Itt is megtalálsz:
Uncategorized

Minden véget ér egyszer

Nagyjából két hónapja érzem, hogy a mi családunk és az eredeti diéta nem leszünk már sokáig együtt. Szép volt, egy csoda volt, de már így is annyit változtattunk rajta, hogy… és most végképp eljött a kenyértörés ideje: innen már a saját igényeinkre kell finomhangolnunk a rendszert.
… és a finomhangolás után nagyjából a fele másképp lesz, mint eddig volt.
Igen. Egy ideje már éreztem, hogy ez így nem jó nekünk. Nem kényelmi szempontokról beszélek, inkább alapelvekről: sok helyen éreztem azt, hogy a fürdővízzel együtt kiöntjük a gyereket is, sok helyen pedig nem értettem, hogy miért fér bele ez vagy az, ha nem olyan minőségű, amit egyébként szívesen vennék? Voltak olyan elemek, amik számomra teljesen idegennek tűntek egy egészségtudatos diétában, és volt olyan is, amin totál felröhögtem.
Mindent összevetve és mérlegelve az eddigi és a mostani étrendünket, az új szigorúbb lesz – nemcsak az egyes alapanyagokat tekintve (eszünk-e paradicsomot) hanem minőségét tekintve is (milyen paradicsomot eszünk/együnk-e napi szinten primőr zöldséget télen).
Már nemcsak azt nézem majd, hogy a nagy halmazból mit ehetünk meg, hanem azt is, hogy mit mivel együnk, hogy jól szívódjon fel, ne alakulhassanak ki olyan emésztési zavarok, hullámvölgyek és tápanyag ellátási egyenetlenség, amit most megtapasztaltunk és ami miatt mindenképp tovább szeretnék lépni.
Elárulhatom, hogy a legtöbb problémám a szezonális/lokális kérdéssel volt, és pl. azzal a ténnyel, hogy szerintem fontosabb, hogy a csirkehús szabad tartásból származzék és kapirgálós legyen, mint hogy a combját vagy a mellét együk, mert összességében x grammal kevesebb az egyikben az állati fehérje. 
Igen, nekem számít, hogy milyen alapanyagból főzök, és hajlandó vagyok fizetni a minőségért, cserébe viszont rengeteg kényelmi termékről, félkész áruról lemondok, így összességében nem eszünk drágábban.
Szigorúbb lesz a rendszer és (számomra) sokkal koherensebb.
Megbeszéltem az orvossal, elfogadta, megértette, és kérte, hogy értesítsem mindig az újdonságokról, mert nagyon jó nyomon haladok. Továbbra is a programban maradunk, de úgy érzem, most szintet ugrunk.
Különválnak útjaink.
Ó, igen, és akkor a könyv: nos, ilyen körülmények között valószínűleg nem én leszek, akivel együtt szeretnének dolgozni a továbbiakban is, de ezt egyáltalán nem bánom. Sok felesleges munkámat vitte el, egyszerűen nem szeretnék olyan dolgot nyomtatásban látni, amiről tudom, hogy így, ebben a formában nem jó.
Komoly testi-lelki indokom volt arra, hogy változtassak a rendszeren, és hosszú hetek óta a kérdés az az, hogy maradok-e az alaptáborban, vagy el merek-e indulni tovább felfele a létrán.
Jó hírem van: sosem voltam ennyire biztos magamban, és már pár apró változás is óriási javulást eredményezett. 
Külön büszkeség számomra, hogy ezekkel az általam javasolt változásokkal megy tovább az alapprogram is 🙂
———————————————————–
Annyira röhögtem, mert ez az orbitális vírus szó szerint akkor jött, amikor megszületett bennem az elhatározás. Megbeszéltem Medvével és csak annyit mondott, hogy büszke rám, hogy ki merek lépni a biztonságos akolból és teljes mellszélességgel támogat.
No meg hogy nagyon szeret.
Ennek örömére ma bio (glutén-, cukormentes) szusi volt, friss-harapós-zamatos fehérbor és egy kis meglepetés: kaptam újságot és egy szép harisnyát meg étcsokis aszalt meggyet.
Klassz hapsi ez, na, még ha néha pont a tököm ki is van vele.
Megosztás:
Previous Post Next Post

No Comments

Leave a Reply