Itt is megtalálsz:
mindennapok

Óriásit aludtam

Talán már nyugodtabban tudom elmondani, hogy mi történt tegnap és hogy… mindent. Úgy egyáltalán.

A Doktornő nagy ász. Jóhírű, mondhatni szupersztár a szakmában, alapos, határozott.

Úgy másfél éve vagyok nála, CT-vel kezdtünk, mindent rendben találtak, aztán volt egy nyugis negyedév és kezdődött.

Valami van a máján. Ja, semmi.

Valami van a csontján. Ja, semmi.

Valami van a tüdején és a csontján. Ja, semmi.

Valami van a mellében. Ja, semmi.

Én pedig összetörtem. Összetörtem, elbizonytalanodtam és valahol legbelül kezdtem elhinni, hogy ebből nem lehet meggyógyulni, hogy egy időzített bombán ülök, hogy semmi sincs rendben és hogy csak idő kérdése,mikor üt be a ménkű.

Elképesztően lojális, mondhatni balfasz ember vagyok: hiszek abban, hogy mindenki hibázhat, és megtanultam együtt élni a rosszal, mert -ahogy mondják- máshol talán még ennél is rosszabb lesz.

Észre sem vettem, hogy időközben megváltoztam, és az élet minden területén megtanultam kiállni magunkért, új utat választani, elhagyni a biztonságos pályát. Kivéve egy területet: saját magamat.

Az én drága radiológusom tegnap annyira felpaprikázta magát, hogy gyorsan le is beszélte, hogy három hónap múlva már a másik helyen fogadjanak.  Váltok.

—————————

Beléptünk a boltba. Nagy levegő.

– Jó napot kívánok!

– Jó napot! Segíthetek?

– Igen, füzetet szeretnénk, meg krétákat, meg festéket, akvarell papírt, ilyesmit.

– Na jó, de mit kér a tanítónéni?

– Háttööö… miket szoktak?

– Nézze,én azt nem tudom, minden iskolában más,kérdezze meg az iskolát.

– Nálunk egy kicsit másképp lesz, szóval olyanokat kérek, amit általában szoktak…

– Hát ez így nehéz.

– Igen, az. Nos, nézze, ez egy elég spéci, waldorf termékeket árusító bolt, felteszem  nem sok ilyen van, szóval biztos, hogy beesett már Önökhöz waldis otthonoktatós anyuka más is…

– Nem. Otthon oktatni? Lehet ilyet? De AZT ÍGY HOGY? Szerintem az nem fog menni.

—————————–

Egész éjjel sírtam.

Sirattam magam, a hülyét, a gyengét és a balféket, aztán hangosan felnevettem, hogy nem, nem, nem, ez így nem mehet. Élni fogok. Nem negyedévtől negyedévig, nem ítélettől ítéletig, hanem csak úgy.

Teli tüdővel.

Hangosan, színesen, bátran.

Teli torokból – befelé figyelve.

Megosztás:
Previous Post Next Post

5 hozzászólás

  • Reply Ildo

    Az h valaki ilyen-olyan helyen dolgozik nem jelent semmit. A kooperativ jatekok rendszeresen kifognak a jatekbolt eladoin. Kiveve a Pagonyt, ok tudjak mi az. Szoval, na. Menni fog! Ne hatralj!

    2016-01-13 at 21:10
  • Reply István

    “Élni fogok. Nem negyedévtől negyedévig, nem ítélettől ítéletig, hanem csak úgy.”

    Keress egy jó pszichoterapeutát, én 2 évig toltam végbéldaganat után, most engedi el a kezem a hetekben. Nagyon sok mindent látok összefüggéseiben, sokkal nyugodtabban viselem a hétköznapi mérgeket, egy csomó gyerekkori “letapadást” sikerült kihozni.
    Alapból az integrálosokat tudom ajánlani, én is olyanhoz járok, de egyébként meg találd meg a neked valót.

    2016-01-19 at 21:14
    • Reply Ági

      Több, mint két év van mögöttem, azért tudtam váltani. Nagyon sok olyan lányt látok, akik ragaszkodnak olyan orvosokhoz, akik csak tologatják őket ide-oda, mégsem lépnek, mert hátha rosszabb lesz…

      Ez az onkológus nagyhírű,jó nevű, egy baj van csak vele: kurvára nem hiszi el, hogy a rákból meg lehet gyógyulni. Nos, meg lehet, nekem pedig elegem volt abból, hogy kivetíti rám az összes rettegését.

      2016-01-20 at 07:46
      • Reply István

        “kurvára nem hiszi el, hogy a rákból meg lehet gyógyulni”

        LOL… A rák 2 dologra jó: hogy megölje az embert, vagy ha nem öl meg, akkor arra, hogy felébresszen. De ahhoz, hogy felébredj, egy csomó embernek meg kell halnia előtte, hogy kurvára félelmetes legyen. Ugyanis egy megfázás, de akár egy tüdőgyulladás sem elég, hogy felébredjen az ember. Viszont ha ez megvan, egy új világban találod magad… Most így végiggondolva kicsit dupla vagy semmi játéknak tűnik, ez eddig eszembe sem jutott 🙂

        2016-01-25 at 23:26
      • Reply István

        Még 1 dolog: persze hogy nem hiszi el, mert hiába tanult 1000 évet az orvosin, lövése nincs, hogy mitől gyógyul meg az egyik beteg és miért hal meg a másik. De amíg a holisztika egy szitokszó marad az onkológián és az embert csak egy sejtcsomónak látják a dokik, addig ez nem is fog változni. De no problemo, nem nekünk kell megváltoztatni őket, ahhoz kevesek vagyunk, max lecserélhetjük őket.

        2016-01-25 at 23:31

    Leave a Reply