Az élet néha rossz. Nagyon rossz. Pocsolyába lépek, aztán megszáradok, aztán klassz marcipános fagyit eszem.

Nem indul el a mosógép, visít a gyerek. Megpihenünk egy mesekönyv felett. Jól megy a reklámkampány, szorít a határidő. Uzsonnát kell adni, odaég a porridge. Belenyilall a hónaljamba a fájdalom, átjárja a szívemet a jeges félelem. Aztán elmegyünk sétálni. Gyönyörű az aranyeső.

Változik. Minden változik. Kell a harapható, vágható, reszkető sötét ahhoz, hogy igazán mélyen érezzem a napfényt, mikor kikukucskál a fák mögül.