanem a programokról), aztán valamit ennünk is kellene, de nagyon nincs kedvem főzni.

Medve felszólított, hogy találjam ki, mit akarok a szülinapomra, egyelőre fogalmam sincs, de vigyetek a bűnbe és mondjatok ötleteket, hogy mit is szeretnék 😀 – amíg az ötletelés zajlik a facebookon, addig elmegyek, iszom egy kávét, elmosogatok (jaj, ez mennyire nemszeretem feladat!),megírok egy prospektus szöveget és megmérem a gyerek cukrát.

Addig linkeljétek be, hogy mi az a haszontalanság vagy hasznosság, ami nélkül egyszerűen nem lehet meglenni 🙂