Hamarosan vége. Egyik szemem sír, mert hát v.é.g.e., a másik nevet sírva röhög, mert összesen kétszer tudtunk eddig fürödni: vagy takarítottunk vagy esett az eső.
Azért voltak csodás, tényleg csodás pillanatok is: Tihanyban például szuperül éreztük magunkat és a Nagyvázsonyi Vár is igazán szuper program volt.
Barnuskának legjobban Süsü tetszett, de voltunk lovagi tornán is, apróddá is választották és vívott is a küzdőtéren:) Na mutatom:
…szóval először ugye Süsüvel. Barnesz már itt extázisban volt.
Kipróbálta, hogy kellett ágyút tölteni:
Festett és gyöngyöt fűzött szíve hölgyének, azaz nekem (mit szépítsem, ez volt a legjobb az egészben.)
A lovagi tornán apródként szerepelhetett (egyébként tök jó volt, majd még mutatok képeket):
Sólyom ült a karján (egyébként akárhány rendezvényre megyünk, a solymászokat mindig támogatjuk. Egyrészt adunk nekik némi pénzt, másrészt hamar elhozzuk onnan a gyereket.)
Édesapjával és kistestvérével, no meg a folyton fotózó anyukájával bejárta a vár minden zegét-zugát a kápolnától a tömlöcig, a vártoronytól a kőtárig, az istállótól a rondelláig.
Apropó, kistestvér. Hm. Nos, nála azért mérsékelten indult útjára a gyönyör. Mondhatom, hogy nem szállt fel a mókavonatra /nem aludt vicckuckóban /nem nyalt humorgömböt / nem csapott a lovak közé ami a fergeteges mókát-kacagást illeti.
Konkrétan egész nap olyan fejet vágott, mint aki szart szagol.
2 hozzászólás
Ági:D Vannak ilyen napok, igen:-))
2015-08-01 at 13:31😀 Ezen az uccsó fotón olyan a fiatalúr, mint akihez ördögűzőt kéne hívni!
2015-08-03 at 07:27