-Megjött az új sálam, megjött az új sálam.
-Aham.
-Nagyon szép, nagyon szép, csudibundesz!!
-Hm.
-Akarod látni?
-…
-Na, akarod??
-Háttööö…
-RÓKÁS!!!
-Akkor előbb mosd ki.
Utána vagy 40-45 percig könnyekkel kacarászott. Ez a férjem. Örökítettem a génkészletét.
Háromszor.
Tegnap megvolt a hadak útja, azon mondjuk erősen elgondolkodtam, hogy egyetlen anyuka sem volt kisbabával a pulmonológián, mindenhol legalább egy ember kísérte őket. Amikor összenéztünk a főorvos asszonnyal, akkor fel is kacagott, hogy “Anya, hogyhogy nyaral? Mi ez az egy gyerekes lazsálás?”- kipukkant belőlem a nevetés, majd mondtam, hogy ultragyorsan fogja meg Kolost, mert bepisilek.
Megfogta.
Kolos jól van.Határozottan jót tett, hogy Gergő nem jár óvodába (egyébként kényszerűségből csinálja Barnus szövegértéses feladatait a másodikos olvasókönyvből), Kolosnak jól van beállítva a gyógyszere, és gondosan felhívta arra is a figyelmem a doktornő, amit magamtól nagyon nem akarok észrevenni: Kolos már nem baba. Még egy kicsit babaszagú. Még egy kicsit gömbölyű a talpa. De már karakteres, már egyéniség,már csibészkedik, széles a tenyere, megemberesedett, már… kislegény. Kurvaélet, hamarosan nem lesz babám, de ezt a csibészt kimaxoltuk. Göngyölgettük, hordoztuk, ringattuk, szagolgattuk.
Barnus ma korábban megy furulya órára,úgyhogy eleve túracipőt húzok, és remélem egy hatalmas sétát teszünk majd a parkban: bejárjuk a kastélykertet és kicsit felfrissülünk Gergővel és Kolossal. Jó melegen kell öltözni, hideg van 🙂
No Comments