Itt is megtalálsz:
mindennapok

Negatív a CT

 

Röhej, de igen, most tudom elkezdeni tervezni az évet, és ezen a héten még engedélyezek magunknak egy kis lógást.

Barnus ma nagyon rosszul volt, valami nem stimmelt a pumpával így 33 lett a cukra, és… hidd el, az nem sétagalopp. Nagyon nehezen hoztuk vissza és azt kell mondjam, ennyire rosszul még nem volt a diagnózis óta.

Most már stabil, kérdeztem, megy-e furulyára, csak idepillantott és elment lefeküdni. Rettenetesen kimeríti a szervezetet egy ilyen kitörés, ilyenkor a legjobb, ha pihen és ágynyugalomban van. A legnehezebb az ilyen helyzetekben az, hogy hogyan őrizzem meg az ő nyugalmát, amikor minden porcikám riadót fúj és rettegek. Mindegy, van ilyen, holnap már mintha mi sem történt volna.


Egyébként sem voltak ezek most egyszerű napok: konfliktus konfliktus hátán, veszekedés a gyerekekkel, rossz kommunikáció, rossz döntések, nehézkesség és akadályok.

Jól hangzik, mi? Egészen meghoztam a kedvet a családunkhoz, mi? 😀

Na szóval seggfejkedés volt a köbön, de talán mára csitul minden, megveszem a határidőnaplómba a betétet, megcsináltatom a körmeimet (egy csomószor kapok olyan kérdést, hogy ez vagy az a lakk milyen színű – nem tudom, nem én csinálom) – ez az én luxusom, az énidőm, hívd ahogy akarod, ugyanis a nap minden pillanatában boldoggá tesz, hogy ápolt és rendezett a kezem (vagy legalábbis egy csodás manikűrrel nyúlok a pelenkányi szarba).

Készülünk a vizsgákra, jól állunk nagyon, úgyhogy belefér, hogy a jövő héten múzeumozni menjünk egy másik kisfiúval (szintén oo-s), a Nemzetibe megyünk és nekivágunk a felfedező hátizsákos programnak.

A laptopom megint gyengélkedik, most épp a ventilátornak van rettenetes hangja, holnap jönnek cserélni, de ez legyen a legkevesebb gond, ezt meg lehet oldani, a vízforralónk azonban megadta magát, úgyhogy abból venni kell egy újat. Tíz éve megvan, szerintem kiszolgálta az idejét…

Jövő héten pulmonológiai kontroll, onkológiai kontroll, vérvétel, múzeum, megbeszélések, én pedig érzem, ahogy lassan felszívom magam, egyre nő az erőm és nekivágok ennek a 2018-as évnek, amitől csak annyit kérek, hogy ne vegyen el semmit. Csak ennyit.

 

 

 

Megosztás:
Previous Post Next Post

1 Comment

  • Reply Ildikó

    Szia

    Mi is megcsináltunk a túrát, de a vége az lett, hogy csak végigszaladtak a gyerekek a feladatlapokkal (a 11 éves kitartóan, a 8 éves egy-egy feladatot elvégezve, a kicsi meg feladta), érdemesebb lett volna a hátizsák nélkül vagy végignézni és utána a feladatozni. Illetve egy adag feladatlap is elég, legalább csapatban mennek.

    De ez csak az én tapasztalatom

    2018-01-05 at 19:42
  • Leave a Reply