Alaposan, rendesen, mélyrehatóan ismerem a parfümöket -elég sokáig dolgoztam ebben a világban. Nyilván, a parfüm egy elég érdekes dolog: ami rajtam remek, az van, hogy a tesómon vénasszony valaga szagú. Volt  olyan is, hogy tetszett valakin egy illat, de mikor magamra fújtam, cirkuszi porond szagom lett tőle (nem viccelek. oroszlános). Minden, amit leírok, az az én bőröm és az adott parfüm násza. 

Na szóval anno adtam-vettem, gyűjtöttem, ajánlottam – és aztán jött x év teljes kiesés: semmi változatosság, semmi új kihívás…

A “signature” illatom a Burberry Weekend volt, senki nem használta, nem is hallottak róla jószerivel, de akinek mutattam, mind beleszeretett (ugye, Zsu?- most már az övé is). Ezen kívül Trussardi és Bvlgari pour femme volt a két favorit, de most újra, újra megkívántam az illatokat, és… hát íme, a mai termés (szaglászni voltunk a tesómmal meg a két gyerekkel a gödöllői Müllerben)

Love, Chloé: borzalmas volt rajtam. Az én bőrömön cukros mandula illattal indított, de mire elhagytuk a Gödöllő táblát, rettenetes, kommersz szappanszag volt a bal könyökhajlatomban. 

Armani Sí: elsőre valamilyennek tűnt rajtam, de hamar elmúlt. Nyári, könnyed, nagyon kommersz gyümölcsös tusfürdő:

Versace Crystal Noir: tulajdonképpen jó. Vagy nagyon eggyé válik a bőrömmel és azért “nem lóg ki”, vagy nagyon hamar elillan – ezt nem hiszem. Semmiképp sem “jellemző” rám ez az illat, mégis tetszik. Lehet, hogy egyszer majd…

 Lancome Poeme: ez iszonyú erősen nyit. Nagggyon durva. Egészen fejfájós, orrbavágós, öreges, de nem rémülök meg, mert tudom, mi lesz a vége. Egy-két perc, és gyönyörű, meleg, puha, letisztult, nagyon szép illat. A tesóm majdnem dobott egy hátast, mikor először az orra alá dugtam a bal csuklómat – elfintorodott, el is fordult… ő a sokkal érthetőbb, egyszerűbb, lágyabb-virágosabb illatokat kedveli. Hazafelé a kocsiban viszont már egyértelműen ez volt a favorit.